Rendszerváltás és az MTI

	felc. Lakáskamatok főc. Emelés - visszamenőleg ?
Budapest, 1989. június 29. csütörtök (MTI-Press) - Amiről sokáig csak fülesek keringtek, s amit a kormány mindeddig cáfolt, immár majdhogynem bizonyosság. Előbb vagy utóbb, de a régi, kedvezményes kamatozású lakáshitelek kamatait - ha a Parlament úgy dönt - visszamenőlegesen felemelik. A költségvetésnek az idén már mintegy 100 milliárd forintjába kerül a lakbérhozzájárulás, a bérlakás-felújítás és a kezdvezményes kamatozású lakáshitelek támogatása. Ez utóbbi összege 42 milliárd forint az idén, amely minden bizonnyal egy-két év alatt a többszörösére nőne, ha nem emelték volna fel a kedvezményes kamatokat piaci, 17 százalékos kamatozásúra. alc. 42 milliárdos állami támogatás Az elmúlt évtizedekben összesen 276 milliárd forintnyi alacsony kamatozésú hitelt folyósított az OTP és a takarékszövetkezetek. Ebből 13,9 milliárd forint kamatmentes hitel, 1 százalékos kamatozású 32,1, 2 százalék pedig 19,8 milliárd forint. A 3 százalékos kamatú hitelek összege pedig eléri a 158 milliárd forintot. A rendszer ma úgy működik, hogy a költségvetés a pénzintézetek számára ezt kiegészíti 17 százalékra, s mindezt megfejeli 1 százalék kezelési költséggel is. Ez pedig együttesen adja ki az előbb említett 42 milliárd forintnyi támogatást. A régi és a mostani lakáshitelek felemássága miatt akik valóban hátrányos helyzetűek - tehát most vagy a közeljövőben jutnak lakáshoz -, azok kénytelen-kelletlen megfizetik a piaci kamatot, míg a szerencsés tulajdonosok jelentős támogatást kapnak. Sőt e támogatás összege az inflációval egyenes arányban tovább is növekedne. Ez tarthatatlannak látszik, lévén az állami költségvetés hiánya jelenleg is nagyobb a megengedhetőnél. A Gazdasági Reformbizottság 3 évre szóló programja szerint a lakásfinanszírozási rendszer változásának enyhítenie kell a költségvetésre nehezedő nyomást. A megoldás több tényezőből állhat össze. Így a lakásfinanszírozáshoz szükséges jövedelmek egy részét a vállalati jövedelmekből kell előteremteni, s olyan megoldást kell találni, amely növeli a már lakással rendelkezők terheit, és ebből jövedelmeket csoportosít át az első lakáshoz jutók számára. (folyt.) 1989. június 29., csütörtök 11:38
Vissza »

	Lakáskamatok (2. rész)
alc. Jogilag nem látható tisztán a megoldás Az elképzelések a lakásfinanszírozási rendszer változásával egyidejűleg az állami bérlakások bérének emelését, a túlméretezett és bürokratikusan működő IKV-k megszűnését is célozzák. A lényeg, hogy parlamenti döntés alapján a régi kedvezményes lakáshitel-szerződéseket - jogilag nem tisztán látható, hogy mi módon - meg kell változtatni. Mindenesetre elkerülendőnek látszik, hogy a "társadalmi igazságosság" jegyében úgymond kockás papíron szülessen megoldás. Eddig többféle változatot is tárgyaltak a szakemberek. Az egyik szerint a továbbiakban a hiteltartozásokra piaci kamatot kellene fizetni, s így értelemszerűen megszűnne a költségvetési kamattámogatás. Csakhogy ez esetben rendkívüli módon differenciált lakossági tehernövekedéssel kellene számolni, amely a hitelfelvétel idejétől függően havi 100 és 8 ezer közötti szóródna. A másik - az elfogadhatóbb változat - szerint úgynevezett gyorsított tőketörlesztést kellene előírni, például 3-4-szeresére emelve ennek mértékét. Ez a megoldás a kamatemelésnél jóval kiegyenlítettebb, havi 1500-2000 forint közötti többletkiadással járna a családok számára. A közvetlen költségvetési kamattámogatás így csak 2-3 milliárd forinttal csökkene, de a hitel szférában 30-40 milliárd forintnyi többletforrás keletkezne, s a kedvezményes hitelállomány 4-5 év alatt feleződne. alc. Kompenzálás, de hogyan Persze egy ilyen intézkedés nem nélkülözheti az ellentételezést, s eldöntendő, hogy a lakossági tehernövekedést részben vagy egészben; a bérekben, a nyugdíjakban, illetve a családi pótlékban kompenzálják-e. Ez ügyben a vélemények eltérőek, a GRB szerint nem célszerű a teljes körű kompenzálás. A felszabaduló források egy részét az állami szociális bérlakás-építésre célszerű fordítani. A bizottság szerint az ellentételezés nagyobb részét általánosan és átlagosan kell kompenzálni, kisebb részben pedig szociálpolitikai jellegű ellentétel is alkalmazható. (folyt.) 1989. június 29., csütörtök 11:39
Vissza »

	Lakáskamatok (3. rész)
A bérben és juttatásokban történő kompenzálás viszont többletjövedelmet eredményez azoknál, akik nem élnek bérlakásban, illetve nincs kedvezményes hiteltartozásuk. E többletjövedelmet nem szabad elvonni azoktól, akiknek még nincs lakásuk, mivel ez a lakáscélú megtakarítások forrása lehet. A többieknél megfontolandó a lakásadó bevezetése. A hitelt igénybe vevők pedig a ténylegesen fizetett kamatok egy részét leírhatnák ebből az adóból, s így körülbelül 10 évig nem fizetnének adót. Ez egyúttal mérsékelné a vagyoni differenciálódást is. A lakásadó átlagos mértéke havonta 5-800 forint körül alakulna. Persze mindez tervezet, amellyel a készítők közül nem mindenki ért egyet, mert úgy véli, hogy ezek az intézkedések túlságosan durva és egyszeri jövedelem-átcsoportosítást okoznak. Továbbá érdemben nem változtatnak a lakáshoz jutás rendszerén. Éppen ezért a lakásreform folytatásának keretében az ilyenfajta jövedelem-átcsportosítást csak 1992 után - amikor feltehetően már nőnek a reálbérek - tartják indokoltnak. Hajnóczy Árpád 1989. június 29., csütörtök 11:40
Vissza »