|
|
 |
|
 |
- Lengyel választások 4. folyt.
|
A Szolidaritás saját jelöltje Alexander Hall(?) - aki az Ifjú
Lengyelország Mozgalom vezetője is egyben - lemondott jelöléséről,
amikor kiderült, hogy a Szolidaritás még azokkal az ellenzéki
csoportokkal sem volt hajlandó együttműködni, akik ezt önként
felajánlották, sem a Kereszténydemokrata Munkáspárttal, sem a
Független Lengyelország Szövetségével. Több helyütt is, például
Krakkóban ellenjelöltet indított a Szolidaritással szemben a Lengyel
Munkásvédelmi Bizottság és a Független Lengyelország szövetsége, de
vajmi kevés eredménnyel, mindenütt a Szolidaritás győzött.
Hogy a Szolidaritás most koalícióra lépne a kormánnyal, ez volt
az első, amit a szabad szakszervezet visszautasított. Nem vétlenül,
hisz ez esetben a rendszer minden bűnét, minden hibáját rá lehetne
kenni, és megoldani még sem tudna semmit, hisz a gazdasági
katasztrófából csakis egyetlen kiút van, az, ami minden
demokráciában a legtermészetesebb lenne egy ilyen választási vereség
után, hogy a kormány lemond és a párt abbahagyja a kommunizmust. Ez
azonban aligha várható. És ezért vegyül - amint az Adam Michnik
kommentálta - nem kis üröm a Szolidaritás történelmi győzelmébe.
Ne feledjük, hogy geopolitikai helyzetünk semmit sem változott.
Nem változtak azok sem, akiknek továbbra is a kezében van a
karhatalom. Reformok ide, reformok oda, a reformbarát
Szovjetunióban, a reformbarát Kínában dördültek el a pekingi,
grúziai sortüzek. +++
1989. június 9., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|