Rendszerváltás és az MTI

	Lezsák Sándor nem hisz a korszakváltásban
München, 1989. június 16. (SZER, Különműsor) - Lezsák Sándor nevét hallva az ember önkéntelenül is lakóhelyére, Lakitelekre gondol, ahol az ő szervezésében már a fiatal írók hajdani találkozóján megindult az a szellemi és politikai erjedés, amely ugyanott a Magyar Demokrata Fórum szervezését és megalakulását fémjelző találkozókon elemi erővel bontakozott ki. Meggyőződésem: nem túloz, aki azt állítja, hogy a demokratizálódási folyamatban Lakitelek nélkül nem juthattunk volna el odáig, ahol ma van az ország. - Milyen érzés, Sándor, visszapillantva az elmúlt évek megpróbáltatásaira, harcaira, büntetéseire, izgalmaira és sokszor áldozatára, azt tudni, hogy ez a munka meghozta az első, valóban történelmi jelentőségű gyümölcsét, a forradalom vértanúinak történelmi igazságtételét? - Nagyon határozottan úgy gondolom, hogy ez a gyümölcs még primőr gyümölcs. Tehát ez azt jelenti az én értelmezésemben, hogy igen kevesen kaphatják meg, igen kevesen juthatnak hozzá ehhez, a napnak az igazi tartalmához. Hiszen, ha jönnek ide újságírók Nyugatról, elsősorban a nagy neveket keresik és még mindig hallgatnak, vagy magukba zárva élnek falvakban, kisvárosokban azok a tízezrek, százezrek, akiket megnyomorítottak ebben az országban az elmúlt 32 esztendőben, sőt még előtte is. Tehát én nem hiszek abban, hogy június 16-ikával korszakváltás történik, ennek az esélye, lehetősége teremtődött meg, és ennek bíztató jele ez a nap. (folyt.) 1989. június 16., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Interjú Lezsák Sándorral - 1. folyt.
- Ha mérlegre teszed az elmúlt esztendők megpróbáltatásait és mindazt, ami ezen a napon ebben a városban történik, melyik irányba billen a mérleg? Megérte-e elviselni a hatalom fricskáit, a mellőzést, a külföldi utazási tilalom éveit, a művelődési ház éléről való eltávolításodat és a helyi kiskirályok kellemetlenkedéseit? - Soha nem mérlegeltem azt, hogy megéri-e, hanem éltem annak rendje-módja szerint, ahogy az ember élni tudott egy adott helyzetben, de a magam gondjai eltörpülnek itt olyan tízezrek gondjai mellett, akikből ez a június 16-ika már nem is igazán hívható elő. Tízezrek, százezrek hallgatnak még az országban, tízezrek, százezrek élnek továbbra is a falvakban, kisvárosokban a régi modell szerint. Úgy tűnik, sok városban, faluban még mintha nem változott volna semmi, ahány kilométert haladunk Pestről vidékre, mintha években mennénk vissza. Sok helyen tapasztalom azt - országjárás közben -, nemhogy a Kádár-korszak legrosszabb időszaka jön elő, hanem a Rákosi-korszak nyomorúságai, kínlódásai. Megfélemlítve van még az ország. Ez a június 16-ika igazán nem moshatja ki, tehát egy nap nem teheti rendbe 32 esztendőnek, négy évtizednek a nyomorúságát. Egy folyamat indult el. - De feltétlenül egy lépést jelent előre? - Egy komoly lépést előre, még akkor is, ha az ember úgy érzi, hogy remeg a lába közben a lehetőség miatt. - A Hősök terén a rendezést a Demokrata Fórum vállalta. Nem túl nagy feladat ez a számotokra? (folyt.) 1989. június 16., péntek
Vissza »

	- Interjú Lezsák Sándorral - 5/2. folyt.
- Egyrészt nagyon megtisztelő volt ez a felkérés, másrészt pedig a Magyar Demokrata Fórumnak közel 17 ezer tagja van. Viszonylag szervezett politikai szerveződésről van szó, vagy 270 helyi szervezetünk működik városokban, falvakban, szinte valamennyi szervezetünk képviselteti magát a rendezésben. Nagyon nagy feladat ez, hiszen bármilyen gond jelentkezik holnap, az elsősorban a mi készületlenségünknek az eredménye lesz. Természetesen a rendőrség feladata, ha Budapesten összejön százezer, kétszázezer, háromszázezer ember, hogy szakmailag próbálja kiszűrni azokat a provokációs kísérleteket, amelyek várhatóak az MSZMP szélsőbal részéről, vagy várható külföldről, akár Romániából érkezzen az. Ugyanakkor megmondom őszintén, hogy nem bíztunk igazán a rendőrség munkájában, tehát mi is átnéztük a házak tetejét, mi is tudunk arról, hogy mi van a környékünkön, biztosítottuk az utcákat, hogy valóban a kegyelet, a gyász napjává tegyük június 16-ikát. - Mennyiben tekinthető ez a nap igazságtételnek valamennyi kivégzett szabadságharcos számára? - Nem hozhat egyetlenegy nap jelentős változást egy ember életében, nem hozhat változást a több tízezrek életében, hiába ilyen az államtitkár vagy a miniszter nyilatkozata, és ígéri a teljes rehabilitációt. Ez is nagyon hosszú folyamat lesz, és félő, azokban az emberekben, akikre 32 esztendőn keresztül rákényszerítettek valamiféle bűntudatot, nagyon nehéz lesz előhívni lelki egészséget, hogy fölemelje a fejét. (folyt.) 1989. június 16., péntek
Vissza »

	- Interjú Lezsák Sándorral - 5/3. folyt.
Meg kell alakulniuk, és meg is alakultak a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezeteiben sok helyütt a történelmi igazságtételi csoportok, amelyek az adott helyen föltérképezik, mi is történt 1956 előtt, 56-ban a megtorlás éveiben; emlékműveket készítenek, de az emlékműveknél is sokkal fontosabb, hogy azokat az embereket újra megszólaltassák és éreztessék velük azt, hogy egy diktatórikus rendszer áldozatai voltak, és szabad országban élnek. - Köszönöm szépen. +++ 1989. június 16., péntek
Vissza »