|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Debreceni fiatalok nyilatkozata
"A mártírok sírján virágozzék ezer virág
Demokráciát, szabadságot és békét a kínai népnek
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt
Ifjúsági Mozgalmának debreceni szervezete
Debreceni Demokratikus Ifjúsági Szövetség
a FIDESZ Gandhi csoportja
a FIDESZ Táncsics csoportja
az SZDSZ debreceni szervezete"
SZER, Magyar híradó:
A Kisgazdapárt új elnöke
"A pártegység megóvása érdekében köszönt le az elnöki posztról
Pártay, és hosszas viták, kompromisszumok után választottak a
küldöttek új vezetőséget, abban bízva, hogy ezzel nyitva az út a
független kisgazdák előtt az 1947-es pártalkotmány alapján a vidéki
csendes többség, a parasztság, a kisvállalkozók megszólaltatására,
megnyerésére. Most ismertetjük a Független Kisgazda-, Földmunkás- és
Polgári Párt új elnöke, Vörös Vince pályafutását:..."
|
|
|
|
|
|
|
Hétköznapi gyűlöleteink
|
A cigányasszony öltözete olyan volt, mint bármelyik negyvenes éveit taposó nőé ebben az országban. Másságáról csupán sűrű, derekáig érő fekete haja, kreol bőre és a nyakába kötött virágos kendő árulkodott. A körúti, előkelőnek éppenséggel nem nevezhető presszó fogdmegjének azonban ez is elég volt ahhoz, hogy kiparancsolja a feketézni vágyó nőt. "Kávézzál otthon, a putridban " - kiabálta utána, majd az elégedetten bólogató vendégeknek részletesen taglalta, hogy ő bizony ismeri "a fajtáját az ilyennek", meg kéne tisztítani ezektől a fővárost. Az lenne a legjobb, ha kitelepítenék őket a "prérire"... Eképpen beszélt a pincér-fogdmeg, és igazát bizonyítandó elmesélte, miket szoktak "ezek" művelni a város túlsó felén, ahol ő lakik. A cigányellenesség, vagy mert nevezzük nevén a gyereket, a cigánygyűlölet nem újkeletű jelenség nálunk, csak eddig nem nagyon beszéltünk erről a gondról. Még csak az hiányzott volna ... Cigányellenességről beszélni akkor, amikor a politika mindent elkövetett annak érdekében, hogy a cigányságot "beillessze" a társadalomba. Lakáshoz juttatta őket, már amennyire persze ezt az egyre szűkülő lehetőségei mellett megtehette. Ki ne olvasott a közelmúlt sajtójában a magyar cigánypolitika jótéteményeiről? Arról, hogy sorra számolják fel a cigánytelepeket, s korszerű panellakásokba költöztetik az ott élőket. Arról persze már kevesebbet lehetett olvasni, hogy vajon mit szólnak mindehhez az érintettek, a cigányok? Vagy ha mégis, a tömegkommunikáció előrángatott néhány mintacigányt, akik nagyon szépen megköszönték az állam gondoskodását és megvetették azon társaikat, akik a legendák, s néhány izgalmas riport szerint felviszik a lovat a nyolcadikra, felszedik a parkettát és tüzet raknak belőle. Ma már nyílt titok, a cigányság asszimilációját célzó eddigi politika csődöt mondott. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen a cigányságnak felkínált állami asszimilációs alkut a három érintett fél, a cigányság, az állam és a társadalom közül kettő - a cigányság és a társadalom - nem tudta és nem is akarta elfogadni. A politika pedig nem merte vállalni, hogy a többséggel szemben előnybe részesítse ezt a réteget. Sőt Behódolt a közhangulatnak. Még pártdokumentumokban is megjelentek afféle megfogalmazások, hogy "a jogaikat már ismerik, a kötelességeiket még nem", vagy "aki dolgozik, az boldogul". (folyt.)
1989. június 5., hétfő 14:37
|
Vissza »
|
|
Hétköznapi gyűlöleteink 2.
|
alc. Előitéleteink forrása A cigányság mumus lett, szociológusok szerint ma olyan szerepet tölt be életünkben, mint a századvégen, a század elején a zsidóság. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy míg a zsidóellenesség ellentételezést ígért: "ha eltüntetjük a zsidókat a jól fizető állásokból, mi léphetünk a helyükbe", addig a cigányellenesség ilyesmit nem kínál. Félelmet, a lecsúszás félelmét keltik csupán, hogy "a többségből" le lehet csúszni "oda", ahol a cigányok élnek. A nyomorba, a koszba, a bűnözésbe; mert ugyebár a cigányok így élnek, nemde? Ezt látni a cigányság - persze csak egy részének - helyzetét bemutató szociofilmeken. A rendőrségi hírekben a cigánybűnözésről olvasni, hallani. Bár ez utóbbival kapcsolatban az illetékesek mostanság egyre erőteljesebben hangoztatják: a cigány jelzővel ez esetben a módszert és nem az etnikumot jelölik; a gagyizást, a besurranó tolvajlást és a csoportosan elkövetett bűncselekmények egy részét kell ezen érteni. Ezzel persze senkit sem nyugtatnak meg. És azzal sem, ha kijelentik: a cigányok által elkövetett cselekmények száma lényegesen kisebb, mint azt a lakosság feltételezi. De mit kezdjünk e megnyugtatással, ha a statisztikák szerint a garázda cselekmények több mint felét, a rablások 43, a nemi erőszakok 32 százalékát cigány bűnözők követik el? Ráadásul ők sokkal brutálisabban dolgoznak, mint például a magyar etnikumhoz tartozó "kollégák"... Előítéleteinknek tehát mindig van miből táplálkozniuk. Annak ellenére, hogy - ugyancsak rendőrségi adatok szerint - mindössze 1500-2000 cigány család él bűnöző életmódot. Csakhogy az előítélet "szereti a rendet, az általános igazságot". A cigánybőnözésről szóló híradások a legtöbbeknek továbbra is azt sugallják, hogy "minden cigány bűnöző". Hogy miért? Csak Egyszerűen "ők olyanok", tehát mások, mint mi, a többség. alc. Kisebbségekből álló társadalom A legtöbb gondot éppen másságukkal okozzák, nekünk is és önmaguknak is. Elszoktunk már attól, hogy toleráljuk a másságot. Az iskola konfekció-gyerekeket nevel, a közéletben célszerű (volt?) nem kilógni a sorból, mert hogy nálunk a többség gyakorolja a hatalmat, a többséghez kell igazodnia mindenkinek. És mindíg a többségnek van igaza. Ehhez még vegyük hozzá, hogy bírálni nálunk csak lefelé ildomos... Persze ez sem újkeletű dolog, már Karinthy korában is igaz volt,hogy "fölfelé senki sem ideges". Lefelé, arra felé, ahová a cigányságot szokás sorolni, annál inkább. Mert nekik nincs hatalmuk és nem olyanok, mint mi. (folyt.)
1989. június 5., hétfő 14:39
|
Vissza »
|
|
Hétköznapi gyűlöleteink 3.
|
Ez már csak így alakult ki. Az a cigány a jó cigány, aki úgy él, viselkedik, mint a többség, mint mi. Csakhogy ők nem mi vagyunk, ők egy kisebbség, sajátos szokásokkal, életformával. A kisebbségek pedig éppen sajátosságaikkal rendszerint irritálják a többséget, és fordítva. A kérdés csupán az, hogy van-e elég tolerancia egymás iránt. Erre szokás azt mondani, hogy: van, de csak azzal szemben aki kiérdemli. És mostanság az erdélyiekkel példálóznak, kiket ellentétben a bevezetőben említett cigányasszonnyal, egyetlen presszóból sem zavarnak ki; még akkor sem, ha ott próbálnak túladni portékáikon. Persze ez csak addig van így, amíg a szóbanforgó erdélyiek nem akarnak letelepedni nálunk. Mert ha igen, rögtön oda a menekültségük adta varázs, helyébe lép a munkahelyféltés, a lakáshiány felemlegetése. És máris a cigánysággal kapcsolatos előítéletek okán beszélt témánál tartunk. A másságnál. A cigányzenét, a cigányfolklórt sokan szeretik. Miért nem fogadható akkor el a többi szokásuk, sajátosságuk? Talán mert másságuk, jelképes elkülönültségük külső jegyei szokatlanok, idegenek? Meglehet. De talán, ha majd végre általánosan elfogadjuk, hogy a társadalom sok kisebbségből áll, melyek bizonyos kérdésekben koalíciót alkot(hat)nak, talán akkor változni fognak a cigánysággal kapcsolatos nézetek. És a többi kisebbségről alkotott felfogásunk is más lesz, légyen szó akár az általánostól eltérő szexuális, együttélési, öltözködési szokású kisebbségről.. Talán, majd akkor... (MTI-Press) ág/kgym Fekete Gy.
1989. június 5., hétfő 14:39
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP Nagyválasztmányról 1. oldal
III/III jelentés FKgP Nagyválasztmányról 2. oldal
III/III jelentés FKgP Nagyválasztmányról 3. oldal
SZER-hallgató telefonja:
"... az elhagyott, de meg nem tagadott óhazában, az óhaza politikai életében aktivan vegyenek részt szövetségünkön keresztül. Hallathatják hangjukat és kell is hallatniuk, mert erős még az ellenség, de nem verhetetlen. Hisszük, hogy egy kommunista mentes hazában, szabad hazánk polgáraiként találkozni fogunk. Jelentkezésüket kérjük az elnöki irodában, Budapest, 1134 Kassák Lajos utca 38, Pankovics Gyula elnök, valamint a Volt Politikai Foglyok Bajtársi Szövetsége, Nyugati László Társaság központi irodájában, Budapest 1162 Állás utca 20, Isten áldása legyen drága hazánkon és az érte munkálkodókon."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|