|
|
|
|
Nagy Imre védelmében. A szabad demokraták állásfoglalása (OS)
|
1989. június 22., csütörtök - Nagy Imre és mártírtársai halála még nem vált történelemmé - és nem is válhat azzá, amíg mindaz, amit sorsuk jelképez, eleven jelen. Egy héttel a temetés után a Nagy Imre ügy ismét égető politikai kérdés. Támadásba lendültek a magyarországi átalakulás külső és belső ellenzői. A magyar kormány a régi megoldást választotta. Németh Miklós és Nyers Rezső védelmébe vette a megemlékezés egészét, de elhatárolták magukat a leginkább támadott szónokoktól, és megpróbálták szembeállítani őket a gyászoló társadalom ,,csendes tömegével,,. Hasonló szellemben nyilatkozott meg az MSZMP szegedi reformköre is. A vádak egy részére nem érdemes szót vesztegetni. Demokráciában ritkán fordul elő, hogy egyazon nemzeti esemény különböző pártállású résztvevői mindenről egyformán beszéljenek. Hozzá kell szokni a sokféleséghez. Véleményünk szerint csak a szónoklatok külpolitikai összefüggései indokolnak országos vitát. De valóban vitát, nem vádaskodásokat. Orbán Viktor és Rácz Sándor arról beszélt, hogy tárgyalásokat kell kezdeni a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról. Ez a kérdés egy ideje puhatolózások tárgya a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között. Arra is volt már példa, hogy az MSZMP felelős képviselője kilátásba helyezte a szovjet haderő távozását. Lehet vitatkozni azon, hogy a csapatkivonások ügyéről milyen fórumon és milyen körülmények között tárgyaljanak, de a követelés megfogalmazását szovjet- és kommunistaellenes provokációnak minősíteni rosszhiszeműség nélkül nem lehet. A kormánynak, amely a temetés előtti napon kijelentette, hogy Nagy Imre politikáját folytatja, tudnia kell: a forradalom miniszterelnökét egyebek között azért ítélték halálra, mert a szovjet csapatok távozását követelte. A Szovjetunió mai vezetői többször kinyilvánították, hogy demokratikussá kell tenni a szovjet állam és a kelet-európai országok viszonyát. Bízunk benne, hogy ez a folyamat előrehalad. Szükségesnek tartjuk, hogy a változások eredményeit a Varsói Szerződés és a tagállamok kétoldalú kapcsolatait átalakító egyezmények rögzítsék. Ha ez megtörtént, akkor valóban sor kerül Nagy Imre teljes rehabilitálására, és örökségének nyilvános felidézése nem lenne többé ürügy vádaskodásra és hisztériakeltésre. Budapest, 1989. június 22-én Az SZDSZ ügyvivői (OS)
1989. június 22., csütörtök 16:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (06.16-08.15)... - A hatalmi kötélhúzás
"...folytatódtak a Politikai Egyeztető Tárgyalások. Lassan világossá válhatott, hogy micsoda őrült kavarodás dúl e Bermuda-háromszögben. Június 16. miatt a keményvonalasok - mind a határtokon belül, mind azokon kívül - erős nyomást gyakoroltak. Ez egyfelöl a hazai reformkommunistákra, másfelől az Ellenzéki Kerekasztal radikálisaira, azaz kivátképp a Fideszre és az SZDSZ-re irányult."
SZER-hallgató telefonja:
"Péntek éjszaka, éjfél után hallgattam műsorukat, nem tudom mi volt a pontos címe, magyar ügyekről szóltak, épp az egyház volt a téma és ugy konferálták be a nyilatkozót, hogy Máté Tóth András teológus. Én érdeklődtem róla, mert maga a téma is érdekes, az állam és az egyház összefonódása és ez a Máté Tóth András nem teológus. Papnak készült, de kilépett és megnősült. Ugyhogy valahol sürgősen legyenek szívesek korrigálni ezt a dolgot, mert az lehet, hogy az egyház összefonódott az állammal, de azért hazudni nem illik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|