|
|
 |
|
 |
1956 áldozataira emlékeztek országszerte - Felavatták Nagy Imre kaposvári emléktábláját (1. rész)
|
1989. június 15., csütörtök - Az ország számos településén a temetést megelőző napon, csütörtökön emlékeztek meg Nagy Imréről és sorstársairól, 1956 áldozatairól.
Nagy Imre kaposvári szülőházánál - a Május 1. utca 77. számú
épületnél - emléktáblát avattak csütörtökön este a város társadalmi
és politikai szervezetei. A Fidesz helyi csoportja által
kezdeményezett ünnepségen a szűkebb pátria mintegy háromezer polgára
az alkalomhoz illő fegyelmezett méltósággal rótta le kegyeletét a
mártír miniszterelnök emléke előtt.
A Himnusz hangjai után elsőként Tóbiás Áron, a Történelmi
Igazságtétel Bizottsága tagja idézte fel Nagy Imre emberi,
politikusi életútját. Utalt rá, hogy a milleneum évében, 1896-ban
indult életpályát századunk első felének nagy történelmi
sorsfordulói terelték a társadalomjobbító törekvések és a tragikus
végkifejlet felé. Az első világháború után szibériai hadifogolyként
azért lett a bolsevik párt tagja, mert az emberi jogok
kiteljesedésének lehetőségét vélte a kommunista mozgalom által. Ezek
az eszmék vezérelték mindvégig, határozták meg magatartását 1953-as,
majd 1956-os miniszterelnöksége idején is, amikor makacs
eltökéltséggel igyekezett kiküszöbölni egy torz rendszer hibáit.
Korát megelőzve, kommunistaként követte egyre határozottabban népe
és hazája igaz érdekeit, s mindezt halála percéig sem tagadta meg.
Nagy Imre személyes példájával bizonyította - hangsúlyozta
Tóbiás Áron -, hogy a történelem útját csak ideig-óráig lehet
keresztezni. Bár ma még nem tudjuk, mit hoz orzságunk jövője, de a
történések igaz vezérfonala bizonyosan Kaposvár nagy szülöttének
szép, magyar, haladó és európai eszmevilágából gyökerezik.
Ezután a Fidesz helyi csoportja képviseletében Kristóf Csaba, a
családtagok és hozzátartozók nevében Égető Endre emlékezett Nagy
Imrére. Elsőként a család koszorúját helyezték el az emléktáblánál,
majd az Ellenzéki Kerekasztal, az MSZMP-tagok reformköre, a városi
és a megyei tanács, s még további 11 szervezet képviselői
koszorúztak és elhelyezték az emlékezés virágait a szülőváros
polgárai is. (folyt.köv.)
1989. június 15., csütörtök 21:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Bécsből telefonálok. Nem mondok nevet, mert nem érdemes. Itt élek 10 éve. Most állandóan olvasom a magyar újságokat, most például a szombati Népszabadságot, mert most jutott hozzám, állandóan fel vannak háborodva, hogy a románok építik a kerítést. Milyen alapon van ez az ország ezen felháborodva, hogy építik a kerítést, ők, akik egy pár hónapja elkezdték bontani. Én 27 éves koromban tudtam először kijönni abból a mocsok országból, most osztrák állampolgár vagyok, és ha haza kell mennem Magyarországra vízumot kell tőlük kérni. Az osztrák törvények szerint osztrák vagyok, a magyarok törvénye szerint magyar és osztrák. Milyen alapon vannak ők felháborodva azon, hogy a románok építik a kerítést, mikor ők 40 évig bezártak minket. Milyen alapon mernek most ők egy szót is szólni. Én is elítélem a románokat, gyűlölöm őket, a Csausceszkut felakasztanám 8 helyen egyszerre, de milyen alapon mernek egy szót szólni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|