|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Balassagyarmat csatlakozik
"A kialakult helyzetért a pártállam vezetése a felelős.
A balassagyarmati reformkör ezért struktúra- és modellváltást
akar radikális és összehangolt politikai és gazdasági reformok
útján, az európai ,,közös ház,, és a Duna menti népek összefogása
keretében."
SZER, Földközelben:
A megyei lapok helyzete
"Idén változni látszik a helyzet. Különösen örvendetes, hogy
indul a tájékoztatási verseny, szűnőben a megyei pártújságok
egyeduralma. Vidéken is alakulnak a magukat függetlennek nevező
lapok, mint például májusban a Fejér, Komárom és Veszprém megyében
megjelenő Aréna vagy a viharsarki Dél-Kelet, illetve a Bácskapocs.
Ezek tovább színesítik a hazai sajtó palettáját, és helyt adnak az
ellenzéki szervezeteknek is, amelyek többsége még mindig nem
rendelkezik önálló szócsővel."
|
|
|
|
|
|
|
MDF-nagygyűlés
|
(Gadó György) München, 1989. március 14. (SZER, Mai nap - késő esti adás) - A budapesti régi Sportcsarnokban aligha volt olyan sportesemény, mely ekkora és ilyen lelkes közönséget vonzott volna oda, mint ez a politikai esemény. Ugyanott, ahol néhány hónapja Grósz Károly mondta el fenyegető szavait a kommunista pártaktíva előtt a fehérterror veszélyeiről és egyebekről, most a Magyar Demokrata Fórum tartotta első országos gyűlését. Nemcsak a lelátók teltek meg zsúfolásig, nemcsak a lépcsőkön és az előtereken volt sűrű a közönség, de még ott is több százan álltak vagy ültek, ahol máskor a verseny, vagy mérkőzés zajlik. Az MDF szurkolói birtokukba vették a küzdőteret is - és ezt most jelképesen is mondom. Addig ostoroznak nemzetem, míg végre földobog szíved - idézte az est kezdetén a versmondó a költőt. Az itt összegyűlt sokaságot nem kellett buzdítani, végig együtt lélegzett a szónokokkal és fel- felzúgott a vastaps, amikor 1956 forradalmáról, Nagy Imréről, a lengyel szolidaritásról, vagy - távolabbi célként - a magyar semlegességről esett szó. El kell ismerni az előadók kiválóan beszéltek. Für Lajos, az MDF elnökségi tagja (... vételzavar...) a szónok magával ragadó erejével párosította, majd az utána szóló Csurka István a visszafogott indulat és a keserű gúny hatóerejével késztette helyeslésre a hallgatóságot. Ám ne higgyék, hogy a gyűlés lényegét holmi szónokias frázisok és puffogó deklamációk adták. Nem. Értékes gondolatok és gondolatilag megalapozott programszerű követélések kaptak itt hangot és a mintegy 2.500 főnyi közönség részéről helyeslő támogatást. Für Lajos rámutatott: a nemzet előtt lényegében hasonló feladatok állnak, mint 1848 forradalma idején. A függetlenségünket kell helyreállítanunk, le kell bontanunk egy életképtelen megcsontosodott struktúrát, fel kell zárkóznunk Európához, és az összmagyarság nemzeti arányaiban kell politizálni - csakhogy jóval súlyosabb feltételek közt, mint 140 évvel ezelőtti elődeinknek. Ilyen nehéz körülmények között sem lehet azonban alku tárgya az a három és fél millió magyar, aki önhibáján kívül antidemokratikus békediktátumok folytán került kisebbségi sorba. Nem alku tárgya a múltunk sem, az az ezer év, amely nemcsak a magyarságé, de mindenképpen Magyarország történelme volt. Az előadó erőteljes szavakkal követelte egy olyan országgyűlés megteremtését, amelyben szóhoz juthatnak az ország közéletében már jelentkező demokratikus reformerők. A Magyar Demokrata Fórum - mondotta - minden alkalommal elismétli a követelést: demokratikus és szabad választásokat, alkotmányozó nemzetgyűlést, s ha ez meglesz, úgy a jogállamiság első ténye lesz meg. Szólt arról is Für Lajos, hogy az MSZMP lehetségesnek mond egy koalíciót az MDF-el. Mi ezt nem tartjuk lehetségesnek - hangsúlyozta, és szavait vastaps követte. - Tárgyalni mindenkivel készek vagyunk, de semmiféle koalíciót, uniót, nemzeti bizottságot a választásokig, amelyen majd megméretnek a tárgyaló felek. A közönség erre a kijelentésre is vastapssal felelt. Ezután a krakkói katolikus lap, a Lad főszerkesztője tolmácsolta a lengyel demokraták üdvözletét. Szavai közben a tömeg előtt transzparenst bontottak ki, rajta e szavakkal: "Lengyel-magyar szolidaritás". A hallgatóság ujjongva fogadta a jelenetet és szívből köszöntette a vendéget, amikor az kijelentette: a lengyelek függetlensége és szabadsága szorosan összekapcsolódik a magyarokéval. A szívmelengető epizód után keserű mozzanat következett. Az elnöklő Lezsák Sándor két romániai magyar letartóztatásáról adott hírt: Lányi Szabolcs bukaresti egyetemi tanárt és Ferences Istvánt, a Csíkszeredán élő költőt azért fosztották meg szabadságuktól, mert kapcsolatot tartottak a bukaresti magyar követséggel. De, hadd térjek vissza az est fő eseményeihez: Csurka István a tőle megszokott dinamizmussal kezdte beszédét. Mint már Für Lajos, ő is kiemelte: a félelem még jelenlévő és szétsugárzó tényezője az életünknek, noha úgy tetszik, beszélni már szabad. De sokan mégsem mernek, sokan pedig értelmetlennek, hiábavalónak tartják, hogy szóljanak. Ma mindenki reformer - mondta gúnyosan Csurka - csak hát a nép hallgat. Mert a nyilvánosság ugyan sosem volt ilyen nagy, de nem volt ekkora a létbizonytalanság sem. Ha igaz lenne, hogy a nyomor elősegíti a kedvező politikai változást, akkor Romániában már 10 francia forradalomhoz hasonló megmozdulásnak kellett volna támadnia. De a nélkülözés közönyössé, a szegénység gyávává tesz. Nálunk a glasznoszty hatalmas műsorrá lett, amit a tömeg csak nézhet, miközben bíztatják, hogy örüljön, különben még ezt is visszaveszik tőle. Míg a párt összeszedte és kimazsolázta az összes alternatívok legmerészebb gondolatait - itt a hallgatóság gúnyosan felmorajlott - és úgy tesz, mintha mindent kész lenne megadni, a lényeges követelések elől elzárkózik. Addig nem lehet tárgyalni - folytatta Csurka -, amíg az egyik partner pisztolyt tart a nadrágzsebben. Elég volt abból, hogy a saját pénzünkből figyeltettek bennünket. Ha a Kádár-féle egypártrendszer a forradalom után a fegyverek begyűjtésével kezdődött, most kezdődjék a többpártrendszer is a fegyverek begyűjtésével. Le kell fegyverezni a 200 ezernyi kiváltságost, akinél fegyver van, és fel kell oszlatni a Munkásőrséget. De még ez sem elég a tárgyalásokhoz. Garancia kell arra, hogy az elnyomorodást legalábbis megállítják, ha már javulást nem ígérhetnek. Ha az infláció növekszik, akkor a független demokratikus szervezetek a politizálni kedvetlen és túlhajszoltságában kellő szabadidővel sem rendelkező nép körében nem verhetnek gyökeret. Végül nevetségessé válnak. Ez a visszarendeződésnek kedvez. Országos vitát és programot a szegénység terjedésének megállítására - sürgette Csurka István és hozzátette: el kell törölni a kiváltságokat. Áldozatokat csak az követelhet, aki maga is áldozatra kész. De hozott-e a hatalomban ülők osztálya áldozatokat? A kiváló író nagy tetszéssel fogadott és itt csak töredékesen ismertetett beszéde után, mely egyébként egy-két olyan megállapítást is tartalmazott, amellyel máskor szívesen vitába szállnék, az est befejezéseképpen Csengey Dénes a holnapi tüntetésről szólt röviden: - Nézzünk a provokátorok körmére, de tartsuk szem előtt, hogy nem a provokátorok ellen, hanem a március 15-e megünnepléséért megyünk az utcára - mondotta. +++
1989. március 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. június 4. Ekkor jelentkezett az EKA ülésén a Keresztény Demokrata Néppárt nevében (KDNP) Szakolczay György kérte az EKÁ-ba való felvételüket. Hosszas vita után döntés nem született.
MTV2 nézői telefon:
"Békés, Munkácsy M. u. 35. 1/51: Kedves TV2! Miért hasonlitják össze a zsidókat a cigányokkal?!A zsidóság müveit, intelligens és becsültesen dolgozik. Csak a vallásuk más. Nincs antiszemitizmus. Ezzel akarják most a figyelmünket a gazdasági helyzetről és egyéb másról a fugyelmünket elterelni. Cigánykérdés van, volt és lesz. Bizonyos uricigányokkal nincs baj. A többi rétegnek esetleg 2o h-a dolgozik. De a többi sefttel, és lop, 8o%-a a nyakunkon él. Akik kitalálták, hogy velünk lakjanak, azok valószinüleg nagyjövedelmű vezető emberek Kivánok nekik egy-két cigány családot.Mi a létminimum alatt élünk, ők szines tv-t néznek, videóznak, szórakoznak, a tanácsra mennek segélyért és kapnak is. A 3 szobás lakást elcseréli egy két szobásra, majd ha elfogyott a pénz, egy mégkisebbre költöznek. Ezekben a lakásokban a lakók félnek tőlük, a ház nyugalmát zavar¬ják, teljesen kihasználják a rendszertől kapott segitséget. Nem a cigányok ellen van kifogásom, hanem a viselkedésük ellen. Azt szeretném ha a vezető emberek is olyan házakban élnének, ahol lakik egy-két cigány család, akkor megismernék a magyarok istenét."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|