|
|
|
|
A Kádár-korszak értékelése
|
München, 1989. június 9. (SZER, Világhíradó) - Még a hazai reformkommunisták vezető személyisége, Pozsgay Imre is hajlamos az enyhítgető, elmosott kifejezések használatára Kádár Jánossal és az általa fémjelzett korszakkal kapcsolatosan. Ennek a politikai eufémizmusnak azonban lejárt az ideje. Ki kell végre mondani a Kádár-korszakról és vezetőjéről is a kendőzetlen igazságot. - Gadó György kommentárja következik: - A Kádár-korszaknak vége. Ez már hivatalos ajkakról is elhangzott, és mostmár szinte hetenként válik mindinkább szókimondóvá a bírálat, ami a hatalmon lévő párt reformerei részéről Kádárt éri. Pozsgay Imre az első azonban, aki nyilvánosan bűnöket emlegetett a volt pártfőtitkár személyével kapcsolatban. A hamburgi televíziónak adott nyilatkozatában ellentmondásos személyiségnek nevezte Kádárt, aki "kétségtelenül megalkuvással és egyéb bűnökkel is vádolható, például a Nagy Imre-ügyben". Nos, ez még mindig nem kielégítő megfogalmazás, hiszen elmossa a határt a politikai hiba és politikai bűn, valamint a bűn politikai és jogi értelemben vehető megállapítása között. Végtére is megalkuvásokat jószerint egyetlen politikus sem kerülhet el. Az a kérdés, hogy a saját bőre mentésére, vagy az ország érdekében alkuszik-e meg valaki. És az utóbbi esetben sem közömbös, hogy az eredmény megfelel-e a szándéknak, hiszen jószándékkal van kikövezve a pokolba vezető út is. Ha pedig az országra rászabadítják a poklot, ezért bizony a dorgálás kevés. Mindamellett még az ilyen politikai bűn sem azonos a Btk. cikkelyei szerint is meghatározható bűnnel, és Nagy Imréék kivégzése esetében épp erről van szó. Ha bűncselekmény hamis vádat emelni, hamisan tanúzni, akkor hogyne volna bűncselekmény a hamis vádak egész szövevényét támasztani, hamis tanúk sorát felvonultatni, és mindezek után kivégeztetni embereket. Ámde nem is erről akarok szólni. (folyt.)
1989. június 9., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|