|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A világkiállítás térségek elszegényedését okozhatja - A Szociáldemokrata Ifjúsági Kör felhívása a választópolgárokhoz
"A költségek
messze fölülmúlják a vízlépcső építésének kiadásait, de itt sem
ismeretes még megközelítően sem az összeg. A döntések előkészítését
ugyancsak egy szűk csoport végzi, mely érdekelt a világkiállítás
megrendezésében."
SZER, Világhíradó:
Ki a gátra!
"Ki a gátra! Nézzük meg Nagymarost közös szemmel a rombolás
helyén!" - így kezdődik a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság
környezetvédő csoportjának, a Duna-mozgalmaknak és más független
szervezeteknek a közös felhívása békés, tiltakozó kirándulásra
hétfőn, április 3-ikán.
Akik idejében megváltották a jegyüket, azok számára különvonatok
indulnak Zebegénybe reggel 8 és 9 óra között, Nagymarosra pedig 10
és 11 óra között. A kirándulni vágyók ugyanis Zebegényben
találkoznak 10 órakor a Duna-parton, onnan teszik meg együtt a 8
kilométeres gyalogutat Nagymarosig, ahol délben 12 órakor
találkoznak mindazokkal, akik egyenesen a nagymarosi építkezéshez
mentek."
|
|
|
|
|
|
|
- Vélemények Kádárról - 4. folyt.
|
- Kádár János halálának politikai jelentősége már nincsen. Nem mozdítja elő és nem hátráltatja azt a folyamatot, amelynek során a nemzet számot ad magának e hosszú ideig regnáló politikus történelmi szerepéről. Kádár múltjának egy része ma már tisztán áll a közvélemény előtt. Nyilvánvaló, hogy 1956-ban hazaárulást követett el, amikor nevét adta ahhoz, hogy idegen csapatok leverjék a forradalmat és megdöntsék a nép által elismert kormányt. Nyilvánvaló, hogy ígéreteit megszegve, nevét adta az újabbkori magyar történelem legvéresebb, leghosszabban tartó terrorjához. Kevésbé egyértelmű, kevésbé világos Kádár János szerepe az 1961 után kezdődő konszolidációs periódusban. Én is arra gondolok, hogy azért nem volna nehéz erről a korszakról számot adni, mert nem könnyű az elnyomó, a véreskezű Kádár alakját összeegyeztetni a paternalista, az atyáskodó Kádár alakjával. Ezt még csak meg lehetne oldani, ami igazán nehézséget okoz, az az, hogy megértsük, hogyan voltak kijelölve a konszolidációs politika korlátjai már az első pillanatban, már a november 4-ikei invázióban és az arra következő restaurációban. Ez azért okoz nehézségeket, mert nemcsak Kádár politikájának kritikáját kívánja meg, hanem egyben a konszolidációs korszak magyar közvéleményének önkritikáját is, hiszen olyasmiről van itt szó, amivel a magyar közvélemény évtizedeken keresztül nem nézett szembe, nem akart szembe nézni. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Kérem szépen, röviden annyit szeretnék mondani innen, Bajorországból, hogy a budapesti pártházza] szemben állva, a jobboldalon lévő kis házba 8 évvel ezelőtjt megtalálták azokat az embereket befalazva, akik kopogtak. De tekintettel arra, hogy akik kirendelték az egészségügyieket, és a karhatalom rögtön eltávolította őket, nem tudom, hogy azóta tudnak-e róla. Kötelességemnek tartottam, hogy ezt az információt közöljem önökkel."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|