|
|
|
|
Lengyelország: helyzetkép a választások után (1.rész)
|
Varsó, 1989. június 27. kedd (MTI-PRESS) - A választási csetepaté után nagyarányú áremelések ébresztették rá a lengyeleket, hogy folytatódik a versenyfutás az idővel. A nagy kérdés: Vajon sikerül-e a politikai reformok, az új politikai erők aktivizálásával stabilizálni az országot, vagypedig a gazdasági összeomlás, a belőle fakadó társadalmi elégedetlenség meghiúsítja a nagyobb társadalmi zürzavar nélküli átmenetet a demokratikus szocializmusba? A kerekasztal-tárgyalások áprilisi befejeződésétől a júniusi választásokig a politika elvonta a lakosság, de némileg az ország vezetőinek a figyelmét is a tényleges helyzetről, a tovább romló belső- és külső egyensúlyról, a szétzilalt belső piacról, az áruhiányról, az újabb sebességi fokozatba kapcsolt inflációról.
A könyörtelen tények most drámai módon adtak jelzést létezésükről. Június 22-én 4000 zlotyról 5000 zlotyra ugrott a dollár szabadpiaci ára. Ez immár Lengyelországban is amolyan gazdasági barométerként funkcionál. A lengyel sajtóban azonnal ,,fekete csütörtöknek,, nevezték el ezt a napot, amely azonban csak a kezdet volt. Két nap múlva egy dollárért már 6000 zlotyt kértek a bankok és a magánbeváltók. Felgyorsult az iparcikkek, a tartós élelmiszerek felvásárlása, jelentős árúhiány alakult ki. A lakosság, hírét véve az azóta bekövetkezett központi áremeléseknek, pánikszerűen szabadulni próbált a zlotytól. Joggal. Mindenki azzal számol, hogy az év első felében 80 százalékosra becsült infláció tovább gyorsul: a kerekasztalnál született megállapodásoknak megfelelően a béreket hamarosan az infláció arányában automatikus emelni fogják, a mezőgazdasági és az élelmiszerárakat ,,felszabadítják,, vagyis 200-300 százalékosan emelik. Napokkal a teljesen új összetételű parlament összehívása és az új kormány megalakítása előtt csak ,,tűzoltó,, intézkedésekre képes a vezetés, amely a tervezettnél háromszor nagyobb, csak billiókban kifejezhető költségvetési deficittel és a vártnál háromszor gyorsabb inflációval küszködik, nyugati pénzügyi segítségre pedig egyelőre hiába vár. A gazdasági nehézségeket csak tetőzi a politikai bizonytalanság: lesz-e nagy-koalciós kormány vagy a LEMP vezette hárompárti koalició megkapja-e az ellenzéktől a parlamenti támogatást ahhoz, hogy működőképes legyen. A bizonytalanság eloszlatására nincs sok ideje a Jaruzelski-vezetésnek, amely az amerikai elnök küszöbön álló lengyelországi látogatása idején a lehető legkedvezőbb képet szeretné festeni a politikai és a gazdasági reformokról, a lehető legjobb benyomást szeretné kelteni George Bushban és a nyugati pénzügyi körökben. (folyt.)
1989. június 27., kedd 11:47
|
Vissza »
|
|
Lengyelország: helyzetkép a választások után (2.rész)
|
Közelgő társadalmi robbanás veszélyére figyelmeztet az OPZZ, hangsúlyozva, hogy a már bevezetett és a tervezett drasztikus áremelések tanúságfa szerint az ország vezetése továbbra sem talál más eszközöket a fatális piaci helyzet javítására, mint az árdrágítást. A Midowicz vezette szakszervezeti mozgalom követeli, hogy az új kormány megalakulásáig fagyasszák be az áremeléseket. Aligha kétséges, hogy ezt a követelést mások is magukévá teszik, ami komoly erőpróba elé állítja az áprilisi kerekasztalnál született, de már a választásokon megrendült közmegegyezési kisérlet. Az éppen csak formálódó parlamenti színpadról könnyen ismét a gyárakba, üzemekbe csúszhat át a politikai tömegaktivitás, s ez az ország megbénulásához vezethet, vagyis az alsóház és a szenátus együtt sem lesz képes arra, hogy a parlamenti játékszabályok megszabta ,,civilizált,, mederben tartsa az éleződő társadalmi-gazdasági és politikai érdekellentéteket. A veszélyt növelheti az is, hogy a Szolidaritás elsöprő győzelme, az ellenzéken belül, a Szolidaritáson kívül létező politikai erőket mind kiszorította a parlamentből, így ezeknek csak a gyár és az utca maradt saját véleményük kinyilvánítására. A lengyel megújulási folyamatra a nyári hónapokban rendkívüli próba vár, mind politikai, mind pedig gazdasági téren. A robbanás csak akkor látszik elkerülhetőnek, ha a politikai élet minden résztvevője, a koalició és az ellenzék egyaránt, az égető gazdasági kérdéseknek ad elsőbbséget, ha a politikai színtéren sikerül létrehozni egyfajta válságkoaliciót. Ellenkező esetben minden megkérdőjeleződik, ami a kerekasztalnál vagy azóta történt. Mégpedig nem csak Lengyelország határain belül, nem csak a lengyel társadalom részéről, de nemzetközi téren is. +++ Zsebesi Zsolt (Varsó), MTI-PRESS
1989. június 27., kedd 11:49
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"Június 27-én történt valami, aminek a jelentőségét azon a napon igen kevesen foghatták csak fel. Hát még a következményeket! Horn Gyula külügyminiszter - osztrák kollégájával közösen - elkezdte a magyar-osztrák haráton a vasfüggyöny lebontását."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hazánk vendége Bush amerikai elnök. Fogadta az EKA-ban résztvevő pártok egy-egy vezetőjét. Június 27-én részt vett az EKA ülésén Mark Palmer az USA budapesti nagykövete. Beszélgetett a jelenlevő ellenzéki pártok szervezőivel és képviselőikkel. Sok jelenlevőben olyan érzés alakult ki, hogy a szabaddemokraták iránt különös érdeklődést mutat, míg más pártokat alig méltat figyelemre. Néhányan megjegyezték, hogy nem diplomatikus az ilyen magatartás."
SZER-hallgató telefonja:
"Ma, amikor a Szovjetunió is a nyíltságra biztat, meg kellene kérdezni a koronatanút, Kádár Jánost, hiszen él, mondja el ő, hogy kitől kapta a kivégzési parancsot és mikor. És mivel indokolták a kivégzés szükségességét."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|