Rendszerváltás és az MTI

	Kérdőjelek a kínai hadsereg körül (1. rész)
1989. június 8. csütörtök (MTI-Press) - Aki ma arra vállalkozna, hogy pontos képet adjon a pekingi drámai események hátteréről, a kínai belső helyzetről, s még inkább arról, mi történt az elmúlt napokban a hatalom csúcsain, alighanem kemény fába vágná a fejszéjét. Számos kérdésre egyelőre nincs válasz, az előzmények és a legújabb fejlemények szinte áttekinthetetlenek. Csupán egy bizonyos: felső parancsra a fegyveres erők beavatkoztak és olyan, az egész világot megdöbbentő tömegmészárlást hajtottak végre, amire nem volt példa a Kínai Népköztársaság eddigi negyven éves történetében. Egyelőre nem lehet tudni, ténylegesen mennyire becsülhető az áldozatok száma (egyes források többszáz, míg mások többezer halottról és sebesültről tudósítanak), mint ahogyan arról sincsenek megbízható értesülések, mennyire volt egységes a hadsereg a fegyvertelen tömeg elleni kíméletlen fellépésben. A Pekingből küldött jelentésekben eléggé egybehangzó az az állítás, miszerint a 27. és 38. hadsereg alakulatai között összetűzésre került sor. Ebből azt a következtetést szűrhetnénk le - feltéve, ha ez a jelentés megfelel a tényeknek -, mintha egyes magasabb egységek parancsnokai nem vallanának azonos nézetet a tüntető diákság és lakosság elleni akció indokoltságában, jogosságában. Erről azonban a hírzárlat miatt igazán nem sokat tudni. Csak valószínűsíteni lehet, hogy a híreszteléseknek van valami valóságalapja. Talán valamelyest kulcsot adhat az események mozgatórugóinak feltárásához az arra a kérdésre adandó válasz, milyen a hadsereg befolyása a kínai társadalomban, a katonák számaránya a KKP vezető testületeiben. Emlékeztetni kell arra, hogy Mao Ce-tung halála, az úgynevezett négyek bandájának felszámolása igencsak előtérbe állította a katonai vezetőket, akiknek támogatása nélkül Teng Hsziao-ping - mindmáig a tényleges legfőbb hatalmat gyakorló idős politikus - aligha tudott volna felülkerekedni. A ,,nagy felfordulás,, szakaszának lezárása után a KKP 1987 októberében megtartott XIII. kongresszusán már a reformfolyamat, a politikai és a gazdasági átépítés felgyorsítása került napirendre, ez állt a figyelem középpontjában. Jellemző azonban, hogy még ezen a kongresszuson is a hadsereg képviselte a legnépesebb küldöttcsoportot, a delegáltjai közül valamivel többen kerültek be az újonnan megválasztott Központi Bizottságba, mint az 1982-es megelőző kongresszuson. Ebből csakis az a következtetés vonható le, hogy a fegyveres erők korántsem zárkóztak be laktanyáikba, vezetőik ott vannak a politikai döntéshozatal kulcsfontosságú testületeiben. (folyt.) 1989. június 8., csütörtök 12:56
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »