|
|
|
|
Ingyen sem kell a vagyon ?
|
Mit tenne, ha saját tulajdonába kerülne a szövetkezet földje, vagyona? A kérdés naív, ám talán éppen e naívitás miatt, szárnyalhatnak a gondolatok, s érzékeltetik a mezőgazdaságban uralkodó, ugyancsak lehetetlen állapotokat. A kérdés valóban elhangzott egy szövetkezeti vezetőkkel folytatott beszélgetésen. Az arcokra döbbenet, mosoly, a kérdező elmeállapota miatti szánakozás ült. A válasz azonban egybehanzó és egyértelmű volt. A mostani szabályozási normák, kapkodások lehetetlenné teszik az efféle vállalkozásokat. alc. Húzd meg, ereszd meg A kategórikus elutasítás csak másodpercekig tartott, az elnökök kezdtek eljátszani a gondolattal: valóban, mi lenne, ha övék volna a határ, s megszabadulhatnának gúzsba kötött vezetői létüktől. Tucatnyi okot, mesterségesen emelt gátat emlegettek a gazdálkodás lassítójaként, s szinte valamennyien az bürokratikus hivatali államot tették első helyre a fékek sorában. A "párt jól bevált agrárpolitikájaként" emlegetett, ismerősen csengő megállapítás mögött azonban valójában ingadozó, a hatalmat és a költségvetést szolgáló agrárpolitika állt. A "húzd meg, ereszd meg" taktikázás politikai és gazdasági gyakorlattá vált az elmúlt évtizedekben. A szövetkezetet, mint tulajdoni formát címkézték elmaradottnak, fejletlennek, korszerűtlennek; alig két évtized múltán politikai testület minősítette hatékonyabbnak az állami tulajdonnál. A nagyüzemekhez integrálódó, s azokat is gyarapító kistermelést nevezték kispolgári csökevénynek és az élelmiszer-ellátás bázisának egyaránt. Az elnökökben élnek, vibrálnak ezek az ideológiai görcsök, amelyek voltképpen vállalkozóképességüket is bénítják. A gazdasági elhajlások, a termelői érdeket figyelmen kívül hagyó, rögtönzött döntések persze nem kevesebb sérülést okoztak a mezőgazdaságnak. Egy elnök rendkívül egyszerűen és tárgyszerűen fogalmazott: ha egy kicsit jobban ment a parasztnak, rögtön csavartak egyet rajta. Ez annyit jelent, hogy a nagyüzemek szervezése, majd a kibontakozásuk idején az állami támogatások tartották a lelket a gazdaságok nagy részében. (folyt.)
1989. június 20., kedd 14:45
|
Vissza »
|
|
Ingyen sem kell 2.
|
Ahogy talpra álltak, a hetvenes évek elején a támogatások öszege már felére apadt az elvonásokénak. A csavar túlságosan jól sikerült, az ágazat hanyatlott. Lélegzetvételnyi jobb idő követekezett, de 1987-ben már 21 milliárd forint állami támogatással szemben 50 milliárd elvonás állt. Manapság lepusztult géppark, kizsarolt határ, fizetésképtelen gazdaságok jelzik a mezőgazdságra kényszerített döntések következményeit. alc. Önmagát túlélő szabályozás Az egyik elnök adatai szerint 1985 és 1988 között a nitrogén-mműtrágya ára 41 százalékkal, a gázolajé ugyanennyivel, az elektromos áramé 32 százalékkal, az építőanyagoké 76 százalékkal emelkedett: miközben a búza ára csupán 10, a napraforgóé pedig 2 százalékkal nőtt. Ezt hallva, a licit elkezdődött s ki-ki a saját tapasztalatai alapján sorolta az agrárolló nyílását bizonyító adatokat. A következmény ismert, egyik jellegzetes ténye, hogy a nógrádi termelőszövetkezetek állattenyésztői együttesen 900 milió forint értéket állítottak elő a múlt évben, s az állami támogatással együtt is 12 millió forint veszteséget könyveltek el. Ilyen helyzetben aligha lehet csodálkozni, ha az állattartási adottságú körzetben is kivonul a tőke az ágazatból, s latolgató ember legfeljebb játékosságból gondol az egyéni vállalkozásra. E torz árarányok hatását az sem ellensúlyozná, ha a bürokrácia enyhülne. Egyelőre persze ez is csak kívánság, mert még élnek a "fent" fogalmazott "lent" költséget növelő, fegyelmet rontó szabályok. Mint az egyik elnök mosolyogva mesélte, náluk az egyesület nagyságához mérten tizenegy erdészt kellene az előírások szerint foglalkoztatni. Hárman valóban vannak a területhez, de nekik is kevés a munkájuk; ám az elnök büntethető, mert elmulasztja az utasítás betartását. Kétségtelen, az elvi és gyakorlati következetlenség sebezte a gazdaságokat, azok vezetőit és kétkezi dolgozóit. A sebek fájdalma azért volt elviselhető, mert szükség esetén a fájdalomcsillapítót is adagolták. A tartós és következetes vállalkozáshoz azonban nem elég a tüneti kezelést nyújtó fájdalomcsillapítás, ahhoz a sebek gyógyulására van szükség. Addig a gazdasági vezetők nem vállalják saját tulajdonként a rájuk bízott gazdaságot, s amíg ezt nem tennék, a szövetkezeti vagy állami tulajdon hatékony mozgatására is csekély az esély. (MTI-Press) ág/kgym V.
1989. június 20., kedd 14:47
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|