 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyilatkozat az MSZMP demokratikus megújítása mellett
"Kétségtelen, hogy a nézeteket emberek képviselik, de a párton belül
létező elvi politiai álláspontok (platformok) közti, tisztázó
vitákat nem lehet pusztán a vezetésen belüli, személyekhez kötött
hatalmi harcnak minősíteni."
SZER, Különműsor:
Lezsák Sándor nem hisz a korszakváltásban
"...magukba zárva élnek falvakban, kisvárosokban azok a
tízezrek, százezrek, akiket megnyomorítottak ebben az országban az
elmúlt 32 esztendőben, sőt még előtte is. Tehát én nem hiszek abban,
hogy június 16-ikával korszakváltás történik, ennek az esélye,
lehetősége teremtődött meg, és ennek bíztató jele ez a nap."
|
|
|
|
|
|
 |
Végtisztesség Nagy Irmének - Vásárhelyi Miklós beszéde (7. rész)
|
Az imént hallottuk Nagy Imre szavait, amelyekkel 33 esztendővel
ezelőtt a forradalom viharában fordult az országhoz. S a
megszólítottak, honfitársai hallgattak reá. Elnémultak a fegyverek,
nem folyt többé testvér-vér, helyreállt a rend, elindult a
megbékélés és a demokratikus átalakulás folyamata. Megőriztük a
forradalom vívmányait, s a jövőt kezdtük alakítani. A világ
csodálattal figyelt Magyarországra. A magyar név történelmünk során
soha nem csillogott oly fényesen, mint az 1956-os forradalom
napjaiban. A brutális külső beavatkozás eltiporta a forradalmat,
véget vetett törekvéseinknek, reményeinknek, de nem olthatta ki 1956
és a fordulat jelképévé lett Nagy Imre emlékét.
Nagy Imre több volt mint politikus; nagyvonalú és bölcs
államférfinak bizonyult a legválságosabb órákban. Munkatársaival
együtt, a koalíciós kormányra és a közvélemény józan többségére
támaszkodva átvezette az országot a véres konfrontációból a
politikai megoldás, a békés kibontakozás útjára. Történelmi
küldetése teljesítésében az ország törvényes miniszterelnökének
felbecsülhetetlen segítségére voltak a vele mártírhalált halt
harcostársai, Gimes Miklós újságíró, Losonczy Géza államminiszter,
Maléter Pál honvédelmi miniszter, Szilágyi József, a kabinetiroda
vezetője és az ismeretlen felkelők, harcosok, áldozatok ezrei,
kiknek történelmi szerepére egy jelképes koporsó emlékeztet. Előttük
és az 1956. november 4. utáni megtorlás minden áldozata előtt
fejezzük most ki egy nemzet tiszteletét és háláját.
Kegyeleti szertartásra gyűltünk össze. Nem hivatalos aktusra,
hanem a hozzátartozók, a barátok, a család utolsó búcsújára. És íme,
most itt gyászol a család: százezrek ezen a téren és milliók szerte
az országban. Az egész ország. Magyarország. Minden magyar itt a
hazában, túl a határokon és szétszórva a világban. E nagy család
tagjai egymásra találnak a végtisztesség felemelő óráiban. Ne
engedjük el többé egymás kezét
Mert óriási feladat áll előttünk.
Nagy Imre üzenete ma időszerűbb, mint valaha volt. Csak a
különbözőképpen gondolkodók és cselekvők kölcsönös türelme és
engedékenysége, az előlegezett bizalom szellemében ragadhatjuk meg a
kivételes, biztató lehetőséget, csak így valósíthatjuk meg a
történelmi feladatot, csak így biztosíthatjuk a békés átmenetet egy
európai, korszerű, szabad és demokratikus társadalomba. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 13:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|