|
|
|
|
Válasz a hallgatóknak
|
London, 1989. július 9. (BBC, Panoráma) - Szerkesztőségünk nevében Siklós István válaszol hallgatóink leveleire és telefonüzeneteire. - Köszönet a hallgatóknak leveleikért, telefonüzeneteikért. Mindenekelőtt egy aggodalmakat kifejező telefonüzenetet idézünk: - Jó estét kívánok A BBC 8-iki híradása szerint Ceausescu katonai támadásra utaló fenyegetéseket használt Horn magyar miniszterrel szemben Bukarestben. Hát ehhez még egy csehszlovák dunai vízierőmű hiányozna, amely árvízzel önthetné el Budapestet, ha ismeretlen tettesek megrongálnák. Egy nyugat-európai magyar aggodalmai ezek. - Egy másik telefonüzenet is némi aggodalmaktól terhes: - Nemcsak az Amerika Hangja, hanem az Önök riporterei is egyre többet kérdeznek politikusokat Magyarországról, és azt mondják, hogy a nép még nem mozdult meg. Sokat beszélnek, túl sokat beszélnek a többpártrendszerről. Kiket akarnak ezzel férevezetni? Az MSZMP még mindig MSZMP. - Valóban sok szó esett adásainkban a többpártrendszerről, több interjú hangzott el, amely az egyes új pártok, szervezetek célkitűzéseit, elképzeléseit körvonalazta, a kerekasztal-beszélgetés nem is egy alkalommal körbe járta a demokratikus átalakulás magyarországi lehetőségeit, és mondhatni egyetértés van abban a tekintetben, hogy a politikai élet pezsgése csak szűk körben tapasztalható, hogy az ország lakosságának nagy többsége - úgy tűnik - hallgatva figyeli az eseményeket. Mindezzel természetesen nem akarunk senkit férevezetni, hiszen az is elhangzott az előbbiek mellett, hogy még mindig a Magyar Szocialista Munkáspárt uralkodik, ha uralkodásának módszerei meg is változtak. Egy nyugat-németországi hallgatónk négyoldalas levélben válaszol arra az interjúra, amelyet Krassó Györggyel készített a BBC, abból az alkalomból, hogy Budapesten megalakult a Magyar Október Párt, amelynek Krassó György alapító tagja. (folyt.)
1989. július 9., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 1. folyt.
|
- Hogy Krassó György jó megfigyelő és elég élesen látja a politikai helyzetet, azt írásaiból és a rádió kerekasztal-beszélgetésen elhangzott hozzászólásaiból tudom, gondolom, sokan ugyan így vélekednek. - Ezután hallgatónk rátér Krassó Györgynek egy másik beszámolójára, s mint írja: igen érdekes volt és sok tekintetben egyetérthettünk vele - mondja hallgatónk -, de tartalmazott néhány meghökkentő, vagy kifejtetlen és ezért nem egyértelmű kitételt, amelynek bizonyos értelmezése szerintem - írja hallgatónk - politikailag hibás, és helytelen sugalmazást ad az otthoniaknak. Hallgatónk ezután azt javasolja, hogy Krassó György tartson előadást a közeljövőben, amelyben vázolja a politikai nézeteit, és hogy hogyan képzeli el az ellenzék által követendő utat. Hallgatónk azt is hangsúlyozza, hogy ez ne interjú formájában történjék, hanem írásban, hogy egész pontos legyen a gondolatok megfogalmazása. Majd így folytatja hallgatónk: - Ellenzéket írtam idézőjelben, mert Ő többször hangsúlyozta, hogy az ellenzéket voltaképp nem tartja annak, hanem liberális szervezkedésnek. Egyszer röviden megemlítette, hogy azért vélekedik így, mert az ellenzék tárgyal az MSZMP-vel. Majd meg, mivel programjuk nincs megfelelően kidolgozva, ellentmondásokat tartalmaz, satöbbi. Nos, nekem ez a magyarázat nem kielégítő, és ilyen formában egyenesen károsnak tartom. Amennyire én a helyzetet ismerem - a londoni rádióból, nyugati lapok helyzetelemzéseiből, saját megfigyeléseimből, hazai látogatásaimkor - az ellenzék nem elvtelen módon tárgyal a kommunista párttal, hanem a jövő kibontakozása, a hatalomátvétel érdekében. Ebben a vonatkozásban a magyar ellenzék semmivel sem marad el a lengyel Szolidarnoszty politikai módszereitől, amelyet korábban a legtöbb nyugati és egyéb megfigyelő helyesnek tartott, s amelyet gyakorlatban - mint látjuk - eredményesnek bizonyultak. (folyt.)
1989. július 9., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 2. folyt.
|
- Hallgatónk ezután személyes élményét idézi fel, májusban a Jurta Színházban megtartott ellenzéki kerekasztal-beszélgetést. Azt írja: - Az ott felszólalók, a különféle pártok és csoportosulások képviselői határozottan kijelentették, hogy céljuk a parlamenti demokrácia és a piacgazdaság megteremtése, az európai orientáció, némelyek csatlakozásra utaltak, amely helyettesítené a túlzott keleti elkötelezettséget. Ha jól emlékszem, csak néhányan céloztak a varsói Szövetségből való kilépésre. Ha pedig az ellenzék fő célkitűzése ez, s e tekintetben mindegyik egyetért a másikkal, s ezt mindig így hangoztatják, nem tudom, hogy Krassó mennyiben nem tartja ezt kielégítőnek, s milyen utat választana Ő. És éppen e tekintetben merül fel az emberben a kétely, hogy Krassó szavai nem a békés átalakulást, hanem az erőszakos fegyveres felkelés - és a fegyveres felkelés után hallgatónk kérdőjelet tesz, tehát - az erőszakos fegyveres felkelés módszerének alkalmazását sugallják-e. Hallgatónk ezután rámutat arra, hogy a kommunista párt és az ellenzék közötti egyezkedés legfőbb kérdése, hogy részt vegyen-e az ellenzék egy koalícióban, vagy sem. Szeretné hallgatónk, ha erről az ellenzék képviselői többet mondanának. Így folytatódik a levél: - Hiányos Krassó beszámolója az ellenzéki programot illető kritikájában, hogy tudniillik van gazdasági kérdéseket, és külön politikai kérdéseket elemző program, ezek közt nincs összhang és több pontjuk ellentmondó. Jó lenne, ha Krassó példákkal tenné világosabbá mondanivalóját, de mindenképpen helyes lenne, ha ezeket a programokat Ő, és más politológusok, közgazdászok itt Nyugaton bírálat tárgyává tennék. Úgy vélem - több nyugati íróval ellentétben -, hogy a nyugati magyarok igenis segíthetnének tanácsaikkal, javaslataikkal a hazai politikusoknak és közgazdászoknak. A rádióban nem ártana ilyen előadásoknak helyt adni, amely nem pótolná a bírálók, a javaslattevők közvetlen kapcsolatát a magyar illetékesekkel. (folyt.)
1989. július 9., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 3. folyt.
|
- Az új politikai pártok vezetőit illető szkeptikus nézeteket említi hallgatónk ezután, hogy erről sokat olvasott, s megjegyzi: könnyű azt állítani, hogy nincs politikai tapasztalatuk, hogy politikailag éretlenek. Való igaz, hogy az új vezetők alulról kerülnek majd élre - írja hallgatónk -, de ez csak javukra szolgál, mert nem leledzenek bűnben, vagy opportunizmusban. Majd így folytatja hallgatónk: - Minden bizonnyal számolni kell a demokratikus kibontakozás kapkodó összevisszaságával akkor is, ha majd a vezetés teljesen az ellenzék kezébe kerül. De több olyan országban szintén zűrzavarok után történt a kibontakozás, ahol diktatúrából demokrácia született, Spanyolország és még inkább Portugália erre a legjobb példa. Néhány hónap, vagy néhány év alatt kinőttek, megértek a felelős politikai vezetők, s megszerezték a kellő tapasztalatokat. - Hallgatónk levelében idézi Krassó Györgyöt, aki az ellenzék szétforgácsolódásáról beszél, és hogy ezt egyoldalúan pozitív vonásnak értékeli, hiszen ez szerinte a demokrácia kibontakozásának a jele. Majd így folytatja hallgatónk: - Én részben elfogadom ezt az álláspontot, azonban a választások kimenetelét tekintve - és ez döntő fontosságú kérdés - a sokféle párt nagy hátrányt jelent a kommunista párttal szemben. Az Ellenzéki Kerekasztal egyik feladata az lehetne, hogy egymás közti koalícióra szövetkezzenek, hogy a választópolgárok csupán 3-4 pártra, vagy tömörülésre adhassák szavazatukat. - Valóban, ez a felismerés meg is történt az ellenzék körében, adásainkban is szóba került, hogy a választásokon egy-egy képviselőjelölt a választási hadjáratban nemcsak egy ellenzéki csoportnak, hanem többnek is a támogatását élvezi. Tehát nemcsak a Szabad Demokraták Szövetségének, hanem a Fiatal Demokraták Szövetségének és a Magyar Demokrata Fórumnak a támogatását is. (folyt.)
1989. július 9., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 4. folyt.
|
- Való igaz, hogy a lakosság különféle rétegeiben különböző okokból bent ül a félelem, más rétegekben továbbra is apátia uralkodik el, s többségüket a fokozódó szegénység emészti. Ezt én nem félelemnek, hanem elkeseredésnek nevezném. Több olyan példát említett Krassó, amelyet én nem félelemnek neveznék, hanem csak számolásnak sokféle lehetőséggel. Persze, hogy Románia és Csehszlovákia szembenállása Magyarországgal nem azonos a régi kisantantéval, pláne, hogy a nagyantant ma Magyarország oldalán áll, de lekicsinyelni ezt a helyzetet nem lehet, s a félelem, azaz inkább az ez irányú figyelem teljesen jogos. - Hallgatóm szerint mindez még inkább vonatkozik a Szovjetunió szerepére, és nem tartja irreális elképzelésnek, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben Magyarországnak szerencséje lesz és megszabadul a keleti tömbtől, és néhány év múlva az Európai Közösség tagjává válik. Hallgatónknak ezzel a gondolatával félbeszakítjuk levelét, azzal az ígérettel, hogy következő alkalommal további megfigyeléseire és javaslataira visszatérünk. És most egy Belgiumból érkezett, második generációs, 15 éves fiatalember levelét idézzük, aki mint írja: - Egy éve készülük írni Önöknek, amikor is visszaérkeztünk Erdélyből, ahol a fiúk megkértek - akikkel együtt hallgattuk estéről-estére a BBC magyar adását -, hogy írjak Önöknek. Mivel azonban nem ismerem, illetve nem tudom jól a magyar nyelvet, nem volt bátorságom. - Tehát az üzenet: (folyt.)
1989. július 9., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 5. folyt.
|
- Az erdélyiek arra kértek, hogy köszönjem meg Maczkó László György úrnak tudományos adását, a Csillagok közöttet. Mivel minket, tizenéveseket nemigen érdekel a politika, szivesebben hallgatjuk a tudományos adásokat. - Hallgatónk levelében a megszólítás kérdését fontolgatja. Az Úr megszólítás mindenképpen megfelelő a szerkesztőnek, az osztály vezetőjének. Tehát most a kérdés: - Nem lehetne-e ezt a tudományos adást még vagy 5 perccel megtoldani, és ebben az 5 percben híreket tudnának közölni a világ minden részéről, hiszen annyi sok tudományos újdonság van világszerte, amiről szegény erdélyi fiatalok nem értesülhetnek. - A kérést a szerkesztőnek, Maczkó László Györgynek továbbítjuk, és lehetőség szerint esetleg bővítjük a rovat időtartamát. De mindenképpen köszönet a levélért, az üzenetért, igen megtisztelő. +++
1989. július 9., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - 1989. június 16.
Némileg csalódtam. Több ezer emberre számítottam, de csak néhány százat találtam, meg vagy ötven újságíró-kollégát. A tüntetés egyébként jó hangulatú volt, a fideszesek tisztességes beszédekben követelték a követelnivalót. Csak néhány megszállott tüntetésjáró kiabált összevissza..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 15. Megtartotta első ülését a párt a FKGP újonnan választott Politikai Bizottsága. A jelenlévők a munkamegosztásban is határoztak és létrehoztak egy országos elnöki tanácsot és egy országos végrehajtó bizottságot. Az országos elnöki tanács tagjai lettek: Vörös Vince, Balogh György, Nagy Ferenc József, Iván Géza, Böröcz István és Prepeliczay István. Az országos végrehajtó bizottság összetétele az alábbiak szerint alakult: Prepeliczay István, Bejczy Sándor, Balogh György, Dragon Pál, Hardi Péter és jómagam. A párt legfőbb szerve változatlanul a Politikai Bizottság maradt, amelynek feladata a párt politikai életének irányítása és ezzel kapcsolatban a személyi és általában minden olyan ügyben való döntés, amely az elnöki tanács és a végrehajtó bizottság hatáskörét meghaladta."
MTV2 nézői telefonok:
"- Állítsák le a Bős-Nagymarosi vízlépcső építését, oké!? Azért mondom!
- 128-976: Hogyan kell fagylaltot készíteni? Benne volt a múltkori "Házibarát"-ban, de elfelejtettem. - Major Béla 500-446. Az időjárásjelentés alatt kísérőzene szólt. Jó lenne, ha elhagynák az aláfestő zenét, mert rettenetesen zavaró. Az ember nem a zenére, hanem az időjárásjelentésre kíváncsi Köszönöm szépen."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|