|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A világkiállítás térségek elszegényedését okozhatja - A Szociáldemokrata Ifjúsági Kör felhívása a választópolgárokhoz
"A költségek
messze fölülmúlják a vízlépcső építésének kiadásait, de itt sem
ismeretes még megközelítően sem az összeg. A döntések előkészítését
ugyancsak egy szűk csoport végzi, mely érdekelt a világkiállítás
megrendezésében."
SZER, Világhíradó:
Ki a gátra!
"Ki a gátra! Nézzük meg Nagymarost közös szemmel a rombolás
helyén!" - így kezdődik a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság
környezetvédő csoportjának, a Duna-mozgalmaknak és más független
szervezeteknek a közös felhívása békés, tiltakozó kirándulásra
hétfőn, április 3-ikán.
Akik idejében megváltották a jegyüket, azok számára különvonatok
indulnak Zebegénybe reggel 8 és 9 óra között, Nagymarosra pedig 10
és 11 óra között. A kirándulni vágyók ugyanis Zebegényben
találkoznak 10 órakor a Duna-parton, onnan teszik meg együtt a 8
kilométeres gyalogutat Nagymarosig, ahol délben 12 órakor
találkoznak mindazokkal, akik egyenesen a nagymarosi építkezéshez
mentek."
|
|
|
|
|
|
|
Horn Gyula fogadása a magyar-román értelmiségi csúcs
résztvevőinek
|
1990. március 20., kedd - Horn Gyula, a Magyar Köztársaság
külügyminisztere kedden este fogadást adott a Magyar-román párbeszéd
- Értelmiségiek a történelmi kiegyezésért címmel megtartott kétnapos
magyar-román értelmiségi csúcstalálkozó részvevőinek tiszteletére. A
fogadáson megjelent Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke,
valamint a magyar politikai, kulturális élet számos vezető
személyisége. (MTI)
1990. március 20., kedd 19:28
|
Vissza »
|
|
Horn Gyula fogadása a magyar-román értelmiségi csúcs
résztvevőinek (2. rész)
|
Az egybegyűltek előtt a kormányfő beszédet mondott. Németh Miklós mindenekelőtt köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, akik azért jöttek össze a kétnapos tanácskozásra, hogy az ész, a szellem, az erkölcs és értelem alapján vitassanak meg olyan kérdéseket, amelyeket a mai gyötrelmes hétköznapokban inkább az indulat, a felkorbácsolt érzelmek és a gyűlölködés alapján közelítenek meg a tömegek. Ezek az indulatok és a sérelmekből táplált érzelmek igen mély gyökerűek a magyarok és románok között. Vastag történelmi talaj és kitartó ápolás erősítette őket sok évtizeden keresztül. Mérgezett lélekkel élnek egymással és egymás szomszédságában népeink, pedig örök együttélésre ítéltettek. A népek összekeveredtek a Kárpát-medencében és a határok ide-oda tologatása soha nem volt kielégítő eszköz a közöttük feszülő ellentétek megoldására; sőt, mindig csak újabb sérelmeket okoztak, újabb feszültségeket keltettek, s a revíziót állították a politika, a közgondolkodás középpontjába. Ennek kapcsán Bibó István gondolatait idézte a kormányfő: ,,egy olyan világban, amelyben egy nemzetnek a legaggasztóbb és legszorongatóbb kérdése az, hogy milyen területeket félt, vagy milyen területeket követel, bekövetkezik az az állapot, hogy a nemzet prosperitását elsősorban a területi státussal hozzák kapcsolatba... Ez a szemlélet mélyen antidemokratikus... A demokrácia ugyanis a műgonddal alkotó ember szemléletének győzelmét jelenti a hódító és a birtokló ember szemléletével szemben, s leglényegesebb tanítása az, hogy egy nemzet mélységben és magasságban a többszörösére növekedhet annak, amennyit akár a legnagyobb erőfeszítéssel is a többi nemzet rovására növekedni képes... Az bizonyos, hogyha valami ok miatt egy területi vita domináns üggyé válik egy nemzet életében, akkor egy még nem demokratikus közösséget megakaszthat a demokratikus fejlődés útján, sőt egy demokratikus közösségben is a demokratikus szellem visszaesését válthatja ki,,.
E gondolatokat folytatva Németh Miklós rámutatott: a normalizálásnak, az igazi jószomszédságnak mindkét oldalon jelentős tábora van. Ezt példázza a mostani tisztázó szándékú értelmiségi találkozó is. A kormányok mellett a szellem embereinek vállára is óriási teher nehezedik, rendkívül nagy a felelősségük abban, hogy a minden eddiginél kedvezőbb, vérrel kiküzdött jelenlegi helyzetet kihasználja-e a két ország, vagy elszalasztja. (folyt. köv.)
1990. március 20., kedd 21:08
|
Vissza »
|
|
Horn Gyula fogadása a magyar-román értelmiségi csúcs
résztvevőinek (3. rész)
|
A kormányfő megrendülten szólt a marosvásárhelyi tragédiáról, amelynek nyomán lángoló gyűlölet, erőszak és terror foglalja el a megértésnek, a kisebbség védelmének helyét. Tragikus jelkép, hogy a brutális erőszak legdurvábban egy mindig szelíden szóló, az erőszak minden formáját elutasító, a két nép közeledéséért oly sokat tevő íróemberre, Sütő Andrásra támadt.
A magyar álláspontot tolmácsolva kijelentette: a magyar kormány, a különböző pártok és politikai szervezetek nyilvánosan állást foglaltak a megértés, a jószomszédi viszony megteremtésének szükségessége mellett. A magyar fél jóindulatát, a történelmi újrakezdés szándékát nem csak szavakban, de tettekben is bizonyította a decemberi romániai forradalom idején is.
A történelem menete most valamennyi kelet-európai nép számára kiváló lehetőséget kínál hosszú ideje rendezetlen dolgaik tisztázására, a görcsök oldására, a megosztottság felszámolására. Igen nagy szükség van a toleranciára, a józan felelősségtudatra, a higgadtságra. Mert nemcsak a lehetőségek nagyok, hanem a veszélyforrások is számosak; főleg az intoleráns, kizárólagosságot hírdető virulens nacionalizmus részéről. A lehetséges súlyos veszélyekre hívták fel megdöbbentő erővel a magyar és a nemzetközi közvélemény figyelmét azok a kifejezetten magyarellenes atrocitások, amelyek az utóbbi napokban történtek Romániában. A kormányfő sajnálattal állapította meg, hogy a korábbi hivatalos román politika által szított fajgyűlölet mélyen hatolt a lelkekbe és a pogrom határát súroló vad indulatokat képes kiváltani. Reményét fejezte ki: felelős tényezők Romániában is tettekkel bizonyítják, hogy felismerték, az európaiság rang, és annak elnyeréséhez a demokratikus viszonyok tudatos megtervezésén és kiépítésén keresztül visz az út.
Németh Miklós meggyőződését fejezte ki, hogy a budapesti dialóguson szövődött kapcsolatok, barátságok fennmaradnak a jövőben is, és hathatósan szolgálják a történelmi megbékélés ügyét. A térségből ugyanis a kiutat nem Karabah felé kell keresni. Akik mégis arrafelé vesznek irányt, azokat erkölcsi kötelességünk figyelmeztetni: ez az ösvény nem Európába vezet, hanem onnan kifelé. S ha a figyelmeztetés nem elég, akkor együtt, akár élőláncot alkotva kell eltorlaszolnunk ezt az utat. (MTI)
1990. március 20., kedd 21:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Kérem szépen, röviden annyit szeretnék mondani innen, Bajorországból, hogy a budapesti pártházza] szemben állva, a jobboldalon lévő kis házba 8 évvel ezelőtjt megtalálták azokat az embereket befalazva, akik kopogtak. De tekintettel arra, hogy akik kirendelték az egészségügyieket, és a karhatalom rögtön eltávolította őket, nem tudom, hogy azóta tudnak-e róla. Kötelességemnek tartottam, hogy ezt az információt közöljem önökkel."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|