|
|
 |
|
 |
Lengyel változások
|
München, 1989. június 9. (SZER, Kelet-európai szemle) -
Választott a nép Lengyelországban. Az adást Bárdy István
szerkesztette.
Nagy választási győzelmet aratott a Szolidaritás. Június
4-ikén, épp azon a vasárnapon, amikor Pekingben védtelen diákok
ezreit géppuskázta le a kommunizmus, Lengyelországban a nép, a
választópolgárok mértek csapást a hatalomra, megleckéztették a
rendszert.
Szabad választásokról a szó igazi értelmében kezdettől fogva szó
sem volt. A kerekasztal, a Szolidaritás elfogadta a hatalom
kikötését, hogy hatalmát semmilyen körülmények között nem adja le -
idézőjelben - szabad választásokat rendeznek ugyan, de csak azzal a
feltétellel, hogy a mandátumok egy bizonyos hányadát, konkrétan a
mandátumok többségét fenntartják a párt jelöltjeinek. Még
pontosabban abban állapodtak meg, hogy az új törvényhozásnak két
háza lesz, a parlamenthez hozzájön az újonnan kreálandó szenátus,
amelyben az ellenzék szabadon képviseltetheti magát, akár az összes
mandátumot megszerezheti, nem úgy azonban a parlamentben, ahol a
mandátumok 65 százalékára csak a párt állíthat fel jelölteket.
Kikötötte a rendszer azt is, hogy tényleges döntéseket csak a
parlament, a Szejm hozhat, a szenátus azonban csak ajánlásokat
tehet. Ehhez jött még, hogy a szenátusnak vétójoga lesz ugyan,
csakhogy vétója csak akkor érvényes, ha a parlament nem szavaz bele,
mégpedig kétharmados többséggel.
A szenátus 100 tagú, a Szejm 460 képviselőből áll, és ebből a
460-ból 299 csakis a párt embere, vagy társutasa lehet. Ez volt az
ára a Szolidaritás újraengedélyeztetésének. (folyt.)
1989. június 9., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|