Rendszerváltás és az MTI

	Lengyelország: helyzetkép a választások után (1.rész)
Varsó, 1989. június 27. kedd (MTI-PRESS) - A választási csetepaté után nagyarányú áremelések ébresztették rá a lengyeleket, hogy folytatódik a versenyfutás az idővel. A nagy kérdés: Vajon sikerül-e a politikai reformok, az új politikai erők aktivizálásával stabilizálni az országot, vagypedig a gazdasági összeomlás, a belőle fakadó társadalmi elégedetlenség meghiúsítja a nagyobb társadalmi zürzavar nélküli átmenetet a demokratikus szocializmusba? A kerekasztal-tárgyalások áprilisi befejeződésétől a júniusi választásokig a politika elvonta a lakosság, de némileg az ország vezetőinek a figyelmét is a tényleges helyzetről, a tovább romló belső- és külső egyensúlyról, a szétzilalt belső piacról, az áruhiányról, az újabb sebességi fokozatba kapcsolt inflációról. A könyörtelen tények most drámai módon adtak jelzést létezésükről. Június 22-én 4000 zlotyról 5000 zlotyra ugrott a dollár szabadpiaci ára. Ez immár Lengyelországban is amolyan gazdasági barométerként funkcionál. A lengyel sajtóban azonnal ,,fekete csütörtöknek,, nevezték el ezt a napot, amely azonban csak a kezdet volt. Két nap múlva egy dollárért már 6000 zlotyt kértek a bankok és a magánbeváltók. Felgyorsult az iparcikkek, a tartós élelmiszerek felvásárlása, jelentős árúhiány alakult ki. A lakosság, hírét véve az azóta bekövetkezett központi áremeléseknek, pánikszerűen szabadulni próbált a zlotytól. Joggal. Mindenki azzal számol, hogy az év első felében 80 százalékosra becsült infláció tovább gyorsul: a kerekasztalnál született megállapodásoknak megfelelően a béreket hamarosan az infláció arányában automatikus emelni fogják, a mezőgazdasági és az élelmiszerárakat ,,felszabadítják,, vagyis 200-300 százalékosan emelik. Napokkal a teljesen új összetételű parlament összehívása és az új kormány megalakítása előtt csak ,,tűzoltó,, intézkedésekre képes a vezetés, amely a tervezettnél háromszor nagyobb, csak billiókban kifejezhető költségvetési deficittel és a vártnál háromszor gyorsabb inflációval küszködik, nyugati pénzügyi segítségre pedig egyelőre hiába vár. A gazdasági nehézségeket csak tetőzi a politikai bizonytalanság: lesz-e nagy-koalciós kormány vagy a LEMP vezette hárompárti koalició megkapja-e az ellenzéktől a parlamenti támogatást ahhoz, hogy működőképes legyen. A bizonytalanság eloszlatására nincs sok ideje a Jaruzelski-vezetésnek, amely az amerikai elnök küszöbön álló lengyelországi látogatása idején a lehető legkedvezőbb képet szeretné festeni a politikai és a gazdasági reformokról, a lehető legjobb benyomást szeretné kelteni George Bushban és a nyugati pénzügyi körökben. (folyt.) 1989. június 27., kedd 11:47
Vissza » Folytatásokkal »