 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz országos választmányának nyilatkozata a ,,nemzeti megbékélésről,,
"Amikor ,56 forradalmárait temetjük, mi nem feledkezünk meg
azokról a bűnökről, amelyeket az MDP, majd a vele magát máig
jogfolytonosnak valló MSZMP a magyar társadalom ellen elkövetett."
SZER, szerkesztők fóruma
"A kínai társadalom tüntetések, tömegmegmozdulások formájában
gyakorolja a kihívást, a hatalom pedig csak sortűzekkel,
harckocsikkal képes rá válaszolni. Lengyelországban viszont a
társadalom egyértelmű fellépésére a szavazófülkékben került sor, és
a hatalom koalíciót ajánl az elsöprő választási győzelmet aratott
ellenzékének, azaz lényegében a lengyel társadalomnak. Azt hiszem, számunkra, magyarok számára most az a legfontosabb,
hogy ezek a fejlemények hogyan befolyásolják ennek az általános
kommunista hatalmi krízisnek a magyarországi szakaszát."
|
|
|
|
|
|
 |
A kínai és lengyel események hatása Magyarországra
|
München, 1989. június 8. (SZER, Szerkesztők fóruma) -
Napjainkban - azt hiszem - aligha túlzás azt mondani, hogy a
kommunista hatalom világszerte válságban van. Most persze nem a
kommunista ideológiáról beszélek, mert az már elég régen
elhalálozott, mindenféle válságon túl van, és azt hiszem, kár lenne
rá szót vesztegetni. Nem, itt a kommunista hatalom került krízisbe,
mert ez a hatalom a társadalom kihívásával, teljes elutasításával
kerül szembe. Erről tanúskodnak a kínai és lengyelországi események,
és éppen azért tanúskodnak nagy meggyőző erővel erről, mert a
megnyilvánulása ugyanennek a dolognak teljesen különböző.
A kínai társadalom tüntetések, tömegmegmozdulások formájában
gyakorolja a kihívást, a hatalom pedig csak sortűzekkel,
harckocsikkal képes rá válaszolni. Lengyelországban viszont a
társadalom egyértelmű fellépésére a szavazófülkékben került sor, és
a hatalom koalíciót ajánl az elsöprő választási győzelmet aratott
ellenzékének, azaz lényegében a lengyel társadalomnak.
Azt hiszem, számunkra, magyarok számára most az a legfontosabb,
hogy ezek a fejlemények hogyan befolyásolják ennek az általános
kommunista hatalmi krízisnek a magyarországi szakaszát. Ebből a
szempontból próbáljuk megközelíteni a kínai és lengyelországi
fordulatokat is az e heti Szerkesztők fórumán, ahol Vadás János
társaságában Pécsi Vilmos és Farkas Péter fejti ki a véleményét.
(folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Magyar helyzet - 1. folyt.
|
Ami a pekingi mészárlást illeti - mert a történteket más szóval
aligha lehet jellemezni -, itt nekem az a benyomásom, hogy nemcsak
egyszerűen a kommunista hatalom került válságba, hanem az is, amit
reformkommunizmusnak nevezünk, mert ezt a mészárlást egy olyan
hatalom rendelte el Kínában, amely több mint 10 éve reformokat
hirdet és hajt végre. Tehát nem valami sztálinista, maoista
ultrakonzervatív csoport, hanem az úgynevezett reformista hatalom,
amely egyrészt meg akarja újítani a maga hatalmi rendszerét,
másrészt a hatalmat meg is szeretné őrizni. A körülmény, hogy ennek
ellenére erre a mészárlásra Kínában sor kerülhetett, nem növeli-e az
úgynevezett visszarendezés veszélyét, lehetőségét Magyarországon,
vagy legalábbis az ettől való félelmet? Pécsi Vilmos?
- Én azt hiszem, hogy jóllehet sok részlet még nem áll
rendelkezésre, mindenesetre ez az elmúlt napokban lezajlott vérfürdő
megmutatta a kínai reformoknak a határait, és azt is bebizonyította,
hogy a kemény módszerek újra alkalmazhatók, hogyha a hatalom
veszélybe kerül, és hát ez történt nyilván Pekingben is és másutt. A
diákmegmozdulás ugyanakkor megmutatta, hogy a kínaiak totálisan
elutasítják a rezsimet, bizalmatlanok iránta, sőt gyűlölik is. Ezzel
a beavatkozással a kínai kommunista rezsim - most mindegy, hogy a
reformisták, illetve ezt a reformpolitikát folytató pártnak melyik
részét mondjuk, okoljuk az eseményekért - hát mégiscsak
kompromittálta magát, és ez az egész a kulturforradalmat idézte, az
1976-os kulturforradalmat, és azt is mondhatnám, hogy ez Teng
Hsziao-pingnek a sajátos kulturforradalma volt, amikor az ő hatalma
került ugyanis veszélybe. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar helyzet - 2.
|
Ami ezt a kínai megoldást illeti, illetőleg ennek a lehetséges
magyar változatát, én ilyesmiben egyszerűen nem hiszek, mert
Magyarországon egész mások az adottságok belpolitikailag. És
Európában is egész más a nemzetközi helyzet, például a
Szovjetuniónak a hozzáállása. Hogyha Magyarországon valamiféle
katonai hatalomátvétel lenne, vagy ilyen beavatkozás, mint ami
Kínában volt, vagy esetleg egy olyan, mint Lengyelországban volt
1981-ben, akkor a Szovjetuniónak a politikai hitele veszne el a
Nyugaton, mert azonnal asszociálnák ezeket az erős kezű fellépéseket
egyfajta szovjet hozzájárulással, és nekem az az érzésem, hogy
Moszkvában nagyon eltanácsolnák ettől azokat, akik Budapesten ilyen
gondolatokat forgatnak a fejükben. És ezenkívül hát más nehézségek
is vannak, és nem hinném, hogy Magyarországon az 1956-os események
bizonyították előttük, hogy lenne egy ilyen, puccsra hajlandó
engedelmes tisztikar, a katonaságról nem is beszélve. És szerdán
Grósz Károly is azt mondta, hogy a kínai események egyik tanulsága
az, hogy fegyverrel nem lehet konfliktusokat megoldani, és elítélte
az erőszakos módszereket, kormánynyilatkozat is. Ez ilyen hangnemben
hangzott el, úgyhogy én nem hiszem, hogy Magyarországon egyfajta
kínai megoldásra meglennének az adottságok.
- Akkor sem, ha tudjuk azt, hogy végeredményben az
erőszakszervek - itt gondolok itt a fegyveres erőkre, hadseregre,
rendőrségre, a helyi bürokráciára, ami végeredményben továbbra is a
kommunista hatalom, a párt kezében van.
- Igen, de gondoljunk vissza az 1956-os...
- Ilyen téren semmiféle változás nem történt. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Magyar helyzet - 1. folyt.
|
hogy a kemény módszerek újra alkalmazhatók, hogyha a hatalom
veszélybe kerül, és hát ez történt nyilván Pekingben is és másutt. A
diákmegmozdulás ugyanakkor megmutatta, hogy a kínaiak totálisan
elutasítják a rezsimet, bizalmatlanok iránta, sőt gyűlölik is. Ezzel
a beavatkozással a kínai kommunista rezsim - most mindegy, hogy a
reformisták, illetve ezt a reformpolitikát folytató pártnak melyik
részét mondjuk, okoljuk az eseményekért - hát mégiscsak
kompromittálta magát, és ez az egész a kulturforradalmat idézte, az
1976-os kulturforradalmat, és azt is mondhatnám, hogy ez Teng
Hsziao-pingnek a sajátos kulturforradalma volt, amikor az ő hatalma
került ugyanis veszélybe. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar helyzet - 2. folyt.
|
Ami ezt a kínai megoldást illeti, illetőleg ennek a lehetséges
magyar változatát, én ilyesmiben egyszerűen nem hiszek, mert
Magyarországon egész mások az adottságok belpolitikailag. És
Európában is egész más a nemzetközi helyzet, például a
Szovjetuniónak a hozzáállása. Hogyha Magyarországon valamiféle
katonai hatalomátvétel lenne, vagy ilyen beavatkozás, mint ami
Kínában volt, vagy esetleg egy olyan, mint Lengyelországban volt
1981-ben, akkor a Szovjetuniónak a politikai hitele veszne el a
Nyugaton, mert azonnal asszociálnák ezeket az erős kezű fellépéseket
egyfajta szovjet hozzájárulással, és nekem az az érzésem, hogy
Moszkvában nagyon eltanácsolnák ettől azokat, akik Budapesten ilyen
gondolatokat forgatnak a fejükben. És ezenkívül hát más nehézségek
is vannak, és nem hinném, hogy Magyarországon az 1956-os események
bizonyították előttük, hogy lenne egy ilyen, puccsra hajlandó
engedelmes tisztikar, a katonaságról nem is beszélve. És szerdán
Grósz Károly is azt mondta, hogy a kínai események egyik tanulsága
az, hogy fegyverrel nem lehet konfliktusokat megoldani, és elítélte
az erőszakos módszereket, kormánynyilatkozat is. Ez ilyen hangnemben
hangzott el, úgyhogy én nem hiszem, hogy Magyarországon egyfajta
kínai megoldásra meglennének az adottságok.
- Akkor sem, ha tudjuk azt, hogy végeredményben az
erőszakszervek - itt gondolok itt a fegyveres erőkre, hadseregre,
rendőrségre, a helyi bürokráciára, ami végeredményben továbbra is a
kommunista hatalom, a párt kezében van.
- Igen, de gondoljunk vissza az 1956-os...
- Ilyen téren semmiféle változás nem történt. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Magyar helyzet - 3. folyt.
|
- Úgy van. Én azt hiszem, hogyha lenne egy ilyenfajta fegyveres
fellépés, akkor az ugyanolyan sorsra jutna, mint 1956-ban. Ugyanerre
a sorsra jutna 89-ben, amelyre 1956-ban jutott. Gondoljunk csak
vissza: akkor maximálisan két nap alatt összeomlott a hatalom, az
erőszakszerveket fölszámolták, a hadseregre nem lehetett számítani.
Szóval mennyivel jobb most a helyzet az erőszak híveinek a
szempontjából? Farkas Péter?
- Én úgy látom, hogy a visszarendeződés tényleges veszélyét a
pekingi események, illetőleg a Kínában zajló események nem növelik,
az attól való félelmet viszont feltétlenül. De ha már
visszarendeződésről és reformokról van szó, azért meg kell jegyezni,
hogy a kommunizmus gyakorlata mindig reformkommunizmus volt a
gyakorlatban. Ugyanis a marxizmus-leninizmus elvei a maguk tiszta
formájában azonnal megbuktak a gyakorlatban. 1917 után Leninnek
szinte azonnal a NEP-hez kellett nyúlnia, belátva, hogy a
kommunizmus eszméi a maguk tisztaságában, a gyakorlatban azonnal
megbuknak. Viszont mi a helyzet Magyarországon?
Egy dologban a kínai események jelentős szerephez juthatnak,
nevezetesen tisztázhatja a frontokat, azt, hogy ki hol áll, ki áll a
tömegmészárlást elrendelő kommunisták oldalán és ki áll a
demokráciát követelő fegyvertelen áldozatok oldalán. És még egy
dolog: az utóbbi egy évben Magyarországon nagyon-nagyon sok kérdés
napirendre került, és valahogy mindegyik politikai éllel
jelentkezett a társadalomban. Az MSZMP - mint kormányzó párt - nem
rendelkezik valódi tömegbázissal. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar helyzet - 4. folyt.
|
Minden egyes, a társadalom által felvetett kérdést a saját
hatalma ellen irányuló kérdésnek és támadásnak vesz, és ebből
adódik, hogy Nagymaros, tulajdonképpen egy gazdasági beruházás
politikai kérdése volt. De bármilyen kérdés ma Magyarországon - egy
irodalmi kérdés, hogy megjelenjen egy könyv vagy ne jelenjen meg -
az politikai kérdés.
Nos, érdemes ezenkívül még egy harmadik dologra is fel kell
hívni a figyelmet. Az MSZMP a kínai események kezelésében és
kommentálásában is hű önmagához, vagyis le van maradva a társadalom
mögött. Talán az első a Fidesz volt: már a véres vasárnapot megelőző
héten kisméretű tüntetést szerveztek a kínai nagykövetség előtt. A
véres eseményeket követően a magyar társadalom független szervei,
politikai szervei is a legélesebb szavakkal ítélték el az
eseményeket.
- Na álljon meg a menet egy pillanatra, hát a Magyar Szocialista
Munkáspártnak mégiscsak egész más szerepe van ebben az egész
kérdésben, mint egy politikai felelősséggel nem tartozó - mondjuk -
szervezetnek, mint például a Fidesznek. Azért adva van egy magyar
kormány, adva van egy a szocialista táborhoz tartozó MSZMP, amelynek
mégiscsak más a helyzete a nyilatkozatok terén, az állásfoglalások
terén is, mint egy ilyesmitől nem kötött társadalompolitikai
szervezetnak.
- Ez kétségtelenül igaz, azonban az MSZMP-nek nem kellene magára
vennie Teng Hsziao-ping döntésének a felelősségét. Akár el is
ítélhetné, de mégis érdemes megfigyelni az MSZMP főtitkárának, Grósz
Károlynak az MTI-nek adott nyilatkozatát. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar helyzet - 5. folyt.
|
Ez valószíníleg - s ez teljes is bizonyossággal állítható - egy
előre megfog almazott szöveg volt. Ebből idéznék én azért most két
mondatot:
"Az MSZMP vezetése pártunk tagsága nevében határozottan
kijelenti" - mondta Grósz Károly - "az erőszakot, a testvérháborút
mélységesen elítéljük." - Ez a mélységesen szó aztán még egyszer
előfordul. Azt mondja Grósz Károly: "Mélységesen együttérzünk a sok
sebből vérző kínai néppel, a kínai kommunistákkal". Vagyis itt egy
kalap alá vonja a két oldalt: a kommunistákat és a kínai népet. És
itt történik a történelemhamisítás. És ez a nyilatkozat is csak
sorozatos felszólításra jelent meg. Az MSZMP vidéki és budapesti
szervei is szinte kiköveteltek valamilyen állásfoglalást. Az MSZMP
nagy késéssel ezt adta ki.
- Na dehát a magyar pártvezetőségnek a taktikázásából nem lehet
arra következtetni, hogy adott esetben Magyarországon is katonai
beavatkozást csinálnának. Ez túlságosan messzemenő spekuláció.
- Nem ez volt a beszélő szándéka.
- Na de hát a kérdés az volt, hogy a kínai események milyen
formában hathatnak ki a magyar fejleményekre, és ebből a kérdésből
úgy éreztem, hogy rejtetten mégiscsak benne volt Magyarországon soha
nem lehet egy ilyen katonai puccsot csinálni, mint Kínában. Vagy
nem?
- Ez nagyon veszélyes spekuláció, hogy mit lehet és mit nem
lehet Magyarországon. Pár nappal ezelőtt tartottak egy
munkásgyűlést, egy úgynevezett kommunista munkásgyűlést, amelynek
részvevői egész egyszerűen balról támadták az MSZMP-t, és olyan
megfogalmazásokat használtak, hogy az MSZMP vezetősége a tőkés
burzsoázia kezére játsza az országot, kiszolgáltatja a Magyar
Népköztársaságot a tőkés hitelezőknek. Tehát jelen van egy balról,
egy szélső balról jelenlévő támadás. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Magyar helyzet - 6. folyt.
|
- Ez természetes, hogy egy kínaihoz hasonló dolog valóban
valószínűtlen Magyarországon. Én most arra gondolok, hogy
mondhatjuk-e azt, hogy a magyar karhatalmi szervek - a hadsereg,
rendőrség, milícia -, ezek talán közelebb állnak a magyar
társadalomhoz, mint a kínai néphadsereg a kínai társadalomhoz? - Ezt
nem merném állítani. Ezek meglehetősen a társadalomtól elidegenedett
szervek, beleértve a magyar hadsereget is.
- Kétségtelenül nyilván a tisztikarra gondolsz ugye, mert a
kiskatonák azok nem idegenek...
- Ez - gondolom - Kínában is érvényes ugyanez a kiskatonákra.
- A távolságnak is itt szerepe van. Nem véletlen, hogy Pekingben
a vérengzést egy egész messziről odavezényelt úgynevezett 27-ik
hadsereg hajtotta végre. Egy egészen más nyelvjárást beszélő
katonákból álló hadsereg, és ennek is szerepe volt.
- Most térjünk rá a lengyel választásra
Ennek a kimenentele -
azt hiszem, itt vitának nem lehet helye - a hatalom egyértelmű
veresége és a társadalom győzelme. De itt van még valami: ennek a
győzelemnek a totális, teljes volta. Szinte matematikailag nem is
lehet elképzelni nagyobb mértékű választási győzelmet, mint ez. Nem
azt bizonyítja-e ez, hogy a kompromisszumok útja, az alkuk útja, a
kiegyezések útja hatalom és ellenzék között, az egy nagyon nehezen
járható út.
Tudjuk, hogy miféle kiagyalt választási mechanizmust dolgoztak
ki a kerekasztal-tárgyalások során a hatalom és a Szolidaritás
Lengyelországban. Ennek a lényege az, hogy a Szolidaritás
végeredményben egy egyezséget kötött a hatalommal, egy
kompromisszumot, és ennek az eredménye volt ez a kiagyalt
mechanizmus. A választás eredménye viszont számomra azt mutatja,
hogy a társadalomnak ez nem tetszik, a társadalom mindenképpen még
ennek a feltételei között is mindent elkövetett, hogy tiszta vizet
öntsön a pohárba, és ezt tulajdonképpen megtörtént. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar helyzet - 7. folyt.
|
- Én a kompromisszum híve vagyok, és az az érzésem, hogy
akárcsak Lengyelországban, Magyarországon is majd nyilván megint
párhuzamot keresünk, és Magyarországon is a kompromisszum hívei
kerülnének ki győztesen. Az az érzésem, hogy függetlenül ezektől a
mégiscsak kicsiny csoportokat képviselő fundamentalistáktól, az az
érzésem, hogy a pártvezetőségnek a józanabb elemei a párttagság óta
egy jelentős része őszintén hajlandó kompromisszumra, mert tudja,
hogy egyszerűen más megoldás nincsen, most már a gazdasági,
politikai, társadalmi helyzet Magyarországon olyan, hogy egyszerűen
nem lehetséges az eddigi pártmonopólium fönntartása, és ezt nemcsak
a reformisták látják be, Pozsgay és a társai, hanem lassanként ez az
egész párttagságnak átmegy a tudatába.
Ugyanakkor a magyar nép maga is, most teljesen függetlenül
attól, hogy tényleg rossz a hangulat, és idegesség van
Magyarországon és félelmek vannak Magyarországon, de az 1956-os
trauma az még annyira benne ég a generációknak az emlékezetében,
hogy én nem hinném, hogy a magyar nép megkockáztatna mégegyszer egy
1956-os megoldást, attól függetlenül, hogy a nemzetközi politikai
helyzet más.
Szerintem mindkét oldal hajlandó kisebb, vagy nagyobb mértékben
talán, de hajlandóak kompromisszumokra, és bármilyen nihil
kompromisszumot kötni, más nincsen, tegnap vagy tegnapelőtt erről
beszéltek a rádióban, hogy a három megoldást emlegették itt, az
egyik a jobboldali földcsúszamlás, az a bizonyos nem kevés vérontás,
a másik ugye a kompromisszumos kiegyezés ala 1867, és a harmadik
pedig kínai puccs. A kínai típusu puccsról már elmondtuk a
véleményünket, a jobboldali földcsúszamlásra próbáltam reagálni,
vagy egyáltalán bármilyen oldalú földcsúszamlás milyen veszélyekkel
jár, tehát nem marad más megoldás, mint a kompromisszum, függetlenül
attól, hogy mennyire kínos, kényes, fájdalmas mondjuk. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Magyar helyzet 8. folyt.
|
- Én most itt arra gondolok, a lengyel társadalomnak
szerencséjére - és ezt hangsúlyozni kell: szerencséjére, és ez egy
nagy eredmény Lengyelországban - hogy idáig eljutottak. Nem úgy
merült fel a dolog, hogy ki kell menni az utcára, hogy tüntetni
kell, hanem az, hogy mindenki menjen be a szavazófülkébe és ott egy
kis műveletet a ceruzával hajtson végre.
Ezt mindenki végrehajtotta, de ennek az eredménye annyira kínos
a hatalom számára, hogy a Szolidaritás is egy kicsit úgy érzi,
mintha mondjuk "túl szép a menyasszony". Annyira nyilvánvaló a
társadalom állásfoglalása, hogy a hatalom nem kell és a Szolidaritás
kell, hogy nem maradt semmiféle legitimitása a hatalomnak. Szóval az
alkunak, a kompromisszumnak tulajdonképpen erre nincs társadalmi
felhatalmazás. Ez a veszélyes, nem?
- Csak nagyon röviden, nem akarlak itt most a beszédben
megtörni, de ne felejtsünk egy dolgot. És ezt mindkét oldalon
ismerik itt Lengyelországban. Nevezetesen, Lengyelország
geopolitikai helyzetét. Ez egy olyan visszafogó tényező, amely
okvetlenül hat, meg fogják találni a kompromisszumot erre. De senki
sem akarja, hogy Lengyelország valamiféle katonai konfliktusnak a
színhelye legyen.
- A választás mindig egy törvény alapján történik. Egy törvény
általában demokratikus országokban különböző érdekek, ellenerők
kompromisszumán keresztül jön létre. Magyarországon a legutolsó
választás 1985-ben volt. Egy viszonylag új törvény alapján. Az 1983.
évi 3-as törvény alapján. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Magyar helyzet 9. folyt.
|
Érdemes erről a törvényről egy mondatot legalább mondani.
Nevezetesen azt, hogy csak úgy lehetett valaki jelölt a parlamentbe
és a helyhatósági szervekbe is, tehát a tanácsokba is, hogyha
megkapta a jelölőgyüléseken kézfelemeléssel végrehajtott szavazás
során az egyharmados támogatást és utána adott egy írásbeli
nyilatkozatot, hogy elfogadja a Hazafias Népfront programját. Tehát
a mai országgyűlésben és a mai helyhatósági szervezetben, a
tanácsokban, kizárólag olyan képviselők ülnek, akik aláírták, hogy a
Hazafias Népfront politikai programját elfogadják, magukévá teszik.
Tudomásom szerint a Hazafias Népfrontnak soha nem volt önálló
politikai programja. Ez mindig a párt fiókszervezete volt és mindig
a párt programjával azonosította magát.
Nos, most hová akarok én itt kilyukadni? Ezt a választójogi
törvényt nyilvánvalóan meg kell változtatni. A kérdés csak az, hogy
hogyan. Mert amíg a dikatúra, az egyeduralom egyszerű dolog, a
hatalom megmondja, hogy mit akar és pont. És ezt erőszakszervei
útján végrehajtja. A demokrácia mindig egy bonyolult dolog.
Választások számtalan lehetőségét kínálja.
Másfél hónappal ezelőtt Budapesten voltam és beszéltem a
Független Jogász Fórum egyik vezetőjével. Kérdeztem, hogy milyen
választójogi törvényt tartanának jónak. Ő azt fejtette ki nekem,
hogy bizonyos vegyes választójogi rendszert képzelnek el, tehát a
pártok listáját akarják kombinálni az egyéni választókerületekkel,
ami ma van.
Számtalan kombináció lehetséges, ő azt tette még ehhez hozzá,
hogy egy egyszeri alkalomra megalkotandó törvényt tartanának jónak,
az alapján jőjjön össze egy új parlament, egy új összetételű
parlament, és az alkosson meg egy hosszú távra szóló törvényt.
(folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Magyar helyzet 10. folyt.
|
Hogy mindebből mi lesz, nem lehet tudni. Csak jelezni kívánom,
hogy a kompromisszumok útja a törvénykezésben is rendkívül
bonyolult. És ez befolyásolja a végeredményt is.
- Most Magyarországon a választásra minden bizonnyal sor kerül,
a legnagyobb valószínűség az, hogy menetrend szerint, vagyis jövőre,
jövő nyáron, bár egyesek, éppen érdekes módon most az MSZMP-n belül
hirtelen sürgősnek érzik és szeretnék előre hozni, már az idei
év végén megtartani.
Ami érdekes lehet számunkra, azt kipuhatolni, hogy ez a lengyel
próba - mert Magyarországon nyilván nagy érdeklődéssel figyelték
ebből a szempontból - ez milyen tanulságokkal szolgál és hogyan
befolyásolhatja ennek a választásnak, legalábbis az első
választásnak a játékszabályait, a mechanizmusát, a lebonyolítását,
illetve a választás kimenetelét is.
A kérdést úgy szeretném feltenni, hogy nem arról van-e itt szó,
hogy a lengyel társadalom döntése arról is tanúskodik egy kicsit,
hogy a társadalmat egy kicsit felbőszítette ez a alku, ez a pihent
aggyal kialakított féldemokratikus rendszer. És erre is egy kicsit
választ adott, hogy nem azt sugallja-e ez Magyarországon, hogy
tanácsos - még a hatalomnak is tanácsos -, ha nem egy ilyen előre
kialkudott arányokat próbál kialakítani, hanem valóban pluralista
demokratikus választást rendez.
- Én úgy látom, hogy a lengyel választás elsősorban egyfajta
figyelmeztetés a magyar rezsim felé. Nevezetesen az, hogy a párt
iránti ellenszenv olyan erős, hogy a választópolgárok, a tömegek
bárkire hajlandók szavazni egy feltétellel, hogy azok ne legyenek
kommunisták. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Magyar helyzet 11. folyt.
|
Ezt gondolom Magyarországon is, ebben a rosszabbodó politikai
helyzetben mondjuk a közhangulatot így lehetne jellemezni. Én még az
1950-es évek legelején, egyszer mikor az ávón kihallgattak és
vitatkoztam ott az ávós nyomozó tiszttel, akkor azt találtam mondani
neki egy ilyen választási lehetőségről, azt mondtam neki - és meg is
fenyített utána -, hogy Magyarországon ma olyan a politikai helyzet
- 1951-ről beszélek -, hogyha a kommunista párt indul az egyik
oldalon és egyetlen ellenzéki pártot engedélyeznének, amelynek
egyetlen programpontja lenne az, hogy a körúti zöld házikókat
pirosra fessék, akkor ez a párt, ez az ellenzéki párt 95 százalékot
kapna. Én most nem azt mondom - mondjuk a tréfa kedvéért mondom -,
de Magyarországon tényleg nagyon nehéz a helyzet és nem vitás, hogy
a pártnak tekintetbe kell vennie a közhangulatot ezeknek a
választásoknak az előkészítésénél és megrendezésénél.
De én nem is ebben látom a kompromisszum lehetőségét
Magyarországon. És nem is ezeknek a választási technikáknak a
nehézségeiben, amelyben tényleg sok lényegi elem van, hanem abban
látom, hogy Magyarországon egyrészt nincs egység a politikai
ellenzéken belül. Nincsen egység a párton belül, van a
fundamentalisták, centristák, akik nagyjából egészen ugyanazok, és
vannak reformisták. A másik oldalon az ellenzék részéről sincsen
politikai egység, egységes fellépés, sőt a hagyományos pártokon
belül is vannak ellentétek. Más szóval késik aztán a hatalom
megosztása, rosszabbodik a gazdasági helyzet. A népnek a tűrésfoka
egyre közelebb kerül, úgyhogy itt gyorsan és átfogóan és
határozottan kell cselekedni ezekben a kérdésekben és nincs tovább
idő arra, hogy a párt itt az időt húzza és így tovább. Meg kell
találni a kompromisszumot, hogyha el akarják kerülni tényleg ezt a
robbanást, ha úgy tetszik. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Magyar helyzet 12. folyt.
|
- Tulajdonképpen nem is a kompromisszumok előnyeit
hangsúlyoznám, ugyanis nem hihető az, hogy ennyi évtized egyeduralma
után a kommunista párt egyszerűen feláll és kisétál a hatalomból.
Magyarország kilép a KGST- ből, kilép a Varsói Szerződésből. Ez
pillanatnyilag ma Magyarországon nem realitás. Való igaz, hogy az
MSZMP előnyösebb helyzetben van Magyarországon, mint az egyesült
munkáspárt Lengyelországban, mert az ellenzék valóban megosztott, a
szavazatok szóródnának. De ha már a tanulságoknál tartunk, az
nyilvánvaló, hogy a védett listák indítása, úgynevezett központi
listák..
- Országos listák ...
- Országos listák és a többi ...
- Ami egyébként a jelenlegi választási törvényben benne van.
- Benne van. Méghozzá úgy van benne, hogy a száma, hogy ezen
hány jelöltet lehet indítani, nincs meghatározva. A választójogi
törvény csak annyit mond, hogy az országos listán indítandó
személyek számát az Elnöki Tanács jelöli ki. Tehát az Elnöki Tanács
szerepét borzasztó módon feljátszák, megemelik. Ez egy jelentős
dolog. Ezen is majd változtatni kell persze.
Tehát lényeg itt az - és azt hiszem, ez a fő tanulsága a lengyel
választásoknak - nem érdemes semmilyen mesterséges manipulációba
belebocsátkozni az MSZMP-nek, mert az teljesen egyértelműen,
bizonyítottan visszafelé fog elsülni. Ebben látom a lengyel
választások fő tanulságát. Másodsorban teljesen nyilvánvaló dolog,
az egész lengyel társadalom a kommunista modell ellen van. Ez a
helyzet Magyarországon is.
- Illetve marad ez a Pozsgay-féle elképzelés, hogy a párt
számára a viszonylag legjobb megoldás még mindig az, hogyha a párt
engedélyezi a szabad pluralista választást és éppen ezt kihasználva
próbál magának valamilyen tömegbázist szerezni. Erre hivatkozva.
(folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar helyzet 13. folyt.
|
- De azért vigyázzunk
Azért arról nem lehet szó Magyarországon,
egy valóban tiszta, új pluralista választást rendezzenek. Hát
Magyarország geopolitikai helyzete, a nemzetközi helyzet, a
nyugatiak álláspontja, a Szovjetunió álláspontja, a kelet-európaiak
álláspontja, ez mind ellene van annak, hogy Magyarország kilépjen a
varsói egyezményből, Magyarország semleges legyen és így tovább.
Úgyhogy ez nem tartozik a politikai realitások közé. Tehát hogyha
valaki arra gondol, hogy Magyarországon tiszta pluralista
választások lesznek, ennek eredményeként a kommunista párt kap majd
10 százalékot és a következő kedden kilépünk a varsói egyezményből,
és a semlegességet hirdetjük - ez egyszerűen nem lehetséges.
- De hát Lengyelországban ez lényegében megtörtént. A
kommunisták megkapták a 10 százalékot és továbbra is kormányoznak
tovább. Illetve a hatalomban benn maradnak. A kettő úgy látszik
összeegyeztethető.
- Szóval erről van szó, hogy a parlamentáris választások, a
demokratikus pluralista választások nem jelenthetik azt - mondhatni
ha úgy tetszik függetlenül -, hogy Magyarországon aztán egy abszolút
180 fokos politikai fordulat történik.
- És a választásnak a kimenetele, mindez a lengyel példa és amit
most elmondtatok, hogyan változtatja az erőviszonyokat. Én gondolok
arra, hogy a társadalomnak egy része, valószínűleg talán jelentős
része úgy gondolkodik, hogy a választásnak tulajdonképpen ilyen
körülmények között, ilyen geopolitikai helyzetben, ilyen
adottságoknál, amikor a hatalom mondhatni úgyis marad,
tulajdonképpen nincs értelme.
- Ezt láttuk Lengyelország esetében is. Nagyon alacsony volt a
részvétel.
- Ez igaz. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Magyar helyzet 14. folyt.
|
- Egyrészt azt fejezte ki a lengyel nép, hogy elítéli az április
elején kötött kompromisszumot. A hatalom, a kormány és a
Szolidaritás kompromisszumát. Ami azt jelentette, hogy a
Szolidaritás eleve feladta azt, hogy átvegye az ország irányítását.
És ma is azt mondják, ők ellenzék akarnak maradni. Ma is. Egy 90
százalékos választási győzelem után.
- Igen. De kissé paradox a dolog, egy kissé mondhatni
tragikomikusan hangzik, hogy egy mozgalom, amely 90 százalékát
megszerzi a szavazatoknak, hangsúlyozza e győzelem után, hogy
ellenzékben kíván maradni.
- Ugyanis nem akar koalíciót, közös felelősséget a
kommunistákkal.
- Hát nem lehet fellépni Kelet-Európában, 1989-ben sem lehet
fellépni tiszta parlamentáris választások ígényével. Nem lehet
dupla, vagy semmi alapon politizálni, s ezt a Szolidaritás nagyon
világosan és helyesen felismerte. És én nagyon bízom abban, hogy
Magyarországon is az ellenzéki erők ezeket az adottságokat fel
fogják ismerni.
- Mégis azt kell, hogy mondjam, itt Budapesten nagyon sok
fiatallal és nem annyira fiatallal találkoztam, akiknek a
leghatározottabb célja ez az irreális cél elérése. Ezt az
irrealitást akarják megvalósítani. Hogy Magyarország legyen semleges
és fejezze be a kommunista társadalmi modellt.
- A kérdést megválaszolni azt hiszem nem tudtuk, még lesz sok
alkalmunk rá az elkövetkező hónapok során, hogy a választások
esélyeiről, kimeneteléről beszéljünk. Addig is megköszönöm
mindkettőtöknek a közreműködést. +++
1989. június 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|