|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz országos választmányának nyilatkozata a ,,nemzeti megbékélésről,,
"Amikor ,56 forradalmárait temetjük, mi nem feledkezünk meg
azokról a bűnökről, amelyeket az MDP, majd a vele magát máig
jogfolytonosnak valló MSZMP a magyar társadalom ellen elkövetett."
SZER, szerkesztők fóruma
"A kínai társadalom tüntetések, tömegmegmozdulások formájában
gyakorolja a kihívást, a hatalom pedig csak sortűzekkel,
harckocsikkal képes rá válaszolni. Lengyelországban viszont a
társadalom egyértelmű fellépésére a szavazófülkékben került sor, és
a hatalom koalíciót ajánl az elsöprő választási győzelmet aratott
ellenzékének, azaz lényegében a lengyel társadalomnak. Azt hiszem, számunkra, magyarok számára most az a legfontosabb,
hogy ezek a fejlemények hogyan befolyásolják ennek az általános
kommunista hatalmi krízisnek a magyarországi szakaszát."
|
|
|
|
|
|
|
felcím: Gazdaságunk időszerű kérdései főcím: Van-e döntő láncszem vagy húzóágazat
|
A múlt hibái sokkal lassabban halnak el, mint ahogy szeretnénk megszabadulni tőlük. Íly makacs hibának tartom a döntő láncszem és a húzó ágazatok elvét. Nem olvastam olyan reformelképzelést, amelyben akár megfogalmazottan, akár rejtve ne lenne ott a két "üdvözítő" módszer. Ezért érzem szükségét, hogy szót emeljek ellene. A tervgazdálkodás üdvözítő módszerként való elfogadásában fontos szerepet játszott az a meggyőződés, hogy a gazdaság a piac hatására anarchikusan fejlődik, a piac nem ismeri fel olyan gyorsan és egyértelműen a struktúraalakító erőket, mint a közgazdaságtudomány, nem is beszélve a műszaki tudományokról. Ahhoz, hogy a gazdaság struktúrája gyorsan és arányosan fejlődjön, tehát nem piacra van szükség, amely sok millió spontán elhatározást integrál, hanem okos közgazdászokra és mérnökökre, akik a tudományra támaszkodva kijelölik a legfontosabb teendőket, azokat a célokat, amelyek megvalósítása maga után fogja húzni a gazdaság egészét. Így születhetett a döntő láncszem elve. A tervgazdálkodásnak csupán a döntő láncszemeket kell megragadnia, azok majd magukhoz fogják emelni a többi ágazatot. Ki kell jelölnie és forrásokkal bőven el kell látnia azokat az ágazatokat, amelyek majd maguk után húzzák az egész gazdaságot. Az elmúlt negyven év során szinte minden célra - döntő láncszemként - így került sor, minden ágazat húzóágazattá vált, ám ahogy az egyikről kiderült, hogy nem döntő, másik célt kellett erre a rangra emelni. Hiába bizonyosodott be mindannyiszor, hogy nem húz a húzó ágazat, ma is ezekkel próbálkozunk. alc. Hamis illúziók Ez a módszerbeli makacsság azért tragikus, mert hamis illúziókat táplál, eltereli a figyelmet a tényleges feladatokról. A nemzetközi gazdasági sikerek azt mutatják, hogy nem annnyira a húzó ágazatok teljesítményén múlik egy-egy népgazdaság teljesítménye, hanem a visszahúzók minél gyorsabb elhalásán. Minden ország gazdasága gyorsan fejlődik, ha sikerül kiküszöbölni, elsorvasztani a visszahúzó erőket. A húzó ágazatok valóban gyorsan fejlődnek ott, ahol a kiöregedett ágazatok elhalnak, ahol a gazdasági környezet fejlettsége megfelelő, ahol korszerűsödik az egész infrastruktúra, ahol elegendő biztonsággal lehet számítani a szállítókra, az alvállalkozókra, ahol a piac nem veszi fel a rossz minőségű, eladhatatlan termékeket. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök 14:26
|
Vissza »
|
|
Gazdaságunk 2.
|
A probléma megértéséhez a jelenkor egyik általános tapasztalatát kell szem előtt tartani. Mégpedig azt, hogy a vállalkozások hatékonyságát sokkal inkább a környezet, mint a vállalkozás belső adottságai befolyásolják. Ugyanaz a gyógyszergyár, tehát ugyanaz a technikai bázis és szaktudás a harmadik világban az ottani színvonalon, Magyarországon a mi színvonalunkon, az USA-ban pedig amerikai színvonalon termel. Ugyanolyan földön, ugyanolyan felszereltséggel egy azonos képzettségű és tapasztalatú farmercsalád gazdálkodásának hatékonysága teljesen az illető ország színvonalának felel meg. Nálunk a gazdaságfejlesztés szinte kizárólag a kapun belüli feltételek javítására koncentrált, a környezet pedig, mivel azt senki nem tekintette sem döntő láncszemnek, sem húzó ágazatnak, egyre jobban elmaradt. Ebből következett aztán a kor parancsának megfelelően az, hogy ott is tovább tartott a világpiactól való lemaradás, ahova a forrásokat koncentrálták. alc. Visszahúzó erők Nézzük meg hát, hogy nálunk a gazdaság milyen területein legerősebbek a visszahúzó erők Ezek közül emeljünk ki hármat 1. Mindenekelőtt az infrastruktúra. Ennek hiánya annál nagyobb kárral, költségnövekedéssel jár, minél fejlettebb az alkalmazott technológia, a vállalatok üzemszervezése. De itt sem arról van szó, hogy az infrastruktúrán belül kell keresni a döntő láncszemet, hanem itt is csak az általános fejlesztésről szabad beszélni. 2. A hatékony nagyvállalati termelés feltétele az is, hogy sok, egymással versengő kis- és középvállalkozás legyen, amelyek megbízható módon teljesítik szállítói, alvállalkozói kötelezettségeiket. Minél fejlettebb az ország gazdasága, minél fejlettebb az alkalmazott technika, annál több alvállalkozói, szállítói kapcsolatra van szükség. Ezért vált jellemzővé, hogy a fejlettebb technika bevezetése és korszerűbb üzemszervezési módszerek alkalmazása nemcsak a költségek növekedésével járt, hanem a vezetők gondjai is szaporodtak. Gondoljunk csak arra, hogy nálunk milyen csőddel járna, ha egy vállalat rátérne a raktár nélküli termelésre, vagyis arra, hogy a szállítási határidőt óráról órára, percről percre a beépítés ütemével egyezteti. Nyugaton ma ez az egyik leghatékonyabb módja a költségek csökkentésének. Nálunk azonban gondolni sem szabad egyelőre ilyen megoldásra. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök 14:26
|
Vissza »
|
|
Gazdaságunk 3.
|
3. Szinte minden reformtervezetben fontos helyet foglal el a működő tőke bevonása Nyugatról. Ez egyelőre illúzió. A legoptimistább feltételezéssel sem számíthatunk nagyobb összegre, mint a jelenlegi kamatkötelezettségeink tíz százaléka. Tehát a mi fizetési mérlegünk jobban függhet attól, hogyan alakul a reálkamat a nemzetközi tőkepiacon, mint attól, mennyire kap kedvet a nyugati tőke az idejövetelre. Azt minden középfokú képesítéssel rendelkező közgazdásznak tudnia kellene, hogy a tőke oda áramlik, ahol a hozadéka a nemzeközi átlagnál magasabb, és nagyobb a befektetések biztonsága, vagyis a fennálló politikai és gazdasági feltételek stabilitása. Mi mindkét vonatkozásban elég hátul kullogunk ahhoz, hogy jelentősebb külföldi működő tőkére számíthatnánk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kell a kis lehetőségeket is megragadnunk. De erre építeni veszélyes. Talán azt ma már elfogadtuk, hogy a politikában nem arra van elsősorban szükség, hogy a fent trónoló karizmatikus vezetők szinte minden állampolgárnak megszabják a feladatát, hanem ennél sokkal több eredményt ígér, ha a politikusok csak addig maradhatnak, amíg igazodnak a nép, a közvélemény akaratához. Sajnos a gazdaságban még nem jutottunk el idáig. Nem vesszük tudomásul, hogy az a legjobb gazdaságfejlesztési mód, amelyben a gazdasági élet alanyai, a fogyasztók, és a vállalkozók akarata a piacon integrálódik és ezáltal jelölődnek ki a célok. A döntő láncszem a fogyasztók akarata, a húzó ágazat pedig az életszínvonal legyen. (MTI-Press)
1989. június 8., csütörtök 14:27
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|