Rendszerváltás és az MTI

	Változó Moldávia II. (1. rész)
1989 június 23. péntek (MTI-Panoráma) Kisinyovi beszélgető partnereinkkel gazdasági témákra térve előbukkan a köztársasági önállóság mindenütt kedélyeket borzoló kérdése. A közgazdászok tisztában vannak azzal, hogy először meg kell teremteni a piaci feltételekhez való alkalmazkodás kereteit. De úgy ítélik meg, hogy nem valamilyen adminisztratív döntés ennek a módja, hanem folyamatosan, munka közben kell kialakítani a tényleges gazdálkodás feltételeit. Ahogy mondják: a parton állva nem lehet megtanulni úszni, ahhoz előbb vízbe kell merülni. A köztársaságban nagyok a munkaerő-tartalékok, ami megfelelő utánpótlást nyújt az új munkaformák emberigényének kielégítéséhez. A szövetkezeteket a kormány jelentősen támogatja, s ennek hatására azok gombamódra szaporodnak, átfogva az élet mind több területét. Ellentétben az ország más részeivel, itt a falvak elnéptelenedése ismeretlen gond, olyannyira, hogy egyes körzetekben a városokból áramlik vissza a lakosság a falvakba, melyeknek nem egyszer jobb az infrastrukturális ellátottsága. A köztársasági pártbizottság székházában a gazdaság és a nemzetiségi-nemzeti problémák mellett szóba kerülnek a környezetvédelmi kérdések. Itt a ,,zöldek,, még nem alkották meg a maguk szervezetét, de tevékenységük már érezhető, s van is miért fellépniük. A mezőgazdasági kultúrában fejlett területen egyre nagyobb az igény a tiszta, kevéssé vegyszerezett termékek iránt. A környezetbarátok legfőbb tevékenységi területe mégsem ez, hanem a vízvédelem. Noha moldavai területen található a Duna deltavidéke, a köztársaság egészében kevés a víz. Az utcát járva a szobrok, emlékművek - ha értő kíséret segítségével találkozik velük az ember - sokat elárulnak a régebbi és a közelmúltbeli történelemről. Kisinyov főterének egyik szép sarkában áll a középkori uralkodó, Stefan cel Mare szobra. A moldovánok Istvánja a mi Hunyadi Mátyásunk kortársa volt. Szoboralakjának egyik kezében keresztet tart, s ez lehetett az oka annak, hogy a hatvanas években el akarták távolítani a főtérről. (Nyilván abból a megfontolásból, hogy a moldavai parlament és kormány épületének tőszomszédságában nem lehet kereszt.) A szobor eltávolítását akkor tüntetés akadályozta meg: kompromisszum eredményeként költözött az uralkodó a tér egy csendes sarkába. Persze ez a csend is viszonylagos, hiszen a hónap elején éppen e szobor köré gyűltek azok, akik rövid éhségsztrájkjukkal akarták demonstrálni azt, hogy támogatják a moldavai népfront céljait. (folyt.) 1989. június 23., péntek 10:36
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Változó Moldávia II. (2. rész)
A népfront éppen egy éve, tavaly júniusban alakult. Mint egyik vezetőjétől hallottuk, az átalakítás politikáját támogató erőket tömöríteni akaró mozgalom nem szűk ,,nemzeti színű,, társulás, hanem társadalmi, politikai mozgalom. Életrehívói között zömmel értelmiségiek - írók, újságírók, mérnökök, oktatók - voltak, de az első perctől kezdve vannak köztük munkások is. Ami a mozgalom nemzeti jellegét adja, az elsősorban az utóbbi évtizedekben felerősödött betelepülési folyamatokkal függ össze. A kisinyovi egyetem marxista tanszékének oktatója, a mozgalom egyik vezetője - írjuk nevét a hamarosan általánossá váló latinos írásmóddal -, Nicolae Costin elsősorban a gazdasági, szociális és kulturális gondokat említi. Mindenekelőtt a ,,betelepülőkben,, jelöli meg a gondok forrását, hiszen jövetelük a foglalkoztatási és lakásgondok mellett azt a félelmet is kelti a moldovánokban, hogy az irányzatok tartóssága kisebbségbe szoríthatja őket hazájukban. A be- és elvándorlás két évtized alatt úgy alakult, hogy 100 ezren mentek el és 500 ezren jöttek ,,kívülről,,. Costin szerint a legnagyobb népsűrűségű szovjet köztársaságban hiba máshonnan toborozni munkaerőt, amikor helyben is nagyok a tartalékok. Rátérve a nyelvhasználatra, a népfrontaktivista emlékeztet rá, hogy a népi küldöttek első kongresszusa előtt tartotta első moldován nyelvű ülését a moldavai Legfelsőbb Tanács Elnöksége. Szélesebben érintve a nemzetiségi kérdéseket, Costin felhívja rá a figyelmet, hogy a szovjet állam a cári gyarmatosítás után a nemzeti kérdések megoldásának eszközeként jött létre. Ő is a lenini elvek sztálini megtaposásában jelöli meg a mai gondok gyökerét, sürgetve a lenini politika megvalósítását. Sajátosan értelmezi a népfront a köztársasági nemzeti kisebbségek fogalmát. Csak azokat tartják kisebbségnek, akiknek nincs másutt sem nemzeti otthonuk. Így a hivatalos véleménnyel szemben ők csak a gagauzokat tekintik nemzeti kisebbségnek. Támogatnák is autonómiára törekvésüket, de csak akkor, ha nem a mostani tervek szerinti orosz nyelvű, hanem a török nyelvekhez tartozó gagauz nyelvű autonómiát akarnának. A népfront lassan kezdi megtalálni helyét a köztársaság életében, hamarosan bejegyzett formában is létezni fog, hiszen érezhető, hogy a felsőbb vezetés fokozatosan mind kedvezőbben viszonyul a mozgalom céljaihoz, tevékenységéhez. Ami a legfontosabb, nem látják bennük hivatalos helyen sehol a szövetségi rendszer egészét fenyegető erőt. Mint Costin mondja, náluk nincsenek kilépést követelő szélsőségesek. - Nincs hová és nincs miért kilépnünk +++ Szántó András (Kisinyov), MTI-Panoráma 1989. június 23., péntek 10:40
Vissza » A hírhez kapcsolódik »