|
|
|
|
Teng beszéde, amelyet egész Kína tanulmányoz (2.rész)
|
Teng Hsziao-ping utal beszédében a Zsenmin Zsipao április 26-i vezércikkére, amely rendszerellenes zavargásnak minősítette a diákmozgalmat és megállapítja: amint azt a későbbi események bizonyították, a pártlap vezércikkének értékelése helyes volt. Mint ahogy elkerülhetetlen volt az is, hogy a zavargás ellenforradalmi lázadássá fejlődött. A dolog lényege az, hogy egy lázadó klikk és a hozzá csatlakozott társadalmi hulladék meg akarta dönteni a kommunista párt hatalmát és a szocialista rendszert Kínában. Azok, akik ezt nem értik meg, nem érthetik meg az ellenforradalmi lázadás lényegét és annak kezelési módját sem. A lázadók nyugati típusú burzsoá rendszert akartak meghonosítani Kínában, s ennek a célnak az eléréséhez csupán lepelként hangoztatták az olyan jelszavakat, mint például a harc a korrupció ellen. A veterán politikus hosszasan beszélt a hadsereg elévülhetetlen szerepéről és hozzájárulásáról az ellenforradalmi lázadás letöréséhez. A hadsereg - mondotta Teng - kiállta a történelmi próbát, és újólag bebizonyította, hogy olyan acélból épített nagy fal, amely örökkön örökké védelmezője a párt vezetése alatt az országnak, a szocializmusnak, a közérdeknek és élvezi a nép szeretetét. Kína tiszteleg a hadsereg mártírjai előtt és soha nem bocsát meg a katonák halálát okozó kegyetlen ellenségnek. Teng Hsziao-ping körülbelül fél újságoldalnyi terjedelmű beszédének befejező részében arról szólt, hogy a hadsereg által levert ellenforradalmi lázadás ténye arra készíteti a kínai párt- és állami vezetést, hogy hideg fejjel vizsgálja meg a történteket és tekintsen a jövőbe. Megállapította, hogy az általa 1978-ban kezdeményezett, az elmúlt tíz évben követett irányvonal és politika minden tekintetben helyes volt. Az ellenforradalmi lázadás persze rossz dolog, de arra serkenti a vezetést, hogy még jobban, gyorsabban és határozottabban folytassa a reform és a külvilág felé nyitás politikáját, kijavítsa a hibákat és méginkább előtérbe állítsa a rendszer jó oldalait. Helyesnek nevezte a KKP XIII. kongresszusán elfogadott határozatot is, amely szerint Kína az ismeretes négy alapelv keretei között hajtja végre a reform és a nyitás politikáját. Az elmúlt évek egyik alapvető hibájának minősítette, hogy a pártban és a társadalomban elhanyagolták az ideológiai és politikai nevelést, és nem vették fel a kellő határozottsággal a harcot a burzsoá liberalizmus ellen. (folyt.)
1989. június 21., szerda 16:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Csak annyit szeretnék mondani, hogy a Nagy Imre temetésével kapcsolatban ami volt, 56-ban, tehát Kádárék kifúrták, na most az oroszok hogy tehetnek ilyet, hogy a magyar népet elmondják mindennek, szóval hallgattam akkor este a rádiót, a temetés után és akkor a moszkvai rádió közölte magyar nyelven, hogy a magyar nép azt mondja, éhen halt volna, ha az oroszok nem jöttek volna be ide hozzánk. Hát ilyet hogy mondhattak, amikor nagyon sok idősebbektől hallottam, hogy akkor hogy mondhattak ilyet azok a piszkos szemetek. Mert piszkosak, mert szemetek, mert szar kommunisták."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|