|
|
 |
|
 |
- Interjúk az 1956-os ünnepségről - 8. folyt.
|
Ha egy nemzet nem lehet azonos a történelmével, nem lehet azonos
azzal ami megtörtént - abban az értelemben, hogy amit tenni próbált
- ha visszanyomódik önmagába, akkor az egy olyan, önmagunk ellen
működő agressziót létesít a lelkekben, ami iszákosságban,
önelhanyagolásban, de mindenféle társadalmi rosszban megmutatkozik -
de nem a dialógus készségében.
A dialógus készsége csak akkor áll elő, ha a forradalomról azt
mondjuk, hogy forradalom. Nagy Imréről pedig azt mondjuk, hogy
áldozat. Hogy áldozat Nagy Imre: feláldozta magát azzal, hogy nem
kért kegyelmet. Azzal, hogy mintegy az életét tette azokra a frissen
felismert eszmékre, amelyek őt tették az első demokratikus
kommunistává Európa történetében. Ő volt az, aki elfogadta az ország
önrendelkezésének alapvető igényét a semlegesség bejelentésével, és
ő volt az, aki kommunista létére elfogadta, hogy egy párt legyen a
kommunista párt is a többi között a demokratikus játék-mezőnyben.
Ezzel a két vállalással eleget tett a magyar nemzet alapvető
igényeinek, és ezek az igények tartósan fennmaradnak, mert csak ezek
teszik lehetővé, hogy Magyarország Európának normális része legyen.
Nos, ha Nagy Imre megkapta ebben a minőségben az embernek és a
politikusnak kijáró tisztességet - és nem mint egy kutya volt
elföldelve -, akkor ezzel legalábbis a hatóságok közreműködésével a
magyar nemzeti többségi konszenzus jegyében - ezalatt értem: ez a a
hallgatás súlyos csöndje - ez elmozdult az ajtó elől.
Ez megosztott felelősségű nemzetet jelent. Úgy értem, hogy a
felelősség most megoszlik: mindahány millióan, ahányan vagyunk. De
önmagával azonos és új nemzet született meg.
- Vannak akik úgy vélik - Konrád György -, hogy az ami a Hősök
terén és a rákoskeresztúri temetőben történt, nem segítette elő
igazán a nemzeti egységet, mert az ünnepség hangsúlya a
kommunistákra, a kommunisták rehabilitálására összpontosult.
(folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (06.16-08.15)... - A hatalmi kötélhúzás
"...folytatódtak a Politikai Egyeztető Tárgyalások. Lassan világossá válhatott, hogy micsoda őrült kavarodás dúl e Bermuda-háromszögben. Június 16. miatt a keményvonalasok - mind a határtokon belül, mind azokon kívül - erős nyomást gyakoroltak. Ez egyfelöl a hazai reformkommunistákra, másfelől az Ellenzéki Kerekasztal radikálisaira, azaz kivátképp a Fideszre és az SZDSZ-re irányult."
SZER-hallgató telefonja:
"Péntek éjszaka, éjfél után hallgattam műsorukat, nem tudom mi volt a pontos címe, magyar ügyekről szóltak, épp az egyház volt a téma és ugy konferálták be a nyilatkozót, hogy Máté Tóth András teológus. Én érdeklődtem róla, mert maga a téma is érdekes, az állam és az egyház összefonódása és ez a Máté Tóth András nem teológus. Papnak készült, de kilépett és megnősült. Ugyhogy valahol sürgősen legyenek szívesek korrigálni ezt a dolgot, mert az lehet, hogy az egyház összefonódott az állammal, de azért hazudni nem illik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|