|
|
|
|
- Emberjogi konferencia - 2. folyt.
|
- Hallgatva beszámolódat az embernek úgy az a benyomása támad, minthogyha ezek a viták kulturális légkörben zajlottak volna, ahol reális érvek, ellenérvek hangzanak el, és hallgatatnak meg. Valóban ez volt a jellemző a konferenciákra? - Részben ez így igaz. Még a román delegáció is nagyon mérsékelten adta elő érveit, ellenérveit. Természetesen a magyar delegáció is rendkívül kultúráltan adta elő. Kezdetben még általunk is kritizált módon óvatosan - ez változott az idők során. Viszont tegnap volt az amikor a román delegáció magatartásában bizonyos fokú változás állt elő. A román delegátus egy beszédében végülis megerősítette azokat a vádakat - és itt újra megismételte -, amelyeket Bukarest a Nagy Imre és mártírtársai temetésével kapcsolatban az elmúlt napokban közzétett. Tehát románellenesnek, szocialistaellenesnek, nacionalistának, mitöbb fasisztának nevezte azokat a folyamatokat, egészébe véve, amelyek Magyarországon most zajlanak. Konkrétan a temetéssel összekövetve nagyon jellemző az, hogy már az elején a román küldött beszédének tömegesen hagyták el a termet. A delegátusok ugyanakkor pedig a beszéd végét követően - mituán a magyar megbízott Erdős André válaszolt és visszautasította ezeket a vádakat - mindenki rendkívüli nyomatékkal ment oda hozzá és gratulált neki, illetve nekem is volt alkalmam egy-két delegátussal beszélni, akik nagy-nagy felháborodásuknak adtak itt hangot ezzel kapcsolatban. Annális inkább fontos ezt kiemelni, mert az előző napokban - tehát a temetést megelőzően, illetve a temetés után - valamennyi delegáció, aki szóhoz jutott a konferencián kihangsúlyozta ennek a temetésnek, ennek a szimbólikus aktusnak a fontosságát, nem Magyarország, hanem Európa és az emberiség számára. S azt hiszem, hogy - bár lehet, hogy ezek nagy szavak - de azért egy kicsit a világ is, innen nézve is átérezte mindazt, amit mi megértünk, és világméretűnek éreztünk. (folyt.)
1989. június 20., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|