Rendszerváltás és az MTI

	KISZ az osztozkodásnál
(Zsille Zoltán) München, 1989. január 21. (SZER, Hazai napló) - KISZ-ügyekről szeretnék szólni, előre felhívva a figyelmet arra, hogy itt legjobb esetben is elefántbébi méretű problémákról van szó. Olyanokról, amelyeket csak egy Petőfi képzeletében élő tengernyi puszta távlataiban érthetünk és magyarázhatunk meg, ahol mamutcsordák legelésznek. A KISZ gazdasági machinációiról, költségvetéséről van szó, amely ügyek részei a legfontosabb mai magyar problémának: gazdaság felszabadításának a kommunista osztályuralom alól. A rezsim ugyanis taktikát változtatott. Korábban a politikai reformok elsikkasztásával szabotálta a gazdasági reformokat, most a szóbeli engedmények, és a vitatandó politikai problémák vitatásának özönével vízágyúzza azokat, akiket helyesen, elsősorban a kommunista, gazdasági katasztrófa-politika érdekel. Mert különben a bolsevik típusú politikai monopóliumot tőkésítve immár modernizálva sifrírozva áll helyre, pontosabban szilárdul meg újra a finánc- kommunista osztályuralom. Ezt adják el a piacon, mint reformált, liberalizált gazdaságot, míg a világpiacon ismert, ott valódi szektorsemlegesség van: nem nézik az üzletfél politikai pártállását. Amikor az Országgyűlésben bátor képviselők az ország gazdasági csődjét, és a lakosság tűrhetetlen terheit látva takarékossági megfontolásokból javasolták a párthadsereg, a munkásőrség megszüntetését, a megbántódott parancsnokok, mint afféle pufajkás hamupipőkék bizonygatták, hogy a testület mennyire olcsó, sőt hogy még nyereséges is. Hasonlóan szerepeltek a KISZ vezetői is, amikor megkérdezték őket, hogy mihez kezdenek most, hogy az előzetes megállapodások szerinti csaknem 1.5 milliárd helyett az idén csak 734 millió forintos támogatást kapnak. A mostoha, szegény KISZ-gyermek panaszait hallhattuk arról, hogy rosszabb feltételek között lesznek kénytelenek dolgozni. Takarékoskodni fognak, az önfenntartásra képtelen lapjaikat - például a Magyar Ifjúságot - esetleg megszűntetik, és igyekeznek növelni a bevételeiket. Hogy hogyan kell ezt érteni, azt azóta már sejtjük. De előbb azért vizsgáljuk meg, hogy tényleg olyan biztos-e, hogy csökken a támogatás, hogy esetleg csak arról van szó, hogy az összegeket más rovatban könyvelik majd el; ezzel az egyszerű állampolgár - akinek egyébként sincs semmiféle beleszólása, hogy a zsebéből kihúzott forintokat mire költik -, még követni se tudja. A Figyelőben megjelent 1989-es költségvetés-tervezet mérlege, mindenki megnézheti. De, hogy ha jól akarja látni, tanácsos odafigyelni arra, amit Bossányi Katalin a HVG-ben mond erről: - Megint csupán a költségvetésbe avattak be bennünket, és a képviselők ismételt követelése ellenére sűrű homály fedi az államháztartás mérlegét. És még azt mondja, hogy az elmúlt években nem igen akadt olyan terv, amely teljesült volna, és volt időszak, amikor a nemzeti jövedelem előjelét, a pluszt vagy a mínuszt sem találták el, kizárólag a lakossági fogyasztás korlátozását tudták jól megtervezni és betartani. A társadalmi szervezetek támogatásának összege a költségvetés egyéb kiadások rovatában szerepel, amely összesen 15.5 milliárd forint, amelyből a Pénzügyminisztérium eredetileg tervezett 4.7 milliárdja, és a terv- és költségvetési bizottság javasolta 3.1 milliárd helyett további félmilliárddal kevesebb, 2.6 milliárd jut a parlament döntése értelmében a társadalmi szervezeteknek. A jó szemű, a kis betűket, és a kis számokat is kisilabizáló olvasó azonban megtalálja ezt az állítólagos félmilliárdos csökkenést. A Munkásőrség támogatása ugyanis nem a társadalmi szervezetek között, hanem a központi költségvetési szervek támogatásának rovatában szerepel, és így történik meg az, hogy az adatok hitelességéért egy oldal legépelésének idejére, percekre sem képesek kezességet vállalni. Ez az összeg 41. oldalon még csak 138.5 milliárd, a 42- iken azonban pontosan félmilliárddal több, ami nem is csoda, hiszen a Munkásőrség olyan társadalmi szervezet, amely nem kap kevesebbet a tervezettnél. S az is kiderül, hogy kell lennie viszont olyannak, amelyik többet fog kapni, hiszen az összes csökkenés félmilliárd. A KISZ-é azonban egyedül háromnegyed. De mielőtt elkezdeném sajnálni a párt mostoha gyermekét, hallgassunk oda az előbb már idézett Bossányi Katalin kezelési utasítására: - Minden egy forint állami támogatás megvonásából az idén is hatvan fillér visszacsurog a különböző támogatási csatornákba, és ami még hiányzik, azt a bevételekből fedezik, az olyanokból, mint amelyet most lepleztek le Szegeden, ahol a KISZ megyei bizottsága a magyar állam tulajdonát képező, évek óta szállodaként üzemelő, kezelésében lévő vezetőképző iskolát, a hozzátartozó tíz hektáros ingatlannal együtt, először ellenérték nélkül, majd - hogy telekkönyvezhető legyen az ügylet -, száz forintért átruházta a KISZ Központi Bizottságra. Pár milliót máris sikerült visszacsalni a kasszába, és jön majd még több is hozzá, hiszen ezeket az épületeket, idegenforgalmi célokra ki is, adják, elsősorban országjáró fiataloknak. De hiszen tudjuk: a KISZ elsősorban az ifjúság érdekeit tartja szem előtt. +++ 1989. január 21., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »