|
|
|
|
Nagy Imre és négy mártírtársának életrejza (4. rész) (OS)
|
Fontos szerepet játszott a műegyetemisták október 22-i nagygyűlésén. Október 23. után előbb a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, Kopácsi Sándor mellett tevékenykedett, majd Nagy Imre miniszterelnöki titkárságát vezette. November 4-én a jugoszláv nagykövetségre ment, majd Romániába vitték. 1958 februárjában Nagy Imrével együtt került a vádlottak padjára, később azonban ügyét különválasztották. 1958. április 24-én végezték ki. Losonczy Géza 1917. május 5-én született Érsekcsanádon, református lelkészcsaládban. A hajdúböszörményi Kalvineumban érettségizett, majd beiratkozott a debreceni Tisza István Tudományegyetem bölcsészkarának francia-magyar szakára. Szilágyi József, Tariska István, Újhelyi Szilárd, Zöld Sándor és mások mellett a Márciusi Front ,,kilences bizottságának,, tagja, s a mozgalom Tovább című lapjának munkatársa volt. 1938-ban egyéves ösztöndíjat kapott a besanconi egyetemre. Hazatérése után 1939-ben a KMP tagja lett, majd újságíróként dolgozott a Népszava szerkesztőségében. Letartóztatták, szabadulása után az illegális pártsajtóban tevékenykedett. 1945 márciusától a Szabad Nép belpolitikai rovatvezetője, 1947-től országgyűlési képviselő, 1948. december 4-től miniszterelnökségi államtitkár volt. Beválasztották az MKP, majd az MDP Központi Vezetőségébe is, amelynek 1951 márciusáig, letartóztatásáig póttagja volt. 1949-ben a Népművelési Minisztérium államtitkára lett. 1951 márciusában letartóztatták. A bíróság elé a Márciusi Front egyik egykori debreceni vezetőjeként került. A Gyűjtőfogházból súlyos betegen, 1954-ben szabadult, amikor Nagy Imre kormányprogramja nyomán megkezdődtek a rehabilitálások. Párttagságát visszakapta, a Magyar Nemzet munkatársa lett. 1956. október 23-án a Központi Vezetőség tagjai közé választották, de ezt nem fogadta el. Hamarosan ismét Nagy Imre közvetlen munkatársainak egyike lett: a Parlamentben a sajtó- és propagandaügyeket intézte, és Nagy Imre utolsó kabinetjében államminiszter lett. Tagja volt annak a héttagú intézőbizottságnak, amelyre az MDP önmagát feloszlató Központi Vezetősége az új párt, az MSZMP ügyeinek intézését bízta. November 4-én Nagy Imrével együtt a jugoszláv követségre ment. Őt is Romániába vitték, majd hazahozták és a Fő utcai börtönbe került. 1957. december 21-én a börtöben halt meg. (OS)
1989. június 12., hétfő 16:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"777-82o: - Miután csak ezt a telefonszámot kapta meg a Televizióban, kérdése, hogy mikor lesz a Kinai Követség előtt a tiltakozó gyűlés.
- Név, telefonszám nélkül: Sok sorstársa nevében arra kér választ egy hölgy, akinek agyműtétje volt, hogy miután dolgozni nem tud, a leszázalékolás igen sok időt vesz igénybe, addig miből éljen.
- 412-o85: Kéri, hogy ismételjük meg a délután adott "állatmüsort".
- Kardos Tamásné 832-743: Hallotta, hogy a Honvédség költségvetési hiányának fedezésére a fegyvereket akarja eladni. Javaslata, érje be szerényebb lehetőségekkel is, adja el üdülőtelepeit, luxus szállodáit, mint pl. a Thököly utón lévőt is."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|