|
|
|
|
Egy politikai botrány anatómiája - 1.
|
Moszkva, 1989. junius 18. /MTI-Panoráma/ - ,,Gdljan-Ivanov-ügy,, az ,,üzbég maffia ügye és a ,,szovjet Watergate-ügy,, - három látszólag különböző ügy, amely a szovjet közvéleményt élénken foglalkoztatja, hiszen nem kevesebbről van bennük szó, mint az ország jelenéről és jövőjéről, még akkor is, ha ezek az ügyek látszólag a múltban játszódnak.
Az ügyet eleinte az üzbég maffia ügyének nevezték és feltárásának kezdete még Jurij Andropov idejére nyúlik vissza. Andropovnak, a KGB korábbi vezetőjének SZKP főtitkárrá történt kinevezésével ugyanis az a szervezet került az ország élére, amely vezetőjének köszönhetően - szinte egyedülállóként a hatalmas országban - nem volt korrumpált, viszont az országot jól ismerte, az eseményekről pontos és átfogó képe volt. Az üzbég ügyben lényegében a gyapot-maffia ellen indult vizsgálat, amelyet egyesek nem is gyapotmaffiának, hanem kábítószermaffiának neveztek. A gyapotföldeken termelt kábítószer ugyanis sokkal jövedelmezőbbnek bizonyult, mint a gyapot és nem csak a tervteljesítéshez szükséges gyapotot lehetett érte - akár külföldön is - megvásárolni, hanem a haszon sem maradt el. A főtitkár halálát követően azonban a nyomozás megtorpant, az ügy szereplői rövid nyugalomra leltek egészen addig, amig a jelenlegi szovjet kormány 1985-ben a társadalom gyökeres átalakítását hirdette meg. Az új vezetés, (moszkvai elemzők Andropov politikájának folytatóiként tartják nyilván őket), olyan lépésekre szánta el magát, amelyekre senki sem mert vállalkozni korábban. Különbékét kötött az értelmiséggel, bevezette a nyilvánosságot, és a maffia elleni harc végigvitelét igérte. A főügyészség különleges ügyekkel megbízott nyomozói munkához láttak - s első eredményeiket a világ elé tárták: tavaly a ,,nagy leleplezés,, részben egyes üzbég vezetők elitélésével megtörtént, majd amikor Brezsnyev veje, Csurbanov ügyében hoztak elmarasztaló ítéletet, már akadozott a gépezet. A védő váratlanul enyhítést kért és kitartóan bizonygatta, hogy kirakatperről van szó, nem a főszereplők ülnek a vádlottak padján. A maffia elleni vizsgálat azonban Csurbanov és néhány üzbég vezető elitélésével nem ért véget: a szálak egészen Moszkváig, sőt a Kremlbe is elvezettek, olyan emberekhez, akik magas párt- és állami hivatalokat töltöttek be, akiknek a leleplezése alapjaiban rázta volna meg az országot és a következmények beláthatatlanná váltak. /folyt/
1989. június 18., vasárnap 10:27
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Egy politikai botrány.. (2.)
|
Amikor Gorbacsov meghirdette a maffia elleni harcot, ez az ügy szereplői körében zavart okozott, ám e zavar csak átmenetinek bizonyult. Mire Csurbanov a rács mögé került, az országban egyre aggasztóbb gazdasági problémák jelentkeztek: nőtt az árúhiány, nőttek a sorok. Kevesen hitték, hogy a kettő között lehet összefüggés, de ma már hallani: rajtaütöttek a fogyasztási és közszükségleti cikkek piacán. Moszkvai nem hivatalos vélemények szerint az ügy hátterében az árnyékgazdaság és a vele szorosan összefonódott adminisztratív-utasításos rendszer, vagyis a teljhatalommal rendelkező bürokrácia áll. Ők azok, akiknek a tulajdonában nem kevesebb van, mint maga az állam - s persze az állami tulajdon. Az állami termelőeszközökön megtermelt értékek felett ők rendelkeznek s nekik köszönhető, hogy a nyereség nem az újratermelésbe, hanem egyéni zsebekbe vándorol - s konzerválja az elmaradottságot. A bürokrácia ,,piaci erődemonstrációja,, nem volt hiábavaló: az üzenetet mindenki, érintett és kevésbé érintett is megértette, és az üzbég maffia ügyéből ebben a pillanatban megszületett a ,,Gdljan-Ivanov - ügy,,. Ma sokkal fontosabb annak bizonyítása, hogy a két nyomozó hogyan ,,erőszakolta ki a terhelő vallomások egyes vezetők ellen,, és lényegtelen, igazak-e a botrányos állítások. Látszólag senki sem érdekelt ma már ennek az ügynek a megvilágításában: sem a KGB, sem a Belügyminisztérium, sem a Főügyészség, de még az értelmiség jelentős része és a sajtó sem. Elterjedt az a nézet, hogy a demokratizálás elérte a jelenlegi lehetséges szint felső határát és egyre többen hangoztatják: a Gdljan-Ivanov ügy a stabilizáció ellen hat, egyesek ultrakonzervatív jobboldali provokációnak tartják. Felmerül, kik is az árnyékgazdaság, a maffia, a bürokrácia tagjai? Ez szinte lényegtelen, hiszen évtizedek alatt mindenki valahogyan kapcsolatba került vele: a termelő üzemek és politikai intézmények vezetői és kevesen vannak tudatában annak, hogy valójában ők is oda tartoznak. Annyit tudnak csupán, hogy mindenhez nehéz hozzájutni - legyen szó a termelésről vagy az egyéni szükségletekről - és semmit sem adnak ingyen. Az ügy akkor vált ,,Watergate-üggyé,, amikor bizottságra bízták a felderítését. A bizottság esetében - mint egyes népi küldöttek elmondták - elhúzódó vizsgálatra és kevés eredményre lehet számítani. Hiszen a feltárásban már senki sem érdekelt azon a két nyomozón kívül, aki a ,,bőrét vitte a vásárra,,. S persze azokon kívül, akik szégyennek tartják, hogy a huszadik század végén ilyen gazdag ország így nyomorogjon.+++ Kaszab Zsuzsa (Moszkva)
1989. június 18., vasárnap 10:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"június 25-én a televízió interjút sugárzott Pozsgay Imrével, aki nagy szerényen bevallotta, ő bizony elvállalja a köztársaságielnök-jelöltséget."
D12, Kővágó József:
Kovács Béla emlékére
SZER-hallgató telefonja:
"Jóestét-kivánok, itt dr.Ilkei Csaba beszél a Magyar Televizió szerkesztője a Magyar Demokrata Fórum országos válásztmányánajk tagja. Kérem Kasza Lászlót, vagy a magyar szekció ügyeletes szerkesztőjét, esetleg üzenet révén a budapesti tudósítót, sziveskedjék lakásáomon visszahívni, információt szeretnék adni, lakásszámom 641-063. Témám: a Magyar Demokrata Fórum párttá alakult. Ha érdeklik a részletek, állok rendelkezésükre. Minden jót."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|