|
|
|
|
Csapás a nyitás politikájára (2.rész)
|
A tények nem támasztják alá a kínai vezetés optimizmusát. A pekingi vezetők megnyilatkozásaiból, sőt, a szigorúan cenzúrázott kínai sajtóból is az derül ki, hogy a hadsereg pekingi bevetése és a kínai vezetésen belül kirobbant hatalmi harc alaposan megrendítette a külföld - mindenekelőtt a nyugati tőkebefektetők - hitét és bizalmát az ország és a rendszer stabilitásában. Számos külföldi ország, köztük az Egyesült Államok kormánya olyan szankciókat léptetett életbe Kínával szemben, amelyek nem csak a hadiiparban, hanem a kínai gazdaság más ágazataiban is éreztetik a hatásukat. Több nyugati ország közölte, hogy leállítja a Kínának nyújtott kormánysegélyek és hitelek folyósítását, és nem járul hozzá új megállapodások megkötéséhez mindaddig, amíg nem érzi, hogy valóban stabil a belpolitikai helyzet Kínában. S azok a külföldi bankok és pénzintézetek, amelyek a Pekingben történtek ellenére is hajlandók hiteleket és kölcsönöket folyósítani, közölték, hogy ezt csak a korábbinál keményebb feltételek mellett, azaz ,,drágábban,, tehetik, mint tették a pekingi események előtt. A Világbank kormányzó tanácsa meghatározatlan ideig elhalasztotta összesen csaknem 300 millió dollár fejlesztési kölcsön folyósítását Kínának. A Pekingben történtek nem elhanyagolható következménye, hogy gyakorlatilag leállt a Kínába irányuló külföldi turizmus, amely tavaly közel két milliárd dollár keményvalutát hozott az országnak. A kínai szállodák üresen tátonganak, és az idegenforgalmi illetékesek attól tartanak, hogy ez a válság akár 1990-ig is eltarthat. A kínai vezetés minden alkalmat megragad arra, hogy biztosítsa a külvilágot: a kormány helyzete szilárd és a belpolitikai zűrzavar rövid időn belül teljesen megszűnik. Ebből kiindulva hangsúlyozzák Pekingben a nyitási politika folyamatosságát, és szólítják fel a külföldi üzletembereket, hogy tanúsítsanak realitást és bízzanak Kína jövőjében. A probléma csak az, hogy a külföldi gazdasági és politikai elemzők pesszimisták. Enyhén szólva nem bíznak túlságosan abban, hogy a nyitási és a reformpolitika úgy folytatható Kínában, mintha mi sem történt volna. Nehezen tudják összeegyeztetni a politika változatlanságáról szóló szavakat azzal a ténnyel, hogy az úgynevezett ellenforradalmi lázadás következményeként éppen azokat távolítják el a kínai vezetés élvonalából - így például Csao Ce-jang-ot - akik a reform és a nyitási politika kezdeményezői és valóban elkötelezett mívelői voltak.+++
1989. június 19., hétfő 17:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|