Rendszerváltás és az MTI

	Az első száz nap
---------------- London, 1990. szeptember 1. (BBC, Panoráma) - Kormányváltás idején az első száz nap különös jelentőséggel bír. A demokratikusan megválasztott magyar kormány első száz napjának leteltével interjút készítettünk Kéri Lászlóval, a politikai tudományok kandidátusával. - Ennek a kormánynak a száz napja messzemenően nem hasonlítható bármilyen, általában választás után kormányzati tevékenységet elkezdő stábnak a munkájához, mert nem egyszerűen tanuló kormány, hanem rendszerváltást tanuló kormány. Vagyis olyan emberekből áll ez a kormány, akiknek semmilyen alkalmuk nem volt arra, hogy tanuljanak kormányzást, hatalmat, irányítást, távolról nézték eddig a folyamatokat zömével ellenzéki pozícióból, vagy pedig kutató intézeti perspektívából. Tehát ez a kormány egyrészt koalíciós, tehát olyan pártoknak a tagjaiból áll, akik olyan mértékben voltak távol a korábbi hatalmi szerkezethez, hogy ez legalább annyira előny mint hátrány, amikor ismerkedni kell azzal, hogy végül is milyen helyzetben van ez az ország. Tehát nemcsak szabad választások után, nemcsak baloldali pártok tagjait nélkülözve és kommunistákat nélkülözve, nemcsak koalíciós összetételben kezdték, hanem nagy-nagy tanácstalanság közepette is a munkájukat. Meglátszott ez rögtön a kormányfőnek a bemutatkozó beszédén, és gyakorlatilag attól kezdve azt lehet mondani, hogy ez a kormány állandó viták közepette folytatja a munkáját. Már a kormány összetételét is heves bírálatok érték, aztán utána a program helyetti programbeszédet, majd az első lépéseit is, és volt néhány olyan - utólag úgy minősíthető, hogy - szükségtelen vita is, amelyik valószínűleg nem használt a kormány működésének. (folyt.) 1990. szeptember 1., szombat
Vissza »

	- Az első száz nap - 1. folyt.
Gondolok itt a hitoktatás körüli vitákra, aztán a gazdasági gyorsporgramnak a beterjesztésére július elején, majd ennek a parlamentből való visszavételére, az első nagyobb áremeléseknek a megmagyarázására, illetve hogy mennyire nem sikerült kielégítő választ adni arra, hogy végül is miért kell ilyen mértékű és ilyen sűrűségű áremelésekkel együtt élni a lakosságnak, majd aztán itt augusztusban a privatizéciá, előprivatizáció, a földkérdés, a tulajdon visszaadások köre, mennyisége, nagysága, időpontja körüli viták nyilvánvalóan olyan problématömeget zúdítanak erre a kormányra, hogy még csak illúziója sem lehet a tekintetben, hogy a száz napos türelmi időt megkapta vagy nem kapta. Nem kapta meg, de az az igazság, nem is nagyon tudta senki azt, hogy mit jelent ez a száznapos türelem. Hogy akkor most kritika nélkül kell fogadni minden lépést, hogy akkor mindent el kell rakni szeptemberig ami kifogás? Természetesen ez nem történt meg. A kormány több tagja ezekből viszont arra következtetett, hogy nem veszi körül az a jóindulat, amit joggal várhatott volna azok után, hogy végül is több évtized után szabad választások eredménye nyomán kapta meg a kormányzati felelősséget. Tehát rengeteg a félreértés, rengeteg a csúsztatás, rengeteg a gyanakvás minden oldalról. Én azt látom, hogy jóvetehetetlenül kezdenek összegabalyodni a belpolitikai szálak. Nem világos hogy mi fontos, mi nem fontos. Ebben az egészben csak annyi az azért mondjuk megállapítható egyértelmű határozottsággal, hogy ez a kormány működik, egyre több területen hallatja a hangját, döntési alternatívákat formál és az is világos, hogy ez a kormány egészen más struktúrában működik, mint a korábbi kormányzatok tették. Rendkívül erős a kormányfő pozíciája. (folyt.) 1990. szeptember 1., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Az első száz nap - 2. folyt.
Tulajdonképpen a mai magyar hatalmi leosztásban a kormányfő pozíciája a legerősebb. Sokkal erősebb, mint korábban volt. Ha analógiákban gondolkodnék, akkor olyan erős, mint a korábbi egypártrendszerben az első titkár pozíciója volt. Tehát kizárólagos szerepe van a legfontosabb személyi kérdések eldöntésében és úgy látszik, hogy a személye körül alakul ki egy olyan hatalmi hierarciha, amelyik alapján azt lehet mondani, hogy ezt a kormányt megbuktatni a parlamentben tulajdonképpen nem lehet. Ez köszönhető egyrészt a két nagypárt közötti egyezménynek, másrészt az azóta megfigyelhető parlamenti működésnek egyaránt. Tehát amikor azt mondjuk, hogy: száz nap elteltével mit mondhatunk? Azt mondhatjuk, hogy van egy nagyon erős kormányfőnk, van egy vegyes összetételű kormány, amelynek vannak erős személyiségei és gyenge személyiségei, van egy olyan koalíció, ami most már állandó támadások tárgya, főleg a kisgazda partnerek miatt. Az utolsó 8-10 napban nemcsak az ellenzék, független szakértők tömege is azt feszegeti, hogy érdemes-e a Kisgazdapárttal fenntartani ezt a koalíciót, vagy talán meg kellene próbálni az MDF-nek kisebbségi kormányzás kereti között működni, talán még ennek is kisebb lenne a belpolitikai ára, mint a kisgazda tehertétel. Tehát ezeket az ember egybegondolja, akkor azt mondhatjuk, hogy a száz nap ahhoz éppen elegendő hogy lássuk: elindult egy új hatalmi politikai berendezkedés az útjára, ezen belül egy új kormányzati struktúra, ez viszont új problémáknak a forrása is, és ma már inkább azokra kellene választ adni, ami az elmúlt három hónap során új problémaként fakadt. +++ 1990. szeptember 1., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »