|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyilatkozat az MSZMP demokratikus megújítása mellett
"Kétségtelen, hogy a nézeteket emberek képviselik, de a párton belül
létező elvi politiai álláspontok (platformok) közti, tisztázó
vitákat nem lehet pusztán a vezetésen belüli, személyekhez kötött
hatalmi harcnak minősíteni."
SZER, Különműsor:
Lezsák Sándor nem hisz a korszakváltásban
"...magukba zárva élnek falvakban, kisvárosokban azok a
tízezrek, százezrek, akiket megnyomorítottak ebben az országban az
elmúlt 32 esztendőben, sőt még előtte is. Tehát én nem hiszek abban,
hogy június 16-ikával korszakváltás történik, ennek az esélye,
lehetősége teremtődött meg, és ennek bíztató jele ez a nap."
|
|
|
|
|
|
|
Párizsi jelentés 24.
|
London, 1989. június 16. (BBC, Késtő esti adás) - A párizsi Pere-Lachaise temetőben tavaly júniusban - amikor még nem volt tudható, hogy a magyar párt és kormány engedélyezi a kivégzettek exhumálását és újratemetését - a forradalom összes áldozatival együtt az elítélteknek síremléket emeltek a Párizs városa által adományozott sírhelyen. Ma ott is ünnepség volt, és erről Tompa László tudósít: - Szertartás a párizsi őssírnál. Elmondhatjuk, hogy amint Nagy Imréék perének is több szakasza volt, temetésük sem egyszerre folyt le. Hiszen kezdődött a végtisztesség megadása még tavaly ilyenkor Párizsban, a Pere-Lachaise-i világtemetőben, ahol a város adományozta díszsírhelyen a fiatalabbik Rajk tervezte emlékművet avatták ünnepélyesen. Ki is gondolta volna akkor, hogy egy év elteltével ez az akkor egyedülálló emlékhely már csupán a magja lesz annak, ami a hazában kiterebélyesedett, mint egy ókeresztény kápolna a diadalmas egyház székesegyházaihoz képest - ami viszont nem zárta ki, hogy egy jelképes párizsi sírnál éppen a hazai valódi temetés időpontjában összesereglett magyarok és franciák, a szórvány, és Párizs eseményévé ne tegyék a budapesti szertartást. A párizsi magyar szervezetek által közösen rendezett ünnepség ugyanakkor azzal a különlegességgel is szolgált, hogy itt az emlékhelyen már olvasható volt mindazok neve, akik Magyarországon a posztsztálini önkény áldozatául estek. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Párizsi jelentés - 1. folyt.
|
Mi több: a megemlékezés szónokai is mindjárt az első órákban a rádiónál elesetteknek, és a még hatvanas évek elején is felakasztottaknak kijáró végtisztességet helyezték mindenek fölé. Így - miután a sír környékét teljesen ellepő jelenlévők rádión meghallgatták a Hősök tere-i ünnepség közvetítését - Vermes László, az Emberi Jogok Ligája magyar csoportjának vezetője mondott rövid bevezetőt, majd Németh István az ötvenhatos felkelők és Sulyáski (?) Jenő a politikai foglyok nevében emelkedett az említett szellemben szólásra. Ökumenikus vallási szertartás alatt Kutasi András református lelkész bibliai helyeket olvasott fel, és Molnár Ottó a Katolikus Misszió vikáriusa imát rögtönzött. Aztán - Rácz Sándor Hősök tere-i felszólításának engedve - a szórvány-magyarság is rázendített a Boldogasszony Anyánk-ra koszorúzás közben, mialatt az emlékmű két oldalán egy övenhatos módra lyukas, és egy negyvennyolcas stílusban pitykés piros-fehér-zöld zászló lengett. A végére pedig az is kiderült, hogy az otthon sem maradt teljesen távol, mivel - ha nem is jött el egy kormánytag, amint azt előző nap a Párizsban irodalmával szereplő Csoóri Sándor megpedzette - megjelent a szegedi televízió Király-vezette triumvirátusa, és az egész ünnepséget felvette. Legutolsónak pedig egy hazulról ide zarándokolt munkanélküli tanár maradt kettesben a jelképes sírral. Mintha a nemzet nevében egyedül hallgatta volna a végzet mormolását arról, hogy ezúttal valóban már mindent megbűnhődtünk, és ránk köszönt az a bizonyos jobb sors. +++
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|