|
|
|
|
Kérdőjelek a kínai hadsereg körül (1. rész)
|
1989. június 8. csütörtök (MTI-Press) - Aki ma arra vállalkozna, hogy pontos képet adjon a pekingi drámai események hátteréről, a kínai belső helyzetről, s még inkább arról, mi történt az elmúlt napokban a hatalom csúcsain, alighanem kemény fába vágná a fejszéjét. Számos kérdésre egyelőre nincs válasz, az előzmények és a legújabb fejlemények szinte áttekinthetetlenek. Csupán egy bizonyos: felső parancsra a fegyveres erők beavatkoztak és olyan, az egész világot megdöbbentő tömegmészárlást hajtottak végre, amire nem volt példa a Kínai Népköztársaság eddigi negyven éves történetében.
Egyelőre nem lehet tudni, ténylegesen mennyire becsülhető az áldozatok száma (egyes források többszáz, míg mások többezer halottról és sebesültről tudósítanak), mint ahogyan arról sincsenek megbízható értesülések, mennyire volt egységes a hadsereg a fegyvertelen tömeg elleni kíméletlen fellépésben. A Pekingből küldött jelentésekben eléggé egybehangzó az az állítás, miszerint a 27. és 38. hadsereg alakulatai között összetűzésre került sor. Ebből azt a következtetést szűrhetnénk le - feltéve, ha ez a jelentés megfelel a tényeknek -, mintha egyes magasabb egységek parancsnokai nem vallanának azonos nézetet a tüntető diákság és lakosság elleni akció indokoltságában, jogosságában. Erről azonban a hírzárlat miatt igazán nem sokat tudni. Csak valószínűsíteni lehet, hogy a híreszteléseknek van valami valóságalapja. Talán valamelyest kulcsot adhat az események mozgatórugóinak feltárásához az arra a kérdésre adandó válasz, milyen a hadsereg befolyása a kínai társadalomban, a katonák számaránya a KKP vezető testületeiben. Emlékeztetni kell arra, hogy Mao Ce-tung halála, az úgynevezett négyek bandájának felszámolása igencsak előtérbe állította a katonai vezetőket, akiknek támogatása nélkül Teng Hsziao-ping - mindmáig a tényleges legfőbb hatalmat gyakorló idős politikus - aligha tudott volna felülkerekedni. A ,,nagy felfordulás,, szakaszának lezárása után a KKP 1987 októberében megtartott XIII. kongresszusán már a reformfolyamat, a politikai és a gazdasági átépítés felgyorsítása került napirendre, ez állt a figyelem középpontjában. Jellemző azonban, hogy még ezen a kongresszuson is a hadsereg képviselte a legnépesebb küldöttcsoportot, a delegáltjai közül valamivel többen kerültek be az újonnan megválasztott Központi Bizottságba, mint az 1982-es megelőző kongresszuson. Ebből csakis az a következtetés vonható le, hogy a fegyveres erők korántsem zárkóztak be laktanyáikba, vezetőik ott vannak a politikai döntéshozatal kulcsfontosságú testületeiben. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök 12:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kérdőjelek a kínai hadsereg körül (2. rész)
|
Minden bizonnyal nemigen volt ínyükre, hogy a hadsereg fejlesztése - más fontosabb országos érdekek szem előtt tartásával - az elmúlt években az utolsó helyre került. Talán tudomásul vették a feltétlenük szükséges belső reformokat - egyebek között azt is, hogy egy millió fővel csökkentették a haderő létszámát; ám ezzel valószínűleg sohasem békéltek meg. Mint amiként azzal sem, hogy a reformok előrehaladtával politikai súlyuk viszonylag kisebb lett, s ezt a hadsereg érdekeinek háttérbe szorításaként fogták fel. A dolgok megítélésénél aligha hagyhatnánk figyelmen kívül azt a tényt, hogy jelenleg a kínai hadsereg a világ egyik legnagyobb fegyveres ereje közel négy millió fővel. Ebből csaknem 3 milliót tesznek ki a szárazföldi erők, 490 ezret a légierők és 350 ezret a haditengerészeti erők. A szárazföldi erőket 35 hadseregbe szervezték 13 harckocsi-, 118 gyalog-, 18 légvédelmi tüzér- és 17 tábori tüzér hadosztállyal, továbbá 20 önálló felderítő zászlóaljjal. A pekingi eseményekben ezeknek a csapatoknak állományába tartozó kötelékek játszották a fő szerepet, ami egyértelművé teszi, hogy a hadsereget egyféle politika szolgálatában ismét eszközként használták fel - úgymond - az ,,ellenforradalmi lázadás,, leverésére. (Miután a ,,rendcsinálásban,, elsősorban a lövész- és a harckocsicsapatok vettek részt, a többi haderőnem adatainak felsorolását ezúttal mellőzhetjük.) Bizonyos összefüggések megértéséhez még meg kell jegyeznünk, hogy az ország területén az 1980 januárjában aláírt kínai-amerikai megállapodás értelmében több felderítő állomást működtetnek a szovjet rakétakísérletek és csapatmozgások megfigyelésére. A Pentagon ilyenformán értékes információk birtokába juthat; ezeknek az állomásoknak további fenntartását igen fontosnak tartja, így hát érthető, miért olyan mérsékelt Washington reagálása a kínai hadsereg puccsszerű beavatkozására. Még csupán annyit, hogy Kína nemcsak az USA-val, hanem az NSZK-val, Olaszországgal, Nagy-Britanniával és Franciországgal is szoros kapcsolatokat épített ki korszerű haditechnikai eszközök beszerzésére, főleg licencek megvásárlásával. Most ezeknek az országoknak egyike-másika technológiai stoppal fenyegetőzik, ily módon próbálván nyomást gyakorolni ,,az emberi jogokat súlyosan megsértő,, pekingi hatalmi elitre. Majd elválik, milyen lesz ennek a hatása és idővel talán azt is megtudjuk, valójában mi történt és történik Kínában... +++ Katonai szakértőnk: Serfőző László - MTI-PRESS
1989. június 8., csütörtök 13:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|