Rendszerváltás és az MTI

	Bulgáriai törökök deportálása
München, 1989. június 27. (SZER, Kelet-európai szemle) - A bulgáriai törökök tömeges deportálása - Bárdi István: - A SZER bolgár osztályának kiküldött tudósítói a napokban tértek vissza a bolgár-török határról. A bolgár menekültekkel, helyesebben a naponta ezrével érkező kitoloncoltakkal, deportáltakkal folytatott beszélgetések lerántották a leplet arról, amit a kommunista Szófia mindeddig sikeresen eltitkolt. Kiderült, hogy a bulgáriai emberi jogi tiltakozások - ezen belül a törökök megmozdulásai - sokkal nagyobb méretűek és sokkal jobban szervezettek voltak, mint azt eddig Nyugaton feltételezték. Kiderült az is, hogy a bolgár karhatalom pekingi és tbiliszi tipusú - és esetenként hasonló méretű - katonai megtorlással válaszolt. Egész falvakat kerítettek be páncélos egységek. A lakosokra géppuskával nyitottak tüzet. Akit nem lőttek agyon, azt megcsonkították, börtönbe vetették. Most deportálják. Napi négy-ötezret löknek át a bulbár-török határon. Számos bulgáriai körzetet lezártak, elszigeteltek a külvilágtól, megszakították a telefon-vonalakat, s ezzel gyakorlatilag az egész világ elöl el tudták titkolni - legalábbis ideig-óráig -, hogy Bulgáriában nagyméretű tömeges megmozdulásra került sor a kommunista uralom ellen, és hogy minderre a megrettent rendszer gyilkos erőszakkal válaszolt. Szófia heteken át azt állította, hogy csupán három török - pontosabban nem is török, mert a hivatalos Szófia nem ismeri el a törökök létezését, Bulgáriában csak "ottománosított bulgárok" élnének - halt meg - úgymond: véletlenül. Riasztólövések, gellert kapott fegyvergolyó, illetve szívroham következtében. (folyt.) 1989. június 27., kedd
Vissza »

	- Bulgáriai törökök - 2. folyt.
Az Amnesty International június 15-iki - azóta tehát jócskán felfelé kerekítendő - becslései szeint mintegy 100 törököt öltek meg bolgár harci különítmények. A bebörtönzöttek száma még a legóvatosabb becslések szerint is legalább kétezer. A bulgáriai törökök nagyméretű, különösen embertelen deportálását június 2-ikán kezdte meg Szófia. Ankarai közlés szerint június 22-ig bezárólag több mint 54 ezer törököt dobtak át a bolgár-török határon. A török oldalon felállított menekülttáborokba - Edirnébe, Kirklarelibe, Lüleburgazba - megérkező törökök sokkolt állapotban vannak. Sokan közülük alig aludtak, alig ettek az elmúlt napokban. Újra meg újra kínvallatók és kivégzők neveit emlegetik. 24 órát kaptak arra, hogy elhagyják Bulgáriát. Egy olyan útlevelet nyomtak a kezükbe, amely csak Törökországra érvényes. Ott kellett hagyniuk nem csupán házukat, hanem nyomorúságosan megtakarított pénzecskéjüket is. Ami bankszámlájukon volt, nem vihették magukkal. Sokan még a gyerekeiket sem, vagy legalábbis nem minden gyereküket. Többekkel közölték, hogy egy vagy két gyereküket ott kell hagyniuk Bulgáriában. A menekültek elmondták, hogy az éhségsztrájkok, tiltakozó akciók beindulását követően a hatóságok azonnal tömeges oltásokat rendeztek. Minden 17 éven aluli török gyereket beoltottak egy szérummal. Hogy pontosan mivel, azt nem mondták meg egyetlen szülőnek sem. Az oltás után a gyerekeknél szívműködési zavarok léptek fel. Vagy belehaltak, vagy pedig annyira súlyosan megbetegedtek, hogy már szállítani sem lehetett őket. A szülők kénytelen voltak hátrahagyni őket Bulgáriában. Számos így beoltott gyermek mégis elérte Törökországot. Ankara most az ENSZ Egyészségügyi Világszervezetéhez fordult, hogy vizsgálják ki: vajon mérgező szérummal oltották-e be a török gyerekeket? Bulgária ezt kereken tagadja. (folyt.) 1989. június 27., kedd
Vissza »

	- Bulgáriai törökök - 3. folyt.
Hihetetlen jelenetek játszódnak le a török-bolgár határon, amelyen sokan gyalog, vagy kerékpáron kelnek át. A bolgár oldalon jó 15 kilométer hosszúságban összetorlódtak a Törökország felé tartó gépkocsik. Aki pedig többnapos tortúra után végre átjut a határon, az megátkozza Bulgáriát és a kommunizmust. A határon átkelő kamionosok szerint végtelen sorokban kígyóznak a bolgár oldalon a rozoga Ladák és a teherautók, amelyekre a hatóságok felzsúfolták a törököket. Annak ellenére, hogy a török oldalon percenként érkeznek meg a bolgár kocsik, alig 150-200 kilométeres útszakasz megtétele a kamionosoknak majd egy teljes hétbe tellett. Török nyilatkozat szerint a törökök általában hat napot kénytelenek várakozni a bolgár oldalon. A bolgár karhatalomnak eközben az a fő gondja, hogy a nyugati világ ne szerezzen tudomást arról, hogy mi történik. Annak az autóútnak a közelében, ahol nyugati, főleg nyugatnémet turisták hajtanak el a fekete-tengeri üdülőhelyek felé, a törökök autóit leparkoltatták az úttól jó távol, hogy senki se láthassa őket. A bolgár oldalon várakozó törökök számát 60 ezerre becsülik. Legtöbb török szegényes, csomagtartóra pakolt cókmókkal érkezik, olyan lim-lommal, ami egy amerikai riporter szerint Törökországban fabatkát sem ér. Még az ócskapiacon is eladhatatlan. Kitoloncolásuk előtt a bolgár propaganda azzal próbálja elrémíteni a törököket, hogy azt mondják nekik: Törökországban semmi sincs, még ennivaló sem. Igen sokan ezért több kiló kenyeret hoznak magukkal. (folyt.) 1989. június 27., kedd
Vissza »

	- Bulgáriai törökök - 4. folyt.
Szófiai ügynökök újabban azt a rémhírt terjesztik a menekülttáborokban, hogy török orvosok halálos oltást adnak be a menekült gyerekeknek - holott az oltásra a járványveszély miatt van szükség. Azt is megpróbálták bebeszélni nekik, hogy a törökországi törökök el fogják rabolni a feleségeiket, és azután örömházakba kényszerítik őket. Akinek sikerült egy kis pénzt magával hoznia, attól a bulgár határőrök kobozzák el az utolsó Levát. Közlik vele, hogy pénzét megőrzik, vissza is kaphatja, ha visszatér Bulgáriába. A Törökországba megérkező, jórészt már címre, rokonaikhoz igyekező törökök elmondták, hogy a törököket elnyomó 1984-ben beindult kampány ellen azért mozdultak éppen most meg tízezrek - sokkal többen tehát, mint ez Nyugaton hitték -, mert ők is glasznosztyot, peresztrojkát akartak. Valahányszor azonban egy török kiejtette Gorbacsov nevét, a kihallgatók ráordítottak: "Ki ne mondja ezt a nevet még egyszer " A nagy számban érkező törökök legtöbbjét leírhatatlan gyűlölet tölti el a bolgár kommunista állam iránt. Egy 34 éves pincér például kijelentette: "Ez a Zsivkov Sztálin ikertestvére. Már 1984-ben véresre vertek, aztán megfenyegettek, hogy még kórházi ápolást sem kapok, ha nem veszem fel a bolgár nevet. Husszein az igazi nevem -, Hinkovnak kellett neveznem maga azóta. Ha ezt a nevet meghallom, csak köpni tudok." A pincér huga sommásan csak ennyit mondott arról az országról, ahol megszületett: "én inkább meghalok, de soha többé nem teszem be a lábam Bulgáriába. Olyan gyalázat történt velünk, amit mi soha, semmilyen körülmények között nem fogunk elfelejteni." +++ 1989. június 27., kedd
Vissza »