|
|
|
|
Jelentés Nagy Imrének
|
Tisztelettel jelentem: Ön győzött Azt bizonyára sokan jelentették, hogy rehabilitálták, hogy úgy temetik el, ahogy még ebben az országban nem temettek miniszterelnököt, hogy az Ön ellen vétkezők vezekelnek, bocsánatot kérnek. Ön tudja, hogy egy ország temeti. Ön az első kommunista, akit az ország egésze tekint halottjának, akiben azt a személyt látják, aki elkezdte azt a harcot melynek gyümölcsei viharos gyorsasággal érnek be. Ezt is jelentették már mások előttem. Én az Ön győzelmét más okból tartom jelentésre méltónak. Győzött az a stratégia, amelynek a nemzetközi kommunista mozgalomban Ön volt az első igazi hatalomra került képviselője. Ön volt az első olyan kommunista vezető, aki felismerte és vallotta, hogy a közép-kelet-európai kommunista mozgalom eltévedt, sőt eltorzult. Deformálódott, barbár lett, példátlan mértékben megtagadta a humanizmust, és megtagadta a nemzeti hovatartozás jelentőségét, a tartalmatlan internacionalizmus álarca mögött soviniszta nacionalista lett. Ön ebből a népet sujtó iszonyú tragédiából nem az antikommunizmusba menekült, hanem hozzálátott azoknak a hibáknak a leküzdéséhez, amelyek elkövetői között Ön is ott szerepelt. Megértette, hogy a hibákat, a bűnöket elsősorban azoknak kell jóvátenniük, akik elköveték. Ön követte el a vezetők között a legkevesebb hibát, mégis vállalta a legsúlyosabb büntetést, és nem vállalta a megalkuvás árán megkerülhető halált. Nagyon jelentős azon felismerése, hogy a párton belüli reformizmus nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem a leghatékonyabb út is. Ezt sokan nem voltak hajlandók elfogadni. Részben őszinte meggyőződésből, részben kényelemszeretetből, részben, mert úgy érezték, hogy a tisztán maradás legbiztosabb módja a távolmaradás. Még most sem divat annak a belátása, hogy a reformok előkészítésében a párton belüli reformerek játszották a fő szerepet. Így volt ez az Ön vezetése alatt 1953 és 1956 között, és meggyőződésem szerint így van ez most is. Pedig akkor is, most is hirtelen nagyon hangosak lettek azok, akik nem vállalhattak, vagy nem vállaltak szerepet a sztálinista korban, és legfeljebb bocsánatos bűnnek tekintették, aki kommunistaként járt elől a humanizmusban és a magyarságban. De Önt ez akkor sem érdekelte, és most sem érdekelné, hogy az ügy szolgálatáért mennyi elismerés jár, hanem az eredmény volna a fontos. (folyt.)
1989. június 15., csütörtök 11:18
|
Vissza »
|
|
Jelentés Nagy Imrének 2.
|
Jelentem, hogy az évtizedek óta leghumanistább párt, az olaszok főtitkára a napokban úgy emlékezett meg Önről, mint a legelső elődjéről, és bocsánatot kért a felhozott ellenforradalmi vádakért. Mi még itt nem győztünk, még messze az olasz kommunisták mögött járunk a párton belüli reformok terén, de ott is nagyon örvendetesek a változások. Sorra alakulnak a reformkörök, sorra cserélik le azokat a vezetőket, funkcionáriusokat, akik számára a dogma vagy a hatalom fontosabb volt, mint a humanizmus és a magyarság. Az újonnan választottak többsége olyan, amilyeneket Ön is választott volna. Mindenekelőtt ezt kívánom jelenteni: viharos gyorsasággal újul meg a pártja. Így mondom, hiszen Ön a párthoz tartozónak érezte magát akkor is, amikor az Ön ellen fordult. Ezt akkor nehéz volt megérteni, de megértették sokan. Nem is elsősorban azok, akiket Ön ismert, hanem azok a fiatalok, akiket az országépítő szándék, és szándékaik megvalósításának jobb lehetősége hozott a pártba. Az Ön kortársai közül bizony nagyon kevesen maradtunk. Ebben hibás volt a párt vezetése, amely a legveszélyesebb ellenségnek éppen az Ön párton belüli híveit tartotta. Abban nem is tévedtek, hogy személyes karrierjük, hatalmuk szempontjából valóban veszélyesek voltak, azt meg képtelenek voltak belátni, hogy a mozgalom számára ők válhatnak csak történelmi értékké. De talán ez nem is volt szempont a számukra. Sokakat éppen az Önnel való embertelen bánásmód, 1956 megbecstelenítése távolított el a mozgalomtól, annak ellenére, hogy híveiként indultak. Így aztán a legközvetlelenebb harcostársai közül alig maradt párttag. Jelentős részüket kiirtották, mások önként fordultak el, olyanok is voltak, akik nyugati polgárok vagy vallási megszállotak lettek. Tudom, Ön számára ez nagyon szomorú. Vígasztaló lehet azonban, hogy a pártban jelen vannak az eddig a hatalom perifériájára szorult, illetve ott helytálló emberek, akik minden bizonnyal az Ön elképzeléseit érvényesítik. De nemcsak itthon győz, izmosodik az Ön tábora, hanem szerte a világ kommunista mozgalmában. Még ha meg is állt valahol a politikai óra mutatója, közeledik az emberarcú megreformálódás ideje. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy ön nemcsak nagy magyar ember lesz a történelemben, hanem a közép-kelet-európai megreformálódások atyja is. A sztálinizmus végnapjait járja, és ebben történelmi szerepet játszottak és játszanak azok, akiknek Ön maradt a mintaképe. (MTI-Press)
1989. június 15., csütörtök 11:19
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - 1989. június 16.
Némileg csalódtam. Több ezer emberre számítottam, de csak néhány százat találtam, meg vagy ötven újságíró-kollégát. A tüntetés egyébként jó hangulatú volt, a fideszesek tisztességes beszédekben követelték a követelnivalót. Csak néhány megszállott tüntetésjáró kiabált összevissza..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 15. Megtartotta első ülését a párt a FKGP újonnan választott Politikai Bizottsága. A jelenlévők a munkamegosztásban is határoztak és létrehoztak egy országos elnöki tanácsot és egy országos végrehajtó bizottságot. Az országos elnöki tanács tagjai lettek: Vörös Vince, Balogh György, Nagy Ferenc József, Iván Géza, Böröcz István és Prepeliczay István. Az országos végrehajtó bizottság összetétele az alábbiak szerint alakult: Prepeliczay István, Bejczy Sándor, Balogh György, Dragon Pál, Hardi Péter és jómagam. A párt legfőbb szerve változatlanul a Politikai Bizottság maradt, amelynek feladata a párt politikai életének irányítása és ezzel kapcsolatban a személyi és általában minden olyan ügyben való döntés, amely az elnöki tanács és a végrehajtó bizottság hatáskörét meghaladta."
MTV2 nézői telefonok:
"- Állítsák le a Bős-Nagymarosi vízlépcső építését, oké!? Azért mondom!
- 128-976: Hogyan kell fagylaltot készíteni? Benne volt a múltkori "Házibarát"-ban, de elfelejtettem. - Major Béla 500-446. Az időjárásjelentés alatt kísérőzene szólt. Jó lenne, ha elhagynák az aláfestő zenét, mert rettenetesen zavaró. Az ember nem a zenére, hanem az időjárásjelentésre kíváncsi Köszönöm szépen."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|