|
|
|
|
A fegyveres szolgálatot megtagadók
|
London, 1989. március 25. (BBC, Késő esti panoráma) - A fegyveres szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadók soha sem voltak népszerűek semmilyen politikai rendszerben. Háború idején rendszerint bezárták és elítélték őket, mint hazaárulókat. Helyzetük azonban békeidőben sem könnyű. Kelet-Európáról van szó. 1988 előtt egyetlen Varsói Szerződéshez tartozó ország sem ismerte el törvényesen a lelkiismereti okokból történő szolgálatmegtagadás jogát, így Kelet-Németország kivételével a katonai szolgálat semmilyen formájával kapcsolatban nem tettek engedményeket. A sorkatonai szolgálat a Varsói Szerződés minden országában kötelező jellegű. Ennek következtében a pacifisták, akik közül sokan háborúellenes szektáknak - mint például a Jehova tanúi nevű egyháznak - tagjai, gyakran súlyos börtönbüntetéseket szenvedtek el, mert megtagadták a katonai szolgálatban való részvételt. Az ellenzéki csoportok azonban az elmúlt néhány év során foglalkozni kezdtek a katonai szolgálat és a tudatos szolgálat megtagadásának kérdésével. Az ügyet legtöbb esetben fiatalok csoportjai vetették fel, akiket közvetlenül érintettek az érvényben lévő szabályok. Azonban más csoportok is egyre szélesebb körben támogatták a lelkiismeretből szolgálatot megtagadók követeléseit. Az ügyet alapvető emberi jogi kérdésnek tekintették, és különösen Lengyelországban szorgalmazták nagy lelkesedéssel. Lengyelországban négy évvel ezelőtt - Szabadság és béke néven - fiatalokból álló csoport alakult, melyet kifejezetten a szolgálatmegtagadás jogának elismertetéséért vívott harc céljából hoztak létre. Kelet-Európa politikai antimilitarizmusa mutatkozott meg a csoport által közzétett felhívásban, melyben változtatásokat követeltek a katonai eskütétel szövegében, amit a lengyel hadsereg sorkatonájának le kellett tennie. Az esküben egészen mostanáig azt fogadták meg a katonák, hogy amint a szöveg mondja: a Szovjetunió és a többi Varsói Szerződéshez tartozó szövetséges ország hadseregeivel testvéri szövetségben biztosítják a béke fenntartását. A lengyel hatóságok aggódtak a Szabadság és béke mozgalom antimilitarista tevékenységének egyre növekvő népszerűsége miatt, és kemény fellépést tanúsítottak velük szemben. Azokat az aktivistákat, akik nem voltak hajlandók a katonai esküt letenni, és akiket pacifistáknak neveztek, valamint azokat, akik teljes mértékben megtagadták a katonai szolgálattételt, súlyos börtönbüntetésre ítélték, figyelmeztetésül mások számára. A csoportot pedig elítélték Lengyelország védelmének gyengítéséért és a keleti egyoldalú leszerelés támogatásáért. Tavaly januárban azonban a lengyel kormány megváltoztatta magatartását, és bejelentette, hivatalosan felülvizsgálják a katonai eskütétel szövegét és az alternatív katonai szolgálat jogi lehetőségeit azok számára, akiket lelkiismereti meggyőződésük megakadályoz a fegyverviselésben. Júniusban hivatalosan is megerősítették a mindkét területen bevezetésre kerülő változtatásokat. A katonai fogadalomtétel szövegéből kihagyták a szövetséges hadseregekre való utalást, szabadon bocsátották azokat, akik lelkiismereti okokból tagadták meg a katonai szolgálatot, és bevezették az alternatív katonai szolgálat új formáját. Annak ellenére, hogy hivatalosan ennek ellenkezőjét állítják, semmi kétség nem fér hozzá, hogy a változtatások bevezetéséhez nagyban hozzájárult a lengyel fiatalság körében egyre növekvő antimilitarista érzület. Magyarországon is hasonló a helyzet, bár a mozgalom nem olyan erős, mint Lengyelországban, de az elmúlt néhány évben kétségkívül megnőtt a lelkiismeretiszolgálat-megtagadók száma, és az ügyet itt is a fő ellenzéki csoportok szorgalmazták. A magyar hatóságok, szemben a korábbi bebörtönzési gyakorlattal, nemrégiben szabadon engedtek minden lelkiismeretiszolgálat-megtagadót, és bejelentették azon szándékukat, hogy új törvényt vezetnek be 1989 végére a katonai szolgálatra vonatkozóan. Csehszlovákiában ezzel szemben kevéssé biztató a helyzet. Egy újonnan alakult antimilitarista csoport - "Független Béke Szövetség" - és a Charta-77 emberi jogi csoport számos alkalommal emelte fel szavát a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megatagadók védelmében. Más területeken azonban a hatóságok a régi szokásoknak megfelelően semmi jelét nem mutatják annak, hogy követik a lengyelek és magyarok példáját, és megváltoztatnák a katonai szolgálatra vonatkozó törvényeket. +++
1989. március 25., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - 1989. június 16.
Némileg csalódtam. Több ezer emberre számítottam, de csak néhány százat találtam, meg vagy ötven újságíró-kollégát. A tüntetés egyébként jó hangulatú volt, a fideszesek tisztességes beszédekben követelték a követelnivalót. Csak néhány megszállott tüntetésjáró kiabált összevissza..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 15. Megtartotta első ülését a párt a FKGP újonnan választott Politikai Bizottsága. A jelenlévők a munkamegosztásban is határoztak és létrehoztak egy országos elnöki tanácsot és egy országos végrehajtó bizottságot. Az országos elnöki tanács tagjai lettek: Vörös Vince, Balogh György, Nagy Ferenc József, Iván Géza, Böröcz István és Prepeliczay István. Az országos végrehajtó bizottság összetétele az alábbiak szerint alakult: Prepeliczay István, Bejczy Sándor, Balogh György, Dragon Pál, Hardi Péter és jómagam. A párt legfőbb szerve változatlanul a Politikai Bizottság maradt, amelynek feladata a párt politikai életének irányítása és ezzel kapcsolatban a személyi és általában minden olyan ügyben való döntés, amely az elnöki tanács és a végrehajtó bizottság hatáskörét meghaladta."
MTV2 nézői telefonok:
"- Állítsák le a Bős-Nagymarosi vízlépcső építését, oké!? Azért mondom!
- 128-976: Hogyan kell fagylaltot készíteni? Benne volt a múltkori "Házibarát"-ban, de elfelejtettem. - Major Béla 500-446. Az időjárásjelentés alatt kísérőzene szólt. Jó lenne, ha elhagynák az aláfestő zenét, mert rettenetesen zavaró. Az ember nem a zenére, hanem az időjárásjelentésre kíváncsi Köszönöm szépen."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|