|
|
|
|
1956 nem csupán néhány napot jelentett
|
--------------------------------------
München, 1990. október 23. (SZER, Magyar híradó) - Hanák Tibor kommentárja következik:
A magyar forradalmakat és szabadságküzdelmeket az tette hatásossá, hogy elbuktak; meghiúsulásukkal váltak történelemformáló erővé, nemcsak abban az értelemben, hogy fegyveres leverésük nemzedékekre kiható megrázkódtatást okozott, hanem mert leverésük más eszközökkel folytatódott.
1956 sem csupán néhány nap győzelme és tragédiája volt, hanem több mint 30 éven át tartó alulmaradás. Sikertelenségében, permanens meghiúsulásában volt ereje és történelmi bosszúja. Évtizedeken át elintézetlen forradalomnak számított 1956, melynek emlékét a nép kegyelettel őrizte magában, a kommunista vezetés meg rettegett tőle. A magyar hírekből hiányoztak eszméi, és hiányzott belső feldolgozása.
Jellemző volt, hogy a Kádár-rendszer a végén sok mindent kénytelen volt megengedni, de október 23-ikához, a forradalom témájához nem lehetett nyúlni. Mellékes vonalakon volt szabadság, a lényeg kimondásához nem.
Ez a több mint 30 éves elfojtás rányomja bélyegét a mai magyar életre is. Ma már néven nevezhető a forradalom. Ünnepelhetjük október 23-ikát és november 4-ike tragiáját; elmondhatjuk, hogy ezzel a nappal kezdődött voltaképp a közép-európai átalakulás, a demokratikus változások folyamata; hogy a magyarság kivette részét Európa új arcának formálásából, s mégis mindannyiunknak hiányzik a forradalom, hiányzik az a felforrósító élmény, mely 1956-ban áldozatkésszé, önzetlenné, humánussá, tisztává és boldoggá tette az embereket. (folyt.)
1990. október 23., kedd
|
Vissza »
|
|
- A magyar forradalmak - 1. folyt.
|
A több mint 30 esztendőn át tartott elnyomásban és alkudozásban, hazudozásban elnyálkásodtak a szavak, nem volt hitele sem a szabadságnak, sem a politikának, demokráciának: mindent lejárattak. A Kádár-rendszer végére olyan hamissá vált az élet, hogy semmi nem volt azonos önmagával, minden önmaga ellentétét is jelentette cinikus kancsintások közepette. Így aztán persze, hogy ma sem tudnak hinni az emberek a változásban, nem tudnak bízni a politikában, demokráciában, a többség akaratának érvényesülésében.
A Kádár-rendszer a maga ilyen is, olyan is természetével elvette a kedvet még a szabadságtól is. Az emberek nem tudták értékelni, mert végül nem érezték azt sem, mi voltaképp az elnyomás. Megjuhászodtak, beletörődtek mindenbe.
Hiányzik a forradalom. Hiányzik megtisztító élménye, szelleme. De nemcsak nekünk, hiányzik a magyar forradalom egész Európának. Hol van már az az önzetlen szellem és az a lelkesedés, mely felkarolta az elesett országok ügyét, vállra emelte a hősöket, ünnepelte azokat, akik mertek kiállni a szabadságért, és ezrével, százezrével befogadta az erőszak elől menekülőket?
Nem a kormányok, nem a tehetős államok, a kisemberek adták oda a bevásárlókosarat, a frissen sült kenyeret, pénztárcájukat, hogy segítsenek, nyitották ki lakásuk ajtaját, hogy szállást adjanak a hajléktalan magyaroknak. Hol van ma már ez a szellem? Ki segít a mai menekülteknek? Hiányzik a forradalom; hiányzik 1956 erkölcsi hatása. Hiányzik, pedig mégis a miénk. Más népeknek talán nincs akkora erkölcsi tőkéjük, mint nekünk 1956. (folyt.)
1990. október 23., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar forradalmak - 2. folyt.
|
Ha 34 év távolába került is, ha ellene dolgoztak is a gyarló évtizedek, meg kell becsülnünk. A magunk érdekében tudatosítanunk kell október 23-ika jelentőségét. Vissza kell találnunk lélekben, magatartásunkban, hétköznapjainkban forradalmunkhoz, mely nemcsak megrendítette a zsarnokságot, de megmutatta, hogy vannak értékek, melyekért érdemes lelkesedni, élni és meghalni. +++
1990. október 23., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - 1989. június 16.
Némileg csalódtam. Több ezer emberre számítottam, de csak néhány százat találtam, meg vagy ötven újságíró-kollégát. A tüntetés egyébként jó hangulatú volt, a fideszesek tisztességes beszédekben követelték a követelnivalót. Csak néhány megszállott tüntetésjáró kiabált összevissza..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 15. Megtartotta első ülését a párt a FKGP újonnan választott Politikai Bizottsága. A jelenlévők a munkamegosztásban is határoztak és létrehoztak egy országos elnöki tanácsot és egy országos végrehajtó bizottságot. Az országos elnöki tanács tagjai lettek: Vörös Vince, Balogh György, Nagy Ferenc József, Iván Géza, Böröcz István és Prepeliczay István. Az országos végrehajtó bizottság összetétele az alábbiak szerint alakult: Prepeliczay István, Bejczy Sándor, Balogh György, Dragon Pál, Hardi Péter és jómagam. A párt legfőbb szerve változatlanul a Politikai Bizottság maradt, amelynek feladata a párt politikai életének irányítása és ezzel kapcsolatban a személyi és általában minden olyan ügyben való döntés, amely az elnöki tanács és a végrehajtó bizottság hatáskörét meghaladta."
MTV2 nézői telefonok:
"- Állítsák le a Bős-Nagymarosi vízlépcső építését, oké!? Azért mondom!
- 128-976: Hogyan kell fagylaltot készíteni? Benne volt a múltkori "Házibarát"-ban, de elfelejtettem. - Major Béla 500-446. Az időjárásjelentés alatt kísérőzene szólt. Jó lenne, ha elhagynák az aláfestő zenét, mert rettenetesen zavaró. Az ember nem a zenére, hanem az időjárásjelentésre kíváncsi Köszönöm szépen."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|