|
|
|
|
Az ellenzéki pártok és az MSZMP
|
München, 1989. április 5. (SZER, Magyar híradó) - A demokratikus pártok és mozgalmak a Független Jogász Szövetség javaslatára most megegyeztek a követendő alapelveket illetően. Ezt ismerteti Tamás Gáspár Miklós: A megegyezés lényege a következő: az ellenzéki mozgalmak akkor hajlandók tárgyalni a kommunista párttal, hogyha elfogadnak néhány elvet. Az első elv: nem kerekasztalról, általános csevegésről van szó, hanem valódi tárgyalásról, azaz az asztal egyik oldalán a kommunista párt képviselői ülnek, a másikon pedig az autentikus ellenzéki mozgalmak képviselői. A második elv: előzőleg tisztázzák ennek a tárgyalásnak a kompetenciáját, tehát meg kell határozni, hogy a bizonyos kérdésekben elért megegyezés milyen konkrét politikai és jogi lépésekben konkretizálódik. Az egyik lehetőség az volna, hogy a tárgyalásokon előterjesztett, egyeztetett ellenzéki javaslatok törvényjavaslatok formájában vagy törvénymódosításra irányuló javaslatok formájában az Országgyűlés elé kerülnek, de más variánsok is elképzelhetők. A harmadik elv: az ellenzéki mozgalmak álláspontja és az egész tárgyalás a nyilvánosság ellenőrzése mellett zajlik. Az MSZMP erre a javaslatra, anélkül, hogy kifejezetten hivatkozott volna rá, egy választ küldött minden független mozgalomnak. Ez a válasz sajnos csalódást kelt. Ugyanis az MSZMP láthatólag valóban csak csevegésre készül, amelyet egyeztető fórumnak nevez, és amely semmiféle világos kompetenciával nem rendelkezik. Ráadásul a meghívottak listája igen különös. A független társadalmi szervezetek között - amelyeket az MSZMP meghívott volna a tárgyalásra - olyanok is szerepelnek, mint a SZOT, mint a Magyar Nőtanács, mint a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a Münnich Ferenc Társaság, a MISZOT nevű ifjúsági csúcsszerv és mások. Ugyanakkor hiányzik a listáról például a Fidesz. Ez elfogadhatatlan indítvány, amelynek nincsen semmi különösebb értelme, és ami csak azt szolgálhatná, hogy legalábbis propagandisztikus módon az új független mozgalmak részfelelősséget vállaljanak a kormányzat különféle felelőtlen intézkedéseiből és népszerűtlen döntéseiből, amelyekből elég sokat láttunk az utóbbi időben. Nagyon fontos volna, hogy az MSZMP mégis rábírható lenne arra: legalább olyan értelmes tárgyalást folytasson, mint a Kiszczak- Valesa tárgyalások Lengyelországban, hogy az is kimondassék, a független mozgalmak nem óhajtanak konkrét kérdésekről tárgyalni a párttal arról, milyen legyen például a művelődéspolitika vagy a hitelpolitika vagy akármi más. Ez kormányra vonatkozik, amelyet az ellenzék bírál egy normális parlamenti demokráciában. A tárgyalások egyetlen értelmes témája a demokráciára való átmenet jogi biztosítékainak biztosítása lehet, illetve az, hogy az új ellenzéki mozgalmak szót kapjanak az átmenet feltételeinek megteremtésében, hiszen ebben nemcsak az MSZMP érdekelt, hanem a nép, amelyet úgy ahogy tökéletlen módon mégis ezek az új mozgalmak próbálnak képviselni. A megegyezés ideiglenes, a nyilvánosság ellenőrzése alatt álló kell, hogy legyen, és egyáltalán nem szolgálhatja azt a célt, hogy konkrét kormányzati döntések befolyásolását érjék el ebben. Különféle kormányzati szervek ellenzéki csoportokat és személyeket - így engem is - megkerestek olyan ügyekben, amelyek valóban a kormányra tartoznak. Megkértek, hogy új politikai döntéseket, rendelet-tervezeteket véleményezzek és így tovább. Ezeket tudtommal mindenki visszautasította. Ilyen természetű vitákat csak a nyilvánosság előtt lehet végezni. Egyrészt azért is, hogy a közönség szükségszerű és jogos bizalmatlanságát ne fokozzuk, másrészt ne mossuk el a különbséget egy ellenzék és egy kormánypárt, a kormányzat és a felelősség nélküli viták, állami felelősség nélküli mozgalmak szerepe között. Ezek jól elkülönített szerepek a demokráciában, és idejében meg kell tanulnunk, hogy szigorúan külön tartsuk őket. Felvetődik a kérdés, hogy miért reagál az MSZMP úgy, ahogyan teszi. Erre különféle hipotézisek adhatnak választ. Az egyik természetesen az, hogy az uralkodó párt húzni akarja az időt egészen addig, ameddig a bizonytalan jövő és a zűrzavar látszata erősebb pozíciót biztosít az uralkodó pártnak. A másik hipotézis az - ami nem zárja ki egyébként az előzőt -, hogy a diktatórikus egyeduralomhoz szokott párttisztviselők nem is képesek igazán felfogni egy ilyen világosan, keményen és egyszerűen leszögezett demokratikus álláspontnak a voltaképpeni jelentését. Egyszerűen megértésbeli, stílusbeli különbségek vannak - részben azt kell mondanom, hogy hála Istennek - az uralkodó párt és az ellenzéki mozgalmak között, amelyek áthidalása nem lesz könnyű, holott ennek a demokratikus átmenet érdekében be kellene következnie. Meg kell próbálni addig is szívós szellemi munkával, a nyilvánosság bevonásával ezeket a megértési nehézségeket áthidalni, és megmutatni, hogy a megértés lehetséges, s az akadályok valóban politika színtérre terelhetők. Ha a párt ezt nem akarja, akkor az mondassék ki világosan. Ez új politikai helyzetet teremt, amely új eszközöket, újragondolást igényel. +++
1989. április 5., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|