|
|
 |
|
 |
Occhetto a damaszkuszi úton (2.rész)
|
Ezt a nyugati kommunista pártot - amelyik a 70-es években a
pluralista szocializmus és a demokrácia egyetemes értéke mellett
tört lándzsát; elítélte a csehszlovákiai beavatkozást, a lengyel
szükségállapotot és Afganisztánt; kimondta, hogy a brezsnyevi
Szovjetunióban kimerült Október hajtóereje, és a ,,létező
szocializmus,, bírálatával jó évtizeddel előbb felismerte a
kelet-európai reformisták által ma hangoztatott igazságokat -
egyetlen ponton lehetett következetlenségben elmarasztalni: Nagy
Imre és a magyar 1956 megitélésében. S Craxi tévedhetetlenül
tapintott rá erre a pontra.
Mindennek fényében a részvétel a budapesti gyászszertartáson
Craxi részéről következetesség volt, Occhetto részéről viszont nem
más, mint az a bizonyos ,,damaszkuszi út,,, amelyre az újabb
kiélezett vitahelyzetben, választási vereségek után és egy újabb
fontos választás előtt kényszerült.
A magyar dráma szorosan összefonódik az olasz baloldal belső
vitáival. Sokan Olaszországban is úgy érzik, hogy a temetéssel
elégtételt kaptak. Így Antonio Giolitti szenátor, aki 1956-ban az
OKP egyik brilliáns fiatal vezetője, Togliatti pártfogoltja volt. A
magyar október kapcsán szembefordult a vezetéssel, különvéleményéért
kizárták. ,,Engem 1956-ban kizártak, mert azt mondtam, a hiba a
szovjet rendszerben van - nyilatkozta most a La Repubblicának. - Ezt
ma már nem csak az OKP hangoztatja, hanem minden reformpárti... Ma
már tudjuk, hogy a sztálini rendszer, amelyet cinikusan létező
szocializmusnak neveztek, működésképtelen és megreformálhatatlan.
Visszavonhatatlanul megbukott... De közben eltelt 33 év, amit nekem
senki nem adhat vissza.,,. (Pedig Giolitti mögött fényes pálya áll.
Kizárása után belépett a Szocialista Pártba, ahol szintén vezető,
majd miniszter, végül az Európai Közösség brüsszeli vezető szervében
főbiztosi posztot kapott. Az OKP szociáldemokrata fordulata után
szíve visszahúzta eredeti pártjához, két éve az OKP listáján
választották független szenátorrá.) Hozzáteszi: ,,Amit Occhetto most
kimondott, azt még két évvel ezelőtt sem mondhatták ki az OKP-ban.
Mára azonban eldőlt ez a vita is, s ha valaki mégis nosztalgikusan
ragaszkodik a régi szemlélethez és eszmékhez, annak nincs talaja és
tábora a mai OKP-ban. Közülük a legtöbben kilépnek.,,
A pluralista demokrácia viszonyai között felnőtt nemzedékeknek
persze mindez sokkal kevésbé megrázó. A damaszkuszi úton nincs olyan
tülekedés, mint nálunk. Occhetto ,,pálfordulása,, és budapesti
zarándokútja után az olasz választók milliói szavazataikkal mérték
meg: hiteles-e szemükben, s őszinte-e az a beismerés, hogy Togliatti
tévedett... +++ mp/dm csr Magyar Péter (Róma)
1989. június 21., szerda 15:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|