|
|
|
|
Upton ur késekkel lett milliomos A sheffieldi gyár titka
|
A gazdasági megújulás útjait keresve szinte minden nap és minden újságban találunk valamit a külföldi tőke becsábításáról, a nagyvonalú monetáris, fiskális és adóreformokról, a nyugati szakértők bevonásáról, a Világbank szerepéről, de igen kevés szó esik, hogy a munkaerő szellemi vagyona, munkamorálja rejti magában a legnagyobb kihasználatlan tartalékunkat. Erre a TV Híradó egy csepeli riportja hívta fel a figyelmemet. Magam is meglepődtem, hogy mennyire szakmai tolvajnyelven folyik nálunk a reformvita, hgy szó sem esik arról, ami a dolgozókat érinti, ami rajtuk múlik. Nálunk még a legradikálisabb reformokban is mindíg van valamiféle arisztokratizmus, a reform az értelmiség, az egyetemi ifjúság ügye, akik majd tálcán hozzák az egész nép javára. Ez az út még járható volt 1848-ban, de nem járható 1989-ben. Korunkban minden kudarcra van ítélve, amiben a lakosság többsége nem vesz aktívan részt. Márpedig a lakosság többségét csak olyan reformokba lehet bevonni, amihez ért, amiben látja saját szerepét. Szomorúságom csak fokozódott, amikor a híradó után egy cikket olvastam a világ egyik legigényesebb hetilapjában a Ecomistban. Már az is figyelmeztető, hogy nem egy munkáspárti tömegújság, hanem egy szakmai elitnek írt hetilap mutat rá arra, hogy a legnagyobb tartalék a dolgozók aktív bevonásában rejlik, sokkal nagyobb, mint a közgazdasági elméletekben vagy a legkorszerűbb technikában. Mindezt egy sheffieldi vállalat eredményeinek ismertetése alapján bizonyítja. A vállalat csak késeket gyárt, tehát nem óriáskombinát. A 70-es években még 50 millió forint volt a termelése, most kétmilliárd. A haszna pedig 200 millió. Mind a termelési értéke, mind a nyeresége átlagosan 25 százalékkal nőt évente olyan iparágban, amelynek a termelése közben stagnált. A felsorolt adatok és tények egy Londoni Közgazdasági Egyetem által kiküldött bizottság jelentésén alapulnak. Már ez is tanulság. A világhírű egyetem kiküldi professzorait tanulni egy sikeres vállalathoz, hogy az ott szerzett tapasztalatok alapján korszerűbbet tudjanak tanítani. Nálunk sajnos csak a tanulmányutakon és nemzetközi konferenciákon illik tanulniuk a professzoroknak. Még furcsább a számunkra a kép, ha megtudjuk hogy kitől tanultak az angol profeszorok. Upton úrtól, akinek nincs diplomája, még középiskolai véégzettsége sem, soha nem járt szemináriumokra. (folyt.)
1989. június 27., kedd 12:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"Június 27-én történt valami, aminek a jelentőségét azon a napon igen kevesen foghatták csak fel. Hát még a következményeket! Horn Gyula külügyminiszter - osztrák kollégájával közösen - elkezdte a magyar-osztrák haráton a vasfüggyöny lebontását."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hazánk vendége Bush amerikai elnök. Fogadta az EKA-ban résztvevő pártok egy-egy vezetőjét. Június 27-én részt vett az EKA ülésén Mark Palmer az USA budapesti nagykövete. Beszélgetett a jelenlevő ellenzéki pártok szervezőivel és képviselőikkel. Sok jelenlevőben olyan érzés alakult ki, hogy a szabaddemokraták iránt különös érdeklődést mutat, míg más pártokat alig méltat figyelemre. Néhányan megjegyezték, hogy nem diplomatikus az ilyen magatartás."
SZER-hallgató telefonja:
"Ma, amikor a Szovjetunió is a nyíltságra biztat, meg kellene kérdezni a koronatanút, Kádár Jánost, hiszen él, mondja el ő, hogy kitől kapta a kivégzési parancsot és mikor. És mivel indokolták a kivégzés szükségességét."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|