|
|
|
|
Ellenzéki dokumentumok
|
München, 1989. július 26. (SZER, Kommentár nélkül) - A mikrofonnál Kasza László: - Számos időszerű dokumentumot teszünk közzé adásunkban. Sorrendben az Egyházfórum Közéleti Bizottságának levelei az egyházpolitikai titkárság felelesleges voltáról; - A "Néhány mondat" című csehszlovák ellenzéki dokumentum először teljes terjedelemben magyarul; - Mivel indokolja a Magyar Október Párt, hogy nem a hivatalos út betartásával próbálja elérni a Münnich Ferenc utca visszakeresztelését; - A Jurta Színház nyilatkozata arról, hogy ünnepelhet-e ellenzék és MSZMP közösen október 23-ikán; - Megalakult a Szabad Demokraták Szövetségének női tagozata; - Egy dokumentum, amelynek létezését 50 év után most ismerte el szovjet vezető: a Lengyelországot és a Baltikumot egymás közt felosztó Sztálin-Hitler paktum szövege; - A Beszélő utolsó számából: Az uram-bátyám szocializmustól a haverok kapitalizmusáig; - Előszőr tehát az Egyházfórum Közéleti Bizottság szegedi csoportjának levelei, az egyházpolitikai titkárság ügyében. Az első levelet az Elnöki Tanács elnökéhez intézték. - "Tisztelt Elnök Úr Amikor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendelettel megszüntette az Állami Egyházügyi Hivatalt, mi, hívők a különböző egyházak, vallási közösségek tagjai - azt reméltük, hogy 40 év után végre valóban megvalósul az állam és az egyház különválasztása, és az egyház autonómiája. Csalódnunk kellett, mert az ÁEH - a deklarációval ellentétben - nem jogutód nélkül szünt meg. Helyette a Minisztertanács mellett megalakult az egyházpolitikai titkárság, élén a miniszterhelyettesi rangba került Sarkadi Nagy Barnával. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ellenzéki dokumentumok - 1. folyt.
|
Ez az intézkedés - csakúgy, mint Miklós Imre kitüntetése - több oknál fogva is megütközést kelt. Ahelyett, hogy a vallásszabadságról szóló törvény elfogadásáig valamilyen ideiglenes államigazgatási szervet állítottak volna fel, egy minisztertanácsi határozattal egyszerűen kész tények elé próbálják állítani a törvényhozást. Ugyanis: honnan tudhatja a Minisztertanács, hogy az Országgyűlés - a társadalmi vitát is figyelembe véve - miként fogja meghatározni az állam és egyház kapcsolatának jogi kereteit? Ez az új intézmény eleve kizárja azokat a javaslatokat - SZDSZ, MDF, Márton Áron Társaság -, melyek az állam és az egyház következetes különválasztását képviselik. Ez az intézkedés azért is felháborító, mert a jogrendet, a törvényhozás jogkörét ennyire semmibevevő eljárást más törvényhozási tárgyaknál az utóbbi időben nem tapasztalni. A jelen politikai légkörben az ilyen jellegű, már meghaladottnak hitt és ígért intézkedések nem növelik a kormányzat iránti bizalmat. A fentiekre tekintettel kérjük az egyházpolitikai titkárság haladéktalan megszüntetését, és azt, hogy a vallásszabadságról szóló törvény elfogadásáig ne hozzanak létre semmilyen véglegesnek szánt egyházügyi igazgatási szervet. Ezen levelünket nyílt levélnek szánjuk, és megküldjük minden felekezet vezető testületének. Tisztelettel: Egyházfórum Közéleti Bizottsága. Szeged, 1989. június 30-ika. Levelezési cím: dr. Gömöri Katalin, Szeged, Felső-Tisza-part 27." - A második levelet Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszterhez címezte az Egyházfórum Közéleti Bizottság szegedi csoportja. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ellenzéki dokumentumok - 2. folyt.
|
Az Egyházfórum Közéleti Bizottsága és az Újszegedi Hazafias Népkör Szegeden fórumot rendezett a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény előkészületei kapcsán a vallásszabadságról. Ezen a jelenlévők az alábbi követelésüknek adtak hangot, melyekről önt levelünkben tájékoztatjuk: - Kérjük az Egyházpolitikai Titkárság haladéktalan megszüntetését, mert annak egy minisztertanácsi határozattal való létrehozása sérti a jogrendet, és semmibe veszi a törvényhozás jogkörét azáltal, hogy kész tények elé állítja az Országgyűlést. Csatlakozunk az SZDSZ, MDF és a Márton Áron Társaság azon álláspontjához, hogy a megalkotandó vallásszabadságról szóló törvény következetesen valósítsa meg az állam és az egyház különválasztását. Biztosítsa az egyházak, vallási közösségek belső autonómiáját -, beleértve a minden egyházra kiterjedő főkegyúri jogról való lemondást. Aggályos továbbá az Országos Vallásügyi Tanács állami kezdeményezésű felállítása is. Távlatilag elképzelhető ugyan, hogy a társadalomban az egyházak hagyományos, kulturális súlya folytán felmerül az igény az állam szerveivel való rendszeresített konzultációra, de ezt csak akkor és úgy tudjuk elképzelni, ha az egyházak a szabad társadalomban már megtalálták helyüket, a jogrend garanciái, elvei, szellemisége meghonosodott. Addig azonban mindenféle állami szerv, szervezet - a közhasznú tevékenységen túl - akadálya az egyház identisása visszanyerésének, és annak, hogy valóságos szabadságát élvezhesse. Az egyházak népének többsége ezt akkor is kívánatosnak tartja, ha ez ellenkezne egyes, állami bizalom alapján kinevezett vezetőinek érdekeivel. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ellenzéki dokumentumok - 3. folyt.
|
Kérjük továbbá, hogy a lelkiismeret- és vallásszabadságról szóló törvény megalakotásával várják meg az új alkotmányt. Egyrészt, mert a vallásos emberek és az egyházak egyáltalán nem saját hibájukból, hanem történelmi kényszerhelyzetükből fakadóan még nem készülhettek fel a törvénytervezet vitájára, másrészt a jelenlegi összetételű parlamentet nem találjuk alkalmasnak e sarkalatos törvény megalkotására. Szeged, 1989. június 30-ikán. Szívélyes üdvözlettel a fórum résztvevőinek nevében: Egyházfórum Közéleti Bizottság, Szeged. Levélcím: dr. Dömöri Katalin, Szeged, Felső-Tisza-part 27". X X X - Új téma: mindeddig nem jelent meg magyarul teljes terjedelmében az a Néhány mondat néven ismertté vált dokumentum, amely ma Csehszlovákia egyik legfontosabb vitatémája. Július 20-ikáig már 9119 csehszlovák állampolgár írta alá az ország vezetőihez intézett nyilatkozatot, amely hét pontban foglalja össze azokat a követeléseket, amelyeket teljesíteni kell véleményük szerint ahhoz, hogy a társadalom kilábaljon a zsákutcából. A hivatalos csehszlovák sajtóban csak támadások jelentek meg a Néhány mondat ellen. A magyar lapok ismertették a vitát, de a pontos szöveggel szintén adósak maradtak. Varga György műfordítónak köszönjük, hogy elsőnek közölhetjük a teljes magyar fordítást. - "Az 1989-es év első hónapjai Csehszlovákiában újra és világosan megmutatták, hogy a jelenlegi vezetés - még ha gyakran bűvöli is a közvéleményt az átépítés és a demokratizálás szavakkal, - valójában kétségbeesetten áll ellent mindennek, ami a demokráciát megteremtheti, vagy csak távolról is emlékeztet arra. Minden olyan, alulról jövő petíciót és kezdeményezést, amit nem ő maga szervezett, mint nyomást gyakorló akciót visszautasít, az eltérő politikai nézeteket antiszocialistának, ellenségesnek bélyegzi, a békés gyülekezéseket feloszlatja, nem teszi lehetővé a közvélemény számára, hogy az új törvények előkészítésébe beleszóljon. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ellenzéki dokumentumok - 4. folyt.
|
Ám ez az utóbbi néhány hónap azt is megmutatta, hogy a civil társadalom kezd felébredni letargiájából, s hogy egyre több embernek van mersze nyilvánosan is kifejezésre jutatni a társadalmi változások iránti igényét. A társadalmon belüli mozgás eképpen egyre élesebb ellentétbe került a hatalom mozdulatlanságával, nő a társadalmi feszültség, és egy nyílt válság veszélye fenyeget. Egy ilyen válságot azonban egyikünk sem kíván. Éppen ezért felszólítjuk országunk vezetőit: értsék meg, hogy itt az ideje a rendszer igazi és alapos megváltoztatásának, s hogy ezek a változások csak akkor lehetségesek, csak akkor számíthatnak sikerre, ha valóban szabad és demokratikus vita előzi meg őket. Így tehát bármely értelmes változás előfeltétele az új alkotmánytól kezdve egészen a gazdasági reformig, a társadalmi légkör alapvető megváltozása kell hogy legyen országunkban, ahová végre vissza kellene térnie a szabadság, a bizalom, a tolerancia és a pluralizmus szellemének. Mindehhez - nézetünk szerint - elengedhetetlenek az alábbiak: 1.) Az összes politikai fogoly azonnali szabadonbocsátása. 2.) Szünjék meg a gyülekezés jogának korlátozása. 3.) Szünjék meg a különböző független kezdeményzések kriminalizálása és üldözése, s hogy ezeket végre a kormány is tekintse azoknak, amik már a közvélemény szemében régóta: a társadalmi élet természetes részeinek, a társadalmi élet sokfélesége legitim kifejeződéseinek. Ugyanakkor el kell távolítani az akadályokat az újabb társadalmi mozgalmak - beleértve a független szakszervezeteket, szövetségeket és egyesületeket is - keletkezésének útjából. 4.) A tömegtájékoztatási eszközöket és minden kulturális tevékenységet meg kell szabadítani a politikai manipuláció összes formájától, az előzetes és a rejtett utólagos cenzúrától, meg kell nyitni azokat a szabad véleménycsere számára. Továbbá legalizálni kell azokat a tájékoztatási eszközöket is, amelyek ezidő szerint a hivatalos hatalmi struktúrától függetlenül működnek. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
|
|
- Ellenzéki dokumentumok - 5. folyt.
|
5.) Respektálják a hazánkban élő összes hívő minden jogos követelését. 6.) Minden olyan előkészületben lévő vagy már megvalósított tervet, amely tartósan változtathatja meg országunk természeti környezetét, s így előre meghatározhatja az eljövendő nemzedékek életét, késedelem nélkül, komplett felülvizsgálat céljából a szakemberek és a nyilvánosság elé kell tárni. 7.) Nyílt vitát kell kezdeni nemcsak az ötvenes évekről, hanem a prágai tavaszról is, a Varsói Szerződés öt tagállamának inváziójáról és az azt követő normalizálásról. Szomorú, hogy egyes országokban, melyeknek hadseregei részt vettek a csehszlovákiai folyamatokba való beavatkozásban, tárgyszerű vita folyik erről a témáról, míg hazánkban eddig mindig tabunak számít, azon egyszerű oknál fogva, hogy ne kelljen a politikai és állami vezetésből visszavonulniuk azoknak, akik felelősek a társadalmi élet minden területén az általános hanyatlásért Csehszlovákiában. Mindenki, aki egyetért ezzel az állásfoglalással, aláírásával támogathatja azt. Felszólítjuk a kormányt, hogy állásfoglalásunkkal kapcsolatban ne úgy járjon el, ahogyan az eddig is szokása volt, ha kényelmetlen vélemények hangzottak el nyilvánosan. Végzetes csapást mérne ezzel ugyanis azokra a reményeinkre, amelyek bennünket vezérelnek -, azaz a valódi társadalmi párbeszéd reményére, ami az egyetlen lehetséges kiút abból a zsákutcából, amelyben ma Csehszlovákia van". - Kiegészítésül még annyit, hogy a felsorolt Néhány mondat című kiadvány közel 10 ezer aláírójának legnagyobb része nem tartozik az ellenzéki csoportokhoz. Közülük többen ismert művészek, tv-bemondók, sőt rendőrök is. X X X - Mint többször jelentettük: a Münnich Ferenc nevét viselő Nádor utcában este 6 órakor mindig ugyanaz ismétlődik már egész héten. A Magyar Október Párt tagjai kiírják a hivatalos tábla alá, hogy Nádor utca. A rendőrség a sötétedés után kivonul, átfesti a feliratot, és letépi az akciót magyarázó plakátokat. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ellenzéki dokumentumok - 6. folyt.
|
A sajótban olyan vélemények jelentek meg, hogy még azok is helytelenítik a Magyar Október Párt módszerét, akik teljesen egyetértenek egyébként a visszakeresztelés gondolatával. Ezek úgy gondolják, hogy a hivatalos, törvényes utat kell választani, annál is inkább, mert a városi tanács ígéretet tett a javaslat megvalósítására. Krassó György a Magyar Október Párt egyik vezetője mondta el, hogy miért elfogadhatatlan számukra ez a megoldás. A hangszalagra mondott nyilatkozatát leírtuk, és innen a stúdióból olvassuk fel. - Az ezekben az akciókban való nagyszámú lakossági részvétel - a sajtóban közölt 30-40-es szám - valótlan volt. 100-150-en voltak minden alkalommal. Teljesen egyöntetű helyeslés és taps, valamint a hozzánk érkezett telefonhívások, levelek és táviratok azt bizonyítják, hogy a lakosság mellettünk áll. De hadd mondjam el, hogy a szabályos kérelem, az azért nem egy járható út, mert ennek sorsa bizonytalan. Az eljárás hosszú és bürokratikus, a döntés évekig is elhúzódhat. Hadd mondjak csak néhány dolgot. A hatályos rendeletek szerint a kerületi tanács VB igazgatási osztálya készíti elő a javaslatot. Közelebbről meg nem határozott időpontban ezt a javaslatot a Fővárosi Tanácshoz terjeszti fel, amely kikéri a következő szervek véleményét: az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, MTA Nyelvtudományi Intézete, MÉM, OFDH, Földrajzi Névbizottság(?) , Fővárosi Levéltár, Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Műemlékfelügyelőség, Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága, Budapesti Postaigazgatóság, Kartográfiai Vállalat. Mint hallható: ez egy felolvasás volt a jogszabályból. Na most, ha minderre sor kerül, akkor utána általában évente kétszer terjeszti a VB-ülés elé a javaslatot, nem biztos, hogy javasolja. Ez az eljárás tényleg évekig tarthat. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ellenzéki dokumentumok - 7. folyt.
|
Hadd tegyem hozzá, hogy Del Medico Imre, a Budapesti Városi Városépítő Egyesület aktivistája, az Utcanév Bizottság vezetője még idén március 17-ikén nyilatkozott a Reform című lapnak. Több utcát, elfogadhatatlan, méltatlan személyekről elnevezett utcát sorolt fel, és elmondotta, hogy már régóta küzdenek ezek megváltoztatásáért, de hiába. Mondani sem kell, hogy azóta sem történt semmi az ügyben. Hadd tegyek még hozzá valamit. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének 1/1987-es számú utasítása hetedik pontja szerint: 1989. január 31-ike és 1990. június 30-ika között utcaneveket változtatni csak rendkívül indokolt esetben lehet. Ezt népszámlálási és választási nyilvántartásokkal indokolják - énszerintem más az indoka. Az út tehát nem járható. A Magyar Október Párt nem a szavak, hanem a tettek pártja, bízik benne, hogy a lakosság mellettünk fog állni. Még annyit mondanék, hogy tettünk javaslatot a tanácshoz arra, hogy amennyiben a Fővárosi Tanács kötelezi magát írásban arra, hogy egy meghatározott időn belül ebben az ügyben dönt, a névváltoztatásban, ami összhangban lenne a sajtóban és rádióban megjelent nyilatkozataival, akkor mi elállunk az akciótól, mi is írásba adjuk, amíg, a döntés meg nem születik. Erre a javaslatunkra azoban választ nem kaptunk. Azt is hozzátehetem, hogy elkezdtük az aláírásgyűjtést. - Talán még annyit, hogy a Magyar Október Párt közölte a Fővárosi Tanáccsal: amennyiben határozott ígéretet kapnak arra vonatkozóan, hogy a kérdést napirendre tűzik, abbahagyják a naponta 18 órakor kezdődő akciót. Választ - tudomásom szerint - eddig nem kaptak. X X X Kedves hallgatóink Mióta az MSZMP budapesti tagozata javaslatot tett közzé arra, hogy az ellenzékkel közösen ünnepeljék október 23-ikát, több nyilatkozat látott napvilágot az ügyben. A Jurta Színház is közzétett most egyet. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ellenzéki dokumentumok - 8. folyt.
|
- A Jurta Színház elítéli az MSZMP Budapesti Bizottságának azt a kísérletét, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc legfényesebb dátumát, október 23-ikát kisajátítsa, a gyilkosokat és az áldozatokat, a szánt megbékélés szellemében összemossa. A szovjet csapatok segítségével hatalomra került MSZMP hóhérkülönítményei százakat végeztek ki a megtorlás éveiben, tízezreket et zártak börtönbe, százezrek kényszerültek hazájuk elhagyására. Mindezek következményeként az ország súlyos válságba került, megnyomorították a nemzetet, gyermekei sorsát kilátástalanná tették. Az MSZMP jelenlegi vezetői a mai napig nem határolták el magukat elődeik bűnös poltikájától. Épp ezért nincs erkölcsi hitelük és joguk ahhoz, hogy a magyar nép legszentebb ünnepét kisajátítsák. A hóhér és az áldozat között a kötél nem baráti kapocs. Budapest, 1989. július 21-ikén, Romhányi László elnök, Bogád Antal ügyintéző". X X X Közel 50 esztendővel aláírása után ismerte el először egy szovjet vezető annak a titkos paktumnak létét, amelyet Sztálin és Hitler kötöttek, és amelyben felosztották egymás között 1939-ben Lengyelországot és a baltikumot. A ZDF nevű nyugatnémet tévében július 23-ikán este a következőket mondta Valentyin Falin az SZKP külügyi osztályának vezetője. - Jóllehet nem kritika nélkül szemlélem a forrást, egy titkos kiegészítő jegyzőkönyv létéhez nem fér kétség. - Ennek a szövegét a Szovjetunióban még nem tették közzé. Ime szó szerinti fordításban a német jegyzőkönyv alapján a szigorúan titkosnak minősített szöveg. - "A Német Birodalom és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között megkötött meg nem támadási szerződés aláírása alkalmából a két fél alulírott meghatolmazottjai szigorúan bizalmas eszmecseréken megvitatták kelet-európai érdekövezeteik meghatározásának kérdését. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ellenzéki dokumentumok - 9. folyt.
|
Első pont: ha a balti államok - Finnország, Észtország, Lettország és Litvánia - területi és politikai átalakítására kerül sor, Litvánia északi határa jelenti a Németország és a Szovjetunió érdekövezete közti határvonalat. Második pont: ha a lengyel állam területi és politikai átalakítására kerül sor, a Németország és a Szovjetunió érdekövezete közti határvonalat nagyjából a Narew, a Visztula, és a San folyó vonala jelenti. Azt a kérdést, hogy a két fél érdekei szempontjából kívánatos-e egy független lengyel állam léte, és hogy ennek az államnak a határait hogyan jelöljék ki, véglegesen csakis a későbbi politikai fejlemények során lehet eldönteni. A két kormány ezt a kérdést mindenképp a baráti egyetértés jegyében oldja meg. Harmadik pont: Délkelet-Európával kapcsolatban a szovjet fél hangsúlyozza érdekeit Beszarábiában. A német fél kinyilvánítja teljes politikai érdektelenségét e területekkel kapcsolatban. Negyedik pont: e záradékot mindkét fél szigorú titoktartással kezeli. Kelt: Moszkvában, 1939. augusztus 23-ikán. A Német Birodalmi Kormány nevében von Ribbentrop, a Szovjetunió kormányának tejhatalmú megbízásából Vjacseszlav Molotov". - Sztálin és Hitler tehát már a hadműveletek megkezdése előtt felosztotta egymás között Lengyelországot és a balti államokat. X X X Műsorunk második felében felolvassuk Zuglói László: Az uram-bátyám-szocializmusból a haverok kapitalizmusáig című írását. Közölte a Beszélő 27-ik száma. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ellenzéki dokumentumok - 10. folyt.
|
- "Magyarországon a reprivatizálás általában azt a folyamatot jelöli, melynek során a korábban állami tulajdonú vállalatokat vagy azok valamelyik tulajdonhányadát magánszemélyekre kivetve, magánszemélyek csoportjainak eladják. A reprivatizálás története egész egyszerűen... Úgyhogy, akinek pénze van az megveszi az vállalat áruba bocsátott részvényeit, de előfordul az is, hogy a részvények egy részét ingyen vagy kedvezményes feltételekkel a reprivatizálandó vállalatok alkalmazottainak, munkásainak juttatják. Nyomatékosan alá kell húzni, hogy bár a Magyarországon tervbe vett reprivatizálás során is van lehetőség arra, hogy az állami vállalatok egy részét magánszemélyek vásárolják meg, alapvetően mégsem ez a jellemző. Bár a reprivatizálásra vonatkozó törvény, konkrétan az átalakulási törvény tervezete éppen csak elkészült 1989 tavaszára, már 1988 második felében, illetve 1989 első hónapjaiban sor került néhány, de facto reprivatizálási intézkedésre. Néhány, korábban mesterségesen egyesített nagyvállalatot sietve úgy alakítottak át részvénytársasággá, hogy a korábbi vállalati központ vált a gyáregységek részvényei tulajdonosává, a részvényérték pár százaléka került csak külsők kezébe. Ez a lépés gyakorlatilag a korábbi vállalati központban létrejött holdingot gyáregységekből létrehozott részvénytársaságok korlátlan tulajdonosává tette. Úgy tűnik, hogy az 1988 során a nagyvállalatokból létrehozott holdingok körüli botrányok - lásd: az Óbudai Hajógyár Angyal Ádám által tervbe vett kiárusítása - elkerülése érdekében a jövőben a részvénytársasági formába átalakuló állami vállalatok részvényei nem a korábbi vállalati központokból létrehozott holdingok, hanem állami vagyonkezelő központok tulajdonába fognak kerülni. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ellenzéki dokumentumok - 11. folyt.
|
Bármelyik esetben is vizsgáljuk meg alaposabban, tehát akár a vállalati központok, akár a vagyonkezelő központok kezébe kerülnek az állami vállalatok részvényei, mindenképpen egyértelműen arról van szó, hogy mig korábban az állami- és pártbürokrácia kollektíven, saját hivatali szervein és megbízottjain keresztül áttételesen és közvetetten gyakorolta tulajdonosi jogait, most ugyanennek a bürokráciának egyes csoportjai jóval konkrétabb tulajdonosi jogosítványhoz jutnak. A nyilvánvaló erkölcsi ellenvetések mellett gazdasági kételyek is felmerülnek a folyamatban lévő reprivatizálási politikával szemben. Valóban olyan hatékony lesz a pártelit csoportjainak kezébe adott vagyon működtetése? Valóban olyan nagy hatékonyság-növekedés várható attól, ha ugyan ez a bürokrácia nem oligarchikus kollektivista, hanem kapitalista módon működteti a termelő vagyont? Véleményem szerint komoly közgazdasági érvek szólnak ez ellen is. Az állami vállalatoknak alapvetően a bürokratikus elitből kivált csoportok, illetve személyek javára történő reprivatizálása tulajdonképpen azt jelenti, hogy az uram-bátyám szocializmus átadja a helyét a haverok, az azonos indítatású és szorosan összetartó párt- és állami bürokrácia kapitalizmusának. És ha a vagyonkezelő központok kezdetben csak kvázi tulajdonosi jogosítványait át is alakítják valódi tulajdonosi jogokká, az új gazdasági elit önmagán belüli szoros kapcsolatai, valamint a gazdaságirányítási bürokráciával való összefonódásai következtében olyan rendszer, olyan alakul majd ki, amely igencsak hasonlítani fog ahhoz a haveri kapitalizmushoz, amely például a Fülöp-szigeteken jött létre Marcos idején, illetve amilyen rendszerek más fejlődő országokban is létrejöttek. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
|
|
- Ellenzéki dokumentumok - 12. folyt.
|
Mi a haveri kapitalizmus meghatározó sajátossága? Alapvetően az, hogy az állami gazdasági bürokrácia kedvezményeket és kiváltságokat ad azoknak a tőkéseknek, akik hajlandók az uralmon lévő csoport diktatúrájának támogatására, így szoros összefonódás alakul ki az államigazgatási és gazdaságirányítási szervek, másrészt a magántőkés szektor között. Ennek eredményeként a hatalmon lévő csoportok támogató, a gazdaságirányítási rendszerben jó kapcsolatokkal rendelkező tőkések számára a gazdasági verseny sokkal kevésbé kemény, mint a kívülállók számára. Az állami- és pártbürokrácia egyes csoportjainak tulajdonosi pozícióba segítse nemcsak morális kérdéseket vet fel, hanem igen nagy valószínűséggel olyan haveri kapitalizmus kialakításához is vezet, amelyben a tervhivatalban vagy nagybankoknál maradt bürokraták komoly segítséget fognak nyújtani a tőkéssé vált exelvtársaiknak. Ha a mai és tegnapi bürokratikus elit kerül a gazdasági életben a reprivatizálást követően is domináns pozícióba, lesz-e esélye más politikai szervezeteknek arra, hogy akár demokratikus választások során is tartósan sikereket érjenek el? Nyilván nem. A gazdasági elit politikai hatalmi pozíciókba kerülése azonban nyilván nem úgy fog történni, hogy az összes exbürokrata újtőkés mind az MSZMP-t, vagy pláne a Münnich Ferenc Társaságot fogja erősíteni. Sokkal valószínűbb, hogy az új politikai szervezeteket fogják ezek az emberek felhasználni. A szegény infrastruktúrát - székházakat, nyomdákat - nélkülöző új pártok feltehetően örömmel fogják venni a gazdasági elit haladóan gondolkdó - ezalatt természetesen mindenki azt ért, amit akar - tagjainak a jelentkezését. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ellenzéki dokumentumok - 13. folyt.
|
Lesz-e Angyal Ádám a Szabad Demokraták ügyvivője? - esetleg Burgert Róbert az MDF prominens vezetőségi tagja? Miért ne? - és ekkor már teljesen mindegy lesz, hogy az egymással vetélkedő új, demokratikus pártok közül ki győz. Mindenképpen az a bürokrata elit marad majd a hatalomban, amely az elmúlt 40 év során boldogította az országot". +++
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - 1989. június 16.
Némileg csalódtam. Több ezer emberre számítottam, de csak néhány százat találtam, meg vagy ötven újságíró-kollégát. A tüntetés egyébként jó hangulatú volt, a fideszesek tisztességes beszédekben követelték a követelnivalót. Csak néhány megszállott tüntetésjáró kiabált összevissza..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 15. Megtartotta első ülését a párt a FKGP újonnan választott Politikai Bizottsága. A jelenlévők a munkamegosztásban is határoztak és létrehoztak egy országos elnöki tanácsot és egy országos végrehajtó bizottságot. Az országos elnöki tanács tagjai lettek: Vörös Vince, Balogh György, Nagy Ferenc József, Iván Géza, Böröcz István és Prepeliczay István. Az országos végrehajtó bizottság összetétele az alábbiak szerint alakult: Prepeliczay István, Bejczy Sándor, Balogh György, Dragon Pál, Hardi Péter és jómagam. A párt legfőbb szerve változatlanul a Politikai Bizottság maradt, amelynek feladata a párt politikai életének irányítása és ezzel kapcsolatban a személyi és általában minden olyan ügyben való döntés, amely az elnöki tanács és a végrehajtó bizottság hatáskörét meghaladta."
MTV2 nézői telefonok:
"- Állítsák le a Bős-Nagymarosi vízlépcső építését, oké!? Azért mondom!
- 128-976: Hogyan kell fagylaltot készíteni? Benne volt a múltkori "Házibarát"-ban, de elfelejtettem. - Major Béla 500-446. Az időjárásjelentés alatt kísérőzene szólt. Jó lenne, ha elhagynák az aláfestő zenét, mert rettenetesen zavaró. Az ember nem a zenére, hanem az időjárásjelentésre kíváncsi Köszönöm szépen."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|