|
|
|
|
Új kormány - lengyel viták (2.rész)
|
Mind a kormánypárti, mint a Szolidaritás párti sajtóban egyetértés látszik kialakulni abban, hogy nem szabad engedni a győzelemittas Szolidaritás-erőknek és túlzottan felgyorsítani ,,a történelmi mozgásokat,, mégpedig nemcsak a belpolitikai veszélyek, de a nemzetközi összefüggések miatt sem. Különösen nagy hangsúlyt helyez erre a kormány lapja, a Rzeczpospolita hétfői vezércikke, amely a Szolidaritás mérsékelt erőire nehezedő nyomás veszélyeit kiemelve úgy vélekedik, hogy ,,a Varsói Szerződés tagországaiban folyó demokratizációs folyamatok feltétele az európai stratégiai egyensúly sérthetetlensége, mégpedig nemcsak szigorúan katonai értelemben, hiszen a két szembenálló blokk ideológiailag is ellentétes értékeket képvisel,,. Ugyanerre utalva, némileg meglepő módon a mai lengyel és az 1956-os magyarországi események között párhuzamot vonva veti fel Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője a kérdést:,,vajon elkerülhetetlen volt-e 1956-ban Magyarországon a belügyi alkalmazottak meglincselése, vajon az akkori magyar miniszterelnök, Nagy Imre döntése a Varsói Szerződésből való kilépésre az egyetlen lehetséges válasz volt-e az igen összetett helyzetre?,, A Szolidaritás és a kormany lapja egyetérteni látszik abban is, hogy Lengyelországban a kormányzó pártok cseréje nem ugyanazt jelenti ,,egyelőre,, mint az Egyesült Államokban egy demokratapárti- republikánus párti csere, hiszen Lengyelországban a több mint 40 éve uralkodó apparátust, a teljes közigazgatást is le kellene cserélni. A kormány lapja szerint ez lehetetlen, a Szolidaritásnak nincsenek megfelelő káderei, vagyis nem kormányképes, míg a Szolidaritás szerint éppen fordítva: a Szolidaritás csak akkor vállalhatja a kormányzás teljes, vagy részleges felelősségét, ha sikerül a területi közigazgatás reformjával, új közigazgatási választások után megszabadulni ettől az apparátustól. (folyt.)
1989. június 12., hétfő 15:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|