Rendszerváltás és az MTI

	A KGB szerepe a pápa elleni merényletben
---------------------------------------- München, 1990. március 5. (SZER, Forgószinpad) - Köze volt-e a KGB-nek a pápa elleni merénylethez? - Viktor Ivanovics Szejmov szerint - igen. A szovjet titkosszolgálat őrnagya 1980-ban szökött Amerikába rendkívül hasznos ismereteket juttatva el volt munkaadójának módszereiről és terveiről. A nyilvánosság előtt azonban csak most, 10 év elteltével volt bátorsága megjelenni, igaz, mindjárt sajtókonferencián Washingtonban. És a kémhistóriákra emlékeztető szerelésben: szőke parókával, sötét napszemüveggel és fölragasztott gumiorral. Mint mondotta, a KGB szerepe a Szovjetunióban egyáltalán nem csökkent. Krjucskov, az új főnök semmiképpen sem liberális típus, hiszen a volt főtitkár, Andropov bizalmi köréből való. Barátságuk még az 1956-os forradalom idején szövődött Magyarországon. Az sem igaz, hogy megszünt a polgárok ideológiai álhatatosságán őrködő osztály a KGB-ben. Csak az elnevezése változott - fejtegette Szejmov. A jelenlevők csak akkor értették meg a paróka és a krumpliorr szükségességét, amikor Szejmov a KGB viselt dolgait kezdte szellőztetni. Például azt, hogy a szovjet titkosrendőrök, vagy azok bérencei tettél el láb alól Amin volt afgán és Ziaul Hak pakisztáni államfőt. A megrőkönyödés moraját váltotta ki, amikor Szejmov kijelentette: a szovjet hírszerzésnek két embere is dolgozott az amerikai Külügyminisztériumban, akik folyamatosan szállították Moszkvának a titkos anyagot a nemzetközi kérdéseket érintő amerikai álláspontról. Ám a bomba akkor robbant, amikor a gondosan maszkírozott Viktor Ivanovics kifejtette: a KGB-nek köze volt a pápa elleni 1983-as merénylethez. (folyt.) 1990. március 5., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A KGB szerepe a pápa elleni merényletben - 1. folyt.
A következő történet szolgált a feltételezés indoklásául: Szejmov a 70-es évek végén - még aktív KGB-őrnagyként - Varsóba utazott. A szovjet titkosszolgálat és a baráti országok hálózata úgy működött, hogy Moszkvában adták ki az utasításokat, és Prágában, Budapesten, Szófiában meg Bukarestben hajtották végre azokat. Varsó viszont fejtörést okozott a Kremlnek, mert olykor-olykor önállóan döntött, sőt megtörtént az is, hogy lengyel kémelhhárítók szaglásztak szovjet ügynökök után. Nyilván Szejmov is a rakoncátlan kollégák rendreutasításán dolgozott, amikor kezébe került Andropov, akkori KGB-vezér Varsóba küldött távirata, amelyen többek között ez a kérdés állt: hogyan lehet a pápa közelébe férkőzni? Moszkvában sohasem mondták ki, vagy írták le az a szót, hogy ölni, mert meg volt rá a tolvajnyelvi változat: a közelébe férkőzni. Három év múlva csakugyan fegyveres merénylet történt a Szolidaritás szakszervezetet támogató lengyel származású pápa ellen. A merénylet végrehajtója egy Agca nevű török volt, akit saját állítása szerint Szófiában készítettek föl tettére bolgár és szovjet ügynökök. De Ali Agca vallomásába annyi ellentmondás és zagyvaság került - egy ízben például Jézus Krisztusnak is nevezte magát -, hogy nem lehetet komolyan venni. Így aztán két bolgár diplomatát és egy társukat bizonyítékok hiányában engedte szabadon egy olasz bíróság. Hogy a bolgár titkosszolgálat mindig is híven teljesítette a szovjet kívánságokat, ahhoz senkinek sem fűződött kétsége, és ezt Szejmov is megerősítette. További részleteket azonban nem tudott, vagy nem akart elárulni. Kibökte viszont, hogy Viktor Orlov néven könyvet írt tapasztalatairól, és most éppen kiadót keres kötetéhez. A sajtókonferencia termében ekkor váratlanul kialudt a fény, és mire a jelenlévők magukhoz tértek, Szejmov eltünt. A reflektorfény azonnal a világ másik fertályára terelődött: Rómára, ahol a tudósítók a Vatikán álláspontjára voltak kíváncsiak. Ott viszont egy bíboros vágta el a magasfeszültségű ügy drótját a következő nyilatkozattal: "Számunkra csekély jelentősége van a történetnek, amely nem több, mint színes beszámoló egy múltbéli esetről. A jövőnket nem fogja befolyásolni". +++ 1990. március 5., hétfő
Vissza »