|
|
 |
|
 |
Politikai egyeztető tárgyalások (14. rész)
|
- Kiemelt jelentősége van a választási agitációnak, amelynek
etikai kódexét és az esélyegyenlőség elvét a törvénynek tartalmaznia
kell. A választások törvényességének biztosítéka a választási
bíráskodás, és a választást lebonyolító szervezetek politikai
kiegyensúlyozottsága legyen. A választásokról folytatandó vitában
nem lesz könnyű a politikai egyeztetés, mert kialakulatlan, nem
stabizálódott politikai környezetre kell optimális megoldást
találni. Illúzió olyan törvényi technikákban bízni, amelyek minden
politikai erőnek és a kormányzatnak egyaránt megfelelnek. Még
egyszer hangsúlyozzuk: a pártpolitikai megfontolásokat rendeljük alá
az ország érdekeinek.
- Az állam elleni bűncselekmények szabályozásának
felülvizsgálatával ne várjuk meg az új alkotmányt. A békés átmenet
nézőpontjából át kell gondolni a Büntető Törvénykönyv minden egyes
paragrafusát. A büntetőeljárási törvényben a védelem joga legyen
egyensúlyban a közvád szerepével, és a kényszerintézkedésekből
tünjenek el a diszkrecionális (kizárólagosságot fenntartó) normák. A
szabálysértési jog hosszabb távon ne az államigazgatási igazság
szolgáltatásban valósuljon meg.
Ami az ötödik témát, a tájékoztatás és az információ kérdését
illeti: a valóság fejleményeihez képest a jogi szabályozás jelentős
lemaradásban van. Magyarországon a tömegkommunikáció hatalmi
tényező; politikai nyílvánosság van; látjuk azt is, hogy a tényleges
hatalom az információ birtoklásában rejlik. Az 1986. évi II. törvény
,,újságírótörvényre,, sikeredett, lényeges koncepcionális kérdéseket
nem szabályoz. Így például az állampolgárt egyetlen egy esetben sem
említi. E törvények megalkotását sürgetjük, s javasoljuk: ne csak a
közvetítő rendszert szabályozzák, hanem jelenjen meg az állampolgár,
és védjük a személyiség jogait. Sürget az idő a választások és a
nyilvánosság összefüggéseinek tisztázása miatt is.
- Végezetül szeretnénk leszögezni: ma törvényeinket olyan
világpolitikai helyzetben alkothatjuk meg, amikor nincs
modellkényszer. Rendkívül nagy a mozgástér, mert mindenkitől
tanulhatunk. Vigyázzunk arra, nehogy a szerves fejlődéstől idegen
lépéseket tegyünk. Nézetünk szerint Európának több történetileg
kialakult régiója van, és nem lehet csak két modellben gondolkodni.
Esélyünk van a jelzők nélküli magyar útra való újbóli visszatérésre,
arra, hogy ne legyen zsákutcás ismét a magyar történelem - mondotta
végezetül Kukorelli István. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 21:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|