|
|
|
|
Emberjogi konferencia
|
München, 1989. június 20. (SZER, Magyar híradó) - A héten fejeződik be a helsinki utókonferenciák sorozatának párizsi, emberjogi értekezlete. Ara-Kovács Attila a magyar küldöttség tagjaként volt jelen. - Hogyan vonná meg a konferencia mérlegét? - kérdeztem tőle telefonon: - Azt hiszem, hogy most érkeztünk el arra a pontra - hogy úgy mondjam -, minőségi változást idézett elő: részben elvi kérdéseket illetően, részben pedig egyes államok, mint például Románia szükségképpeni elszigetelését illetően, vagy pedig Magyarország megítélésében a változást. Ilyen szempontból a mostani, párizsi konferencia, ami az emberi dimenzióval foglalkozik kifejezetten rendkívül fontos, és rendkívül mély változásokat idézett elő. Két ilyen szempont van, amit érdemes lenne e tekintetben megemlíteni. Nemzetközivé vált nagyon sok kérdés ezen a konferencián. Olyan kérdés, amely kezdetben egyes államoknak a magánügyeként szerepelhetett csak. Elsősorban - és gondolom megbocsátja mindenki nekem azt, hogyha - az erdélyi magyarság sorsát említettem ekként. Ez ma már nem a magyar delegáció, vagy Magyarország belügyeként szerepelt itt - mint ahogy nem is az. A románai helyzet, amelynek egyik része az erdélyi magyarság elnyomása, illetve jogfosztása. Végülis ma már nyilvánvalóan egész Európának a stabilitását sérti, bizonyos értelemben a lényegi biztonsági szempontokat is sérti, illetve veszélyezteti. (folyt.)
1989. június 20., kedd
|
Vissza »
|
|
- Emberjogi konferencia - 1. folyt.
|
Ugyanakkor nagyon üdvös változást tapasztalható a magyar delegációnak a magatartásában. Megváltozott a magyar külpolitika. Igaz, tudjuk - hogy ezzel a divatos kifejezéssel éljek - a magyar politikai átalakulás hozúágazatának számít a magyar külpolitika. Ez itt is érezhető volt. Kifejezetten a magyar érdekeket képviselték. Ezt tartották főként és elsősorban szem előtt, és olyan érzékenyek voltak olyan nüanszokra, amelyeket eddig csak az ellenzék vagy pedig marginális csoportok tudtak teljes egészében és magyar vonatkozásban képviselni. - Mondanál-e példát erre? - Megintcsak az erdélyi magyarság vonatkozásában hozakodnék elő példával. A magyar delegáció olyan részletesen ismertette álláspontját az erdélyi magyarság elnyomásával kapcsolatban, ugyanakkor - és ehhez kötően, és talán még lényegesebb - a magyarországi belső változásokat olyan határozottsággal adta elő és védte meg adott esetben, ami eddig nem történt. És azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert az erdélyi kérdés fölvetése eddig az ottani magyarság helyzetével kötődött össze. Most egy lényegibb vonatkozásra utal ez a téma. Mégpedig arra, hogy a román kormányzat - mint mindenféle kelet-európai változás ősellensége - az ottani magyarok elnyomását is akként, csak egy eszközként használta fel arra, hogy a magyarországi demokratizálódási folyamatokat fékezni próbálja, vagy pedig komprommittálja a külföld előtt. Tehát, akkor amikor a magyar delegáció az erdélyi magyarság ügyeiről szólt, akkor már végképp nemcsak egy nagyon konkrét és szűk szegmentumú emberjogi problémát vet fel, hanem felvetette azt a veszélyt is, amelyet Románia a magyarországi demokratizálódási folyamatokra, illetve egész Kelet-Európa számára jelent, mint veszélyt. (folyt.)
1989. június 20., kedd
|
Vissza »
|
|
- Emberjogi konferencia - 2. folyt.
|
- Hallgatva beszámolódat az embernek úgy az a benyomása támad, minthogyha ezek a viták kulturális légkörben zajlottak volna, ahol reális érvek, ellenérvek hangzanak el, és hallgatatnak meg. Valóban ez volt a jellemző a konferenciákra? - Részben ez így igaz. Még a román delegáció is nagyon mérsékelten adta elő érveit, ellenérveit. Természetesen a magyar delegáció is rendkívül kultúráltan adta elő. Kezdetben még általunk is kritizált módon óvatosan - ez változott az idők során. Viszont tegnap volt az amikor a román delegáció magatartásában bizonyos fokú változás állt elő. A román delegátus egy beszédében végülis megerősítette azokat a vádakat - és itt újra megismételte -, amelyeket Bukarest a Nagy Imre és mártírtársai temetésével kapcsolatban az elmúlt napokban közzétett. Tehát románellenesnek, szocialistaellenesnek, nacionalistának, mitöbb fasisztának nevezte azokat a folyamatokat, egészébe véve, amelyek Magyarországon most zajlanak. Konkrétan a temetéssel összekövetve nagyon jellemző az, hogy már az elején a román küldött beszédének tömegesen hagyták el a termet. A delegátusok ugyanakkor pedig a beszéd végét követően - mituán a magyar megbízott Erdős André válaszolt és visszautasította ezeket a vádakat - mindenki rendkívüli nyomatékkal ment oda hozzá és gratulált neki, illetve nekem is volt alkalmam egy-két delegátussal beszélni, akik nagy-nagy felháborodásuknak adtak itt hangot ezzel kapcsolatban. Annális inkább fontos ezt kiemelni, mert az előző napokban - tehát a temetést megelőzően, illetve a temetés után - valamennyi delegáció, aki szóhoz jutott a konferencián kihangsúlyozta ennek a temetésnek, ennek a szimbólikus aktusnak a fontosságát, nem Magyarország, hanem Európa és az emberiség számára. S azt hiszem, hogy - bár lehet, hogy ezek nagy szavak - de azért egy kicsit a világ is, innen nézve is átérezte mindazt, amit mi megértünk, és világméretűnek éreztünk. (folyt.)
1989. június 20., kedd
|
Vissza »
|
|
- Emberjogi konferencia - 3. folyt.
|
- Volt-e magánjellegű találkozásod a román delegáció tagjaival? - Nem, nem volt. Nem is kerestük ezt. Néha találkoztunk a folyóson, egy alkalommal köszöntünk is egymásnak, pontosabban ők köszöntek, de ez még akkor volt, a temetés előtt... - Amikor még civilizáltabb volt a légkör. - Pontosan erről van szó, igen. +++
1989. június 20., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|