Rendszerváltás és az MTI

	Tollas Tiborról a Népszabadság cikke kapcsán
(Antal János) München, 1989. március 12. (SZER, Zene-szó) - Tovább gyűrűznek a február 18-án Bécsben tartott Fidesz bemutatkozó-est körül keltett hullámok. Az MSZMP napilapja, a Népszabadság a február 21- én közölt rosszindulatú cikke után, az elmúlt hetet megelőző szombaton, március 4-én helyet adott a Fidesz választmányi tag, Fodor Gábor helyreigazító cikkének - és rögtön válaszol is rá. Megjelent a Népszabadság kultur-rovatában, bár a válasz több helyütt minden, csak nem kulturált. Addig csak hagyján, hogy Fodor Gábor helyreigazítást kérő levele szinte őszintének látszó értetlenkedést váltott ki a pártlap szerkesztőségéből, de újra visszatérnek a Münchenben megjelenő Nemzetőr című lap főszerkesztőjének Tollas Tibornak személyére is. Mégpedig a magyar újságírás legrosszabb hagyományainak megfelelően. A Tollas Tiborral foglalkozó részt azt hiszem érdemes közelebbről is szemügyre venni. Nehéz helyzetben vagyok, mert olyan szavakat kell kimondanom, amelyek nem illenek bele az etikus újságírásról bennem kialakult képbe. A Népszabadság ugyanis több alkalommal nem mond igazat. Szemelgessük: A budapesti pártlap szerint 1945-ben Tollast, a volt csendőrtisztet ugyan átigazolták a rendőrséghez, ám röviddel később felismerték, mint állítólagos fasisztát. Nem a beregszászi deportáltak, politikai foglyok, magyar zsidók, hanem egy volt csendőrtársa, Szemenyei János tett rá terhelő vallomást. Itt már az első mondatban van egy apró baklövés. Kecskési-Tollas Tibort ugyanis nem a rendőrséghez igazolták át 1945-ben, hanem az újonnan alakult népi demokratikus hadseregbe, ahol főhadnagyként szolgált, és hadtáp feladatokat látott el - amint azt a magyar Honvédelmi Minisztérium által 1945. november 1-én kibocsátott igazolvány is tanúsítja. A rendőrséghez később került, amikor 1947. január 1-étől B-listás honvédtisztként - mint minden leigazolt hajdani csendőrtisztet - behívták őrsparancsnoki iskolai tanárnak. Idézzük most talán állítólagos Szemenyei János vallomásának a Népszabadságban megjelent passzusát: "Kecskési Tibor jelenlegi rendőr főhadnagy 1944 áprilisától hónapokig a beregszászi gettó parancsnoka volt, és ő súlyos cselekményeket követett el. Október 15-ike után nyilas karszalaggal és géppisztollyal a nyakában Budapest utcáin száguldozott." Itt sem stimmel minden. Az a legkevesebb, hogy bizonyos Szemenyei soha nem szolgált Kecskési Tibor parancsnoksága alatt, az viszont már figyelemre méltó, hogy a tiszaszalkai illetőségű Gáspár fivérek, akik a szóbanforgó beregszászi gettó zsidó nagytanácsának tagjai voltak, és név szerint ismerték még az őrszemélyzetet is, Kecskési Tibor tárgyalásán eskü alatt vallották, hogy Kecskési- Tollas Tibor a terhére rótt bűncselekményeket nem követhette el, mert nem vett részt a kitelepítésben. Álljon itt egy másik bizonyíték is: egy nyilatkozatról van szó, amelyet Beregszász hajdani csendőrparancsnoka Morguly János (?) csendőralezredes adott az Egyesült Államokbeli Clevelandben, közjegyző előtt. A nyilatkozat szövege így hangzik: "Alulírott kijelentem, hogy legjobb tudomásom szerint 1944. április havában nem Kecskési-Tollas Tibor volt a beregszászi gettó parancsnoka. A zsidók összeszedésekor az utolsó zsidó elszállításáig a gettó parancsnoka egy előttem ma már név szerint ismeretlen rendőr főhadnagy. A nagyváradi csendőriskola, a beregszászi rendőrkapitányság kérelmére, mint karhatalom került a beregszászi gettóba. A 117-es számú tábori hadtáp csendőrzászlóaljnak a zsidókkal kapcsolatban semmiféle tevékenysége nem volt -, s így Tollas Tibornak sem a zsidók összeszedésében, sem a gettóban való őrzésében nem lehetett része. Kelt Cleveland, Ohio, Egyesült Államok, 1965. október havában. Közjegyzői hitelesítéssel." A nyilas karszalagról csak annyit, hogy Tollas Tibor parancsnoka, Qzváry-Nivius Attila (?) csendőrtábornok nem is tűrte volna, hogy beosztott tisztjei pártszalaggal járjanak, nem is beszélve arról, hogy a kérdéses időpontban Tollas Tibor alakulata Tiszaújlakról a hátsó Tisza-vonalra, onnan pedig a Dunántúlra vonult vissza, s Veszprémben töltött hosszabb időt. A Népszabadság állításával szemben az sem igaz, hogy Kecskési- Tollas Tibort 1956. október 23-ikán a forradalom szabadította volna ki rabságából. Tollas Tibor 1956. július 25-ikén szabadult, holott még másfél év hátra volt a koncepciós jellegű perben kiszabott büntetéséből. Hogy történhetett ez? 1956 kora nyarán ügyészekből és ügyvédekből álló bizottságok keresték fel a magyar büntetésvégrehajtó intézeteket, így a váci fegyházat is. Minden fogoly ügyét a börtönben berendezett irodában vizsgálták felül. Tollas Tibornak már ott szóban jelezték, hogy jogtalannak tartják az ítéletet, s rövidesen szabadul. Javasolták továbbá, hogy azonnal nyújtsa be rehabilitációs kérelmét, ezt azonban a forradalom megakadályozta. Tollas Tibor a forradalom után távozott Nyugatra, november 9-ikén lépte át az osztrák határt, Nickelsdorf térségében. Tollas Tibor igazi bűne tehát nem az volt, hogy a beregszászi gettó parancsnoka lett volna, vagy nyilas keretlegény - ezek a vádak a bizonyítékok ismeretében egészen nyilvánvalóan tarthatatlanok. Tollas Tibor azzal nyerte el az ÁVO figyelmét, hogy tudomására jutott: a bevonuló szovjet csapatok el akarnak csatolni a trianoni Magyarország területéről 23 falut. A községek férfilakosságát elhurcolták, és a falvak elöljáróival erőszakkal aláíratták az úgynevezett az átcsatolási kérelmet. Tollas Tibor ezt jelentette a Honvédelmi Minisztériumban, utána megbízatást kapott, tárja fel részletesen az ügyet. Tollas Tibor visszatért Tiszabecsre, jelentést készített, amelynek birtokában a magyar kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz fordult, és panaszt emelt a szovjet szándékok ellen. Az amerikaiak és az angolok tiltakozásának hatására a szovjet csapatok visszavonultak a területről. Az elhurcolt férfiak közül azonban a többség már soha többé nem tért haza. Álljon itt még egy dokumentum, amely Nagy Ferenctől, volt miniszterelnökünktől származik: "Alulírott Nagy Ferenc, volt miniszterelnök igazolom, hogy Kecskési-Tollas Tibort az 1945-46-os esztendőkből ismerem. Aki akkor, mint a demokratikus honvédség főhadnagya, különleges megbizatást kapott tőlem és a honvédelmi minisztertől, hogy a Bereg megyei orosz csapatok által megszállt és közigazgatásilag is kisajátított községek elhurcoltjai érdekében felderítést végezzen. Kecskési-Tollas Tibor ezt a feladatát a legnehezebb körülmények között, mindvégig becsületes magyar munkával végezte -, még akkor is, amikor a katonapolitikai osztály és az államvédelmi szervek erre felfigyeltek. Jelentései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az akkori Szövetséges Ellenőrző Bizottság közreműködésével sikerült elérni, hogy e területet újból visszacsatolják az anyaországhoz. Tudomásom szerint a későbbiekben ez volt az igazi oka annak az üldözésnek, amelyet ellene a ÁVO megindított, s mely később börtönbe juttatta. Washington, 1966. február 25. Aláírás: Nagy Ferenc volt miniszterelnök" Az már csak személyes dolog, hogy a Népszabadság arra törekszik, hogy Tollas Tibor személyének szándékos befeketítésével a Fideszt is sárba rántsa. Félő, hogy a magyar történelemnek eme sötét korszakát kevésbé ismerő újságolvasó esetleg hitelt ad a Népszabadság áltárgyilagos kijelentéseinek. +++ 1989. március 12., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »