|
|
 |
|
 |
A temetésről - Tamás Gáspár Miklós
|
München, 1989. június 18. (SZER, Világhíradó) - Tamás Gáspár
Miklós kommentárjával folytatjuk Világhíradónkat. A neves filozófus
a megrendítően nemes és emelkedett pénteki temetéshez fűzi
gondolatait:
- A Történelmi Igazságtétel Bizottsága és általában 1956
nemzedéke arra törekedett, hogy a nemzeti amnéziát, a nemzeti
emlékezetvesztést megszűntesse, és helyreállítsa a magyar história
folytonosságát. Sikerült-e ez június 16-ikán a magyar ellenzéknek,
magyar a politikai közvéleménynek, a magyar reformereknek,
mindazoknak, akik újat akarnak Magyarországon? Azt hiszem, a válasz
igen is, meg nem is.
Nagy Imre és társai ravatalánál ott állt az egész nemzet. De
helyes-e, hogy ott állt az egész nemzet?
Hajlamosak vagyunk mi, magyarok megfeledkezni arról, hogy azok a
szörnyű történelmi idők, amelyek lesújtottak ránk időnként, azok
mélyebb hatást tettek ránk, mintsem elismerni szeretnők. 1944
szörnyűségei, 1949 szztálinista fordulata, 1958 terrorja úgy zajlott
le, hogy az ellenállás bizony csekély volt. Ezelőtt néhány
esztendővel - még 3-4 esztendővel ezelőtt is - a magyar politizáló
közvélemény, amely az egész magyar nemzetnek csak egy kisebbsége
volt persze, Kádár Jánost és pártját a kisebbik rossznak tekintette
és a kádárista konszenzussal szemben nemcsak hogy egy türelmes,
hanem úgyszólván lelkes álláspontot foglalt el.
Ma sokan szeretnék azt a látszatot kelteni, hogy a magyar
ellenállás története folyamatos. Ez sajnos nem igaz, és azt hiszem,
hogy ennek a bevallása igen fontos volna, ugyanis nekünk most nem a
hazugságra van szükségünk. Nem egy nem létező folytonosság
állítására, hanem megtérésre, fordulatra, annak a bevallására, hogy
most másképpen gondoljuk, mint ezelőtt gondoltuk volt, hogy az
1958-ra, a kivégzett mártírok sírjára épülő konszenzus hazug
konszenzus volt, de konszenzus volt a magyar nemzet és a megszállók
képviselői, a kádárista kormányzat között, s ebben az alkuban nagyon
sokan részt vettek hallgatólagosan vagy kimondottan. (folyt.)
1989. június 18., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A június 16-iki temetésről - 1. folyt.
|
Ha ma másképp gondolják, meg kell, hogy mondják, hogy másképp
gondolják. Meg kell mondaniuk, hogy itt fordulatról, megtérésről, a
lélek fordulatáról van szó. Ameddig ez ki nem mondatik, ameddig
pusztán az ártatlanságunkat hangoztatjuk 50-60 év szörnyű történelmi
megrázkódtatásai kapcsán, addig soha nem lesz megtisztulás, soha nem
lesz katarzis és ennek következtében nem lesz igazi magyar
demokrácia.
1989. június 16. nemcsak arra alkalom, hogy szemrehányást
tegyünk a gyilkosoknak, a gyilkosok cinkosainak és az ő
védnökeiknek, hanem a lélekvizsgálat pillanata is. Meg kell
vizsgálnunk, hogy miért is fordultunk el a kádárista egyetértéstől,
a kádárista közmegegyezéstől. Ameddig erre nincs igazi, őszinte,
szívet-lelket föltáró válasz, addig nem adhatunk esélyt a magyar
szabadságnak. +++
1989. június 18., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Itt Tarkovány beszél Eppsteinből. Egy megbízatást kívánok közölni, teljesíteni. Erdélyből kaptam az üzenetet, és köszönik a rádió szerkesztőségének, a rádió vezetőségének, igazgatóságának a nagyszerű választást, hogy a temetésről Szőts Géza is egyenes adásban tudósíthatott, tudniillik óriási erőt adott ez az erdélyieknek, és még egyszer a köszönetet tolmácsolom. Nagyszerű volt, azt mondták, hogy Gézájuk szóhoz juthatott a temetésen, köszönetüket fejezik ki."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|