|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Balassagyarmat csatlakozik
"A kialakult helyzetért a pártállam vezetése a felelős.
A balassagyarmati reformkör ezért struktúra- és modellváltást
akar radikális és összehangolt politikai és gazdasági reformok
útján, az európai ,,közös ház,, és a Duna menti népek összefogása
keretében."
SZER, Földközelben:
A megyei lapok helyzete
"Idén változni látszik a helyzet. Különösen örvendetes, hogy
indul a tájékoztatási verseny, szűnőben a megyei pártújságok
egyeduralma. Vidéken is alakulnak a magukat függetlennek nevező
lapok, mint például májusban a Fejér, Komárom és Veszprém megyében
megjelenő Aréna vagy a viharsarki Dél-Kelet, illetve a Bácskapocs.
Ezek tovább színesítik a hazai sajtó palettáját, és helyt adnak az
ellenzéki szervezeteknek is, amelyek többsége még mindig nem
rendelkezik önálló szócsővel."
|
|
|
|
|
|
|
A családok védelmének helyzete Magyarországon
|
München, 1989. április 20. (SZER, Hölgyválasz) - Hajnal László Gábor magyar témájú kommentárjával folytatjuk a Hölgyválasz műsorát. Elöljáróban csak annyit, hogy mondanivalójának alapgondolatát osztom, következtetéseit már nem mindenben. De ez utóbbira az írás felolvasása után még visszatérek. Sok bába közt elvész a gyermek mondogatják e népi bölcsességet, ha egy-egy ügynek túl sok a gazdája, ugyanis ilyenkor általában a másiktól várják, remélik az odafigyelő intézkedést. Valami ehhez hasonló helyzetben van most, igaz elég régóta, a magyar családvédelem. A helyzet súlyossága ma már tagadhatatlanul a katasztrófa veszélyével fenyeget, de államhatalmi, politikai beavatkozással képtelenség kilábalni a gondok kátyújából, mert a kapcsolatok törvényesítése, a házasságok tartóssága, a szülési kedv fokozása és a gyermekek nevelése az egyének hozzáállásán alapul. Tehát használjuk ezt a kifejezést szubjektív. Persze a változó hangulatot jelentősen befolyásolják az objektív, a tárgyi feltételek, körülmények, mint például a jövedelem, a lakás, a férj és feleség foglalkozása, iskolai végzettsége. Tulajdonképpen agyoncsépelt, ezerszer megrágott töprengések ezek és az utóbbi négy évtizedben könyvtárnyivá duzzadtak az állítólag jobbító szándékú szabályok, törvények, rendeletek, külön intézetek alakultak a hogyan és miért kutatásaira. Cikkek, tanulmányok, doktori értekezések garmada felelt a megválaszolhatatlannak tűnő kérdésekre - nevezetesen arra, a népesedés alakulásában a mennyiség, netán a minőség a döntőbb szempont? Nem is kellett odafigyelni ezekre a disputákra, hiszen a férfiak és nők, kicsinyek és kamaszok saját bőrükön érezték az állandó bizonytalanságot a bölcsődei, óvodai, iskolai férőhelyek hiányát, a zsúfoltságot, a keserveket az Abortusz Bizottság előtt, a válások herce-hurcáit, a gyermekét egyedül nevelő nő meg a vasárnapi apuka kilúgozott szeretetét, a munkába rokkant lestrapált házastársak mogorvaságát, a neurózist, az alkoholba menekülést. Hajdani barátommal s akkor irigyelt asszonyával tíz év múltával találkoztam, s noha tudtam az idő ott is , itt is ritkítja a hajat, gyúrogatja az arcot, bőrt idegeket ám mégsem sikerült leplezni meglepődésem. A most 42 esztendős mérnök, s nálánál alig fiatalabb orvosnő külsőre tíz évvel öregebbnek tűnt, még pontosabban gyűröttnek, fáradtnak, kimerültnek. Ezt akkor a véletlennek tulajdonítottam, hogy ők ilyen típusok, de jöttek mások agglegények, hajadonok, elváltak, gyermektelenek és két-három utódot nevelők. Beszélgettünk a hazai helyzetről, a változásokról, reményekről, azaz inkább én hangoztattam derűlátásom okait, még vendégeim főleg hümmögtek és kurta mondatokkal hűtögették lelkesedésem. Főleg a nők érveire figyeltem, nekik jobban hiszek, mint a legsikeresebb politikusoknak és azt hámozgattam ki helyzetelemzéseikből, hogy jelenlegi sokrétűség, vitalehetőség, parlamenti számonkérés nekiveselkedett múlt vájkálás izgalmában a megengedhetőnél jócskán nagyobb figyelmetlenséggel hagyják gazda nélkül a félig vagy teljesen elhagyott gyermekkel való törődést, valamint nem erősítik a családokat még összetartó, ám szétpattanás veszélyével fenyegető szociális és szeretet abroncsokat. Egyre több, már vagy negyedmilliónyi a veszélyeztetett gyermek, közel harminc ezren élnek nevelőotthonokban és a szülőkre kényszerített hajsza, a muszájból garasoskodás keservei nem teszik derűssé a kínlódást önmaguk nyelvére lefordító kamaszok hétköznapjait. Hovatovább csak vasárnap kanalazhatják kedvenc eledelüket, akkor húzhatják magukra annyira óhajtott ruhát, hiszen kímélni kell, mert nem futja havonta másikra. Még a másik végletet is láthatják. Hogy a velük egykorú társaik Nyugatról kapott holmikban feszítenek, s nem értik az egészet, mert apjuk, anyjuk felületesen dolgozik és fokozatosan felismerik épp a becsületesség miatt nincs feketén vásárolt valuta, pult alól vehető vámmentes videó, farmer - a húsban is több a mócsing. Az otthoni újságokat, függetleneket is beleértve, naponta lapozgatva, figyelmesen hallgatva a Kossuth és a Petőfi Rádió műsorait, nem hagy nyugodni a bizonyos kis ördög. Az országos ügyek mellett, miért nem írnak arról többet, mit is érez napjainkban egy anya, miről álmodoznak a lakótelepi kulcsos gyermekek, az unokáik jövőjét féltő nagymamák. Máig nem tudok arra irányuló tömegmozgalom szervezéséről, hogy asszonyok, pályakezdő leányok ezrei kössenek szövetséget a család védelmére, hiszen a megszületett életről közösen kell gondoskodni. Az Újtestamentumban az parancsoltatott, hogy az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, ám a józan cselekvés jogát az apostolok sem vétózták. Ideje lenne különbséget tenni a feminista túlzások és a családok egységét romboló panasz ideológiák, valamint szeretet parancsolatainak engedelmeskedő az ezzel áldozatokat vállaló nők szolid óhaja között. Egészen bizonyos, hogy a szervezetek, szövetségek, pártok sorában már holnap a legnépesebb lenne, lehetne pólya szagát nem feledett anyák és válni tudó asszonyok milliós tábora. Nem vitás, hogy nagy szükség volna igazi öntevékeny nőmozgalomra Magyarországon is, olyanra, amilyennek indult tavaly a Fidesz Madzsar Aliz Csoportja. Kár, hogy mostanában nem hallatnak magukról. Ami pedig a feminista túlzásokat illeti, a nyugati nőmozgalmak eredményeit jórészt a feministák harcolták ki az elmúlt évtizedekben, köztük olyanok, akiknek maguknak talán nem is volt gyermekük. Meg volt viszont bennük a női szolidaritás gyakran lebecsült érzése és amit kivívtak, abból nemük egésze a gyermekeket nevelők is profitálnak. +++
1989. április 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. június 4. Ekkor jelentkezett az EKA ülésén a Keresztény Demokrata Néppárt nevében (KDNP) Szakolczay György kérte az EKÁ-ba való felvételüket. Hosszas vita után döntés nem született.
MTV2 nézői telefon:
"Békés, Munkácsy M. u. 35. 1/51: Kedves TV2! Miért hasonlitják össze a zsidókat a cigányokkal?!A zsidóság müveit, intelligens és becsültesen dolgozik. Csak a vallásuk más. Nincs antiszemitizmus. Ezzel akarják most a figyelmünket a gazdasági helyzetről és egyéb másról a fugyelmünket elterelni. Cigánykérdés van, volt és lesz. Bizonyos uricigányokkal nincs baj. A többi rétegnek esetleg 2o h-a dolgozik. De a többi sefttel, és lop, 8o%-a a nyakunkon él. Akik kitalálták, hogy velünk lakjanak, azok valószinüleg nagyjövedelmű vezető emberek Kivánok nekik egy-két cigány családot.Mi a létminimum alatt élünk, ők szines tv-t néznek, videóznak, szórakoznak, a tanácsra mennek segélyért és kapnak is. A 3 szobás lakást elcseréli egy két szobásra, majd ha elfogyott a pénz, egy mégkisebbre költöznek. Ezekben a lakásokban a lakók félnek tőlük, a ház nyugalmát zavar¬ják, teljesen kihasználják a rendszertől kapott segitséget. Nem a cigányok ellen van kifogásom, hanem a viselkedésük ellen. Azt szeretném ha a vezető emberek is olyan házakban élnének, ahol lakik egy-két cigány család, akkor megismernék a magyarok istenét."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|