|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Elég volt a robbantásokból
"A dunakiliti munkagödör idő
előtti elárasztásával megint csak a károk fognak növekedni. Ne engedjük! Védjük meg a szerződések által összekötött országok
érdekeit Védjük meg Dunakiliti repedező házait, védjük meg a Dunát
a további pusztítástól! Követeljük az alattomos robbantások haladéktalan leállítását"
Amerika Hangja, Fókusz:
A szovjet hadsereg helyzete
Gorbacsov ugyanis, miközben ostorozza a
Szovjetunió gazdasági bajait, egyben kiaknázza a Nyugat legnagyobb
gyöngeségét, nevezetesen a reményt, hogy az orosz medve végre
jóllakott és elvesztette az étvágyát.
A gazdasági szükségből politikai erényt kovácsol ebben az
elmaradott országban, elvégre a kényszer vitte rá, hogy elvegye a
szovjet imperialista törekvések élét Afganisztánban, Délkelet-
Ázsiában, valamint Afrika déli részén. Végső célja azonban az, hogy
Moszkva viszonylagos stratégiai helyzetének feladása nélkül hajtsa
végre a reformokat.
|
|
|
|
|
|
|
- Lengyel választások 3. folyt.
|
Meglepő módon az első fordulóban sem mentek el annyian szavazni, mint a kormány, vagy a Szolidaritás remélte. A szavazásra jogosultaknak csupán 62 százaléka, mintegy 17 millió szavazó járult az urnákhoz. Vidéken ez az arány még alacsonyabb volt, alig érte el a 40-50 százalékot. Ennek oka egyrészt a lengyelek történelmi tapasztalataiban, másrészt abban keresendő, hogy a Szolidaritás vezetősége gyakorlatilag előre megállapodott a hatalommal a választások végeredményében. A lengyel nép nem felejtette el 1981. december 13-ikát, a munkásmozgalom vaskézzel való letörését, betiltását alig egy évvel azután, hogy a rezsim aláírásával szentesítette a Szolidaritás működését. Sokakban él az a tudat, hogy a kommunistákkal nem lehet egyezkedni, nem lehet velük szerződéseket, megállapodásokat kötni, mert csak nyomás alatt, végszükségben írják alá azokat, de mindez csak taktika, amit az első adódó kanyarban felrúgnak, megszegnek, lábbal tipornak. Éppen ezért a lakosság jelentős hányada, mintegy 40 százaléka csak színjátéknak, nem pedig szabadnak tekintette a választásokat, és nem ment el szavazni. Számos ellenzéki párt és csoport választási bojkottra hívta fel a lakosságot, hangsúlyozván, hogy nem lehet megbízni abban a Szolidaritásban, amely leül a rezsimmel tárgyalni. Sem a lakosság, sem az ellenzék bizalmát nem fokozta, hogy a Szolidaritás úgynevezett polgári bizottságába - értsd: választási listájára - csak öncenzúrázottnak mondott jelöltek, olyanok kerültek be, akiket a rezsim többé-kevésbe elfogadhatónak tartott. Ez ellen még a Szolidaritás berkeiből is többen tiltakoztak, nem csupán a fiatal, a rezsimmel szemben semmiféle megértést nem tanúsító munkások, az utóbbi hetek tüntetéssorozatait szervező diákok, hanem például az agrárszolidaritás aktivistái, akik vidéken saját jelöltet indítottak az úgynevezett Walesa-lista ellen. (folyt.)
1989. június 9., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|