|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Balassagyarmat csatlakozik
"A kialakult helyzetért a pártállam vezetése a felelős.
A balassagyarmati reformkör ezért struktúra- és modellváltást
akar radikális és összehangolt politikai és gazdasági reformok
útján, az európai ,,közös ház,, és a Duna menti népek összefogása
keretében."
SZER, Földközelben:
A megyei lapok helyzete
"Idén változni látszik a helyzet. Különösen örvendetes, hogy
indul a tájékoztatási verseny, szűnőben a megyei pártújságok
egyeduralma. Vidéken is alakulnak a magukat függetlennek nevező
lapok, mint például májusban a Fejér, Komárom és Veszprém megyében
megjelenő Aréna vagy a viharsarki Dél-Kelet, illetve a Bácskapocs.
Ezek tovább színesítik a hazai sajtó palettáját, és helyt adnak az
ellenzéki szervezeteknek is, amelyek többsége még mindig nem
rendelkezik önálló szócsővel."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Bihari Mihállyal
|
London, 1989. február 12. (BBC, Panoráma) - Telefoninterjúnkat Bihari Mihállyal az Új Márciusi Front egyik alapító tagjával készítettük. A kérdés az: hogyan értékeli a Központi Bizottság nyilatkozatát? - A Központi Bizottság üléséről kiadott nyilatkozat elég lényeges kérdésben módosítja a tavalyi májusi pártkonferencia álláspontját, amikor is egyértelműen és határozottan az akkori konferencia álláspontja az volt, hogy az MSZMP az egypártrendszer keretei között gondolja el a magyar társadalom jövőjét. Ehhez képest körülbelül 8-9 hónappal később ez a módosítás nagy jelentőségű. Én úgy gondolom, hogy most már nem arról van szó, hogy az MSZMP elviekben elismeri a többpártrendszer lehetőségét Magyarországon, hanem hogy belátják, hogy a többpártrendszer elkerülhetetlen - mégpedig nem néhány év múlva, hanem napirenden van, és a többpártrendszert felülről és alulról egyaránt építeni kell. Ez tehát az MSZMP politikáját illetően egy nagyon lényeges módosulás. Ennek a központi bizottsági ülésnek azonban természetesen ezen kívül más témaköréi is voltak - illetve az ország közvéleménye másra is figyel, nemcsak arra, hogy vajon a többpártrendszerhez eljutás kérdésében milyen álláspontot foglal el a Központi Bizottság? A legnagyobb érdeklődéssel természetesen mindenki azt várta, hogy lesz-e vajon Pozsgay-ügy? Vajon az a hatalmi-, és bizonyos értelemben politikai platformharc, ami az MSZMP politikai vezetésén belül van, vajon konkretizálódik-e Pozsgay Imre személyére, vagy sem? Vajon eleget tesz-e a Központi Bizottság azoknak a kéréseknek, amelyek különböző pártszervektől, megyei pártbizottságoktól, budapesti kerületi pártbizottságoktól és máshonnan érkeztek? Nevezetesen: amelyben követelték Pozsgay Imre leváltását, illetve a Központi Bizottságból való visszahívását is. Ebben az ügyben kompromisszum született: a hatalmi-, vagy platform- harc nem dőlt el. Szerintem megoldás sem született. Hiszen egy annyira heterogén gyüjtőpárt, mint az MSZMP, szükségszerűen szét kell hogy váljon, véleményem szerint inkább három, de legalább két pártra. Ennek a pártnak a szétválasztását megítélésem szerint az MSZMP politikai vezetésének felülről kellene kezdeményezni, felismerve azt, hogy minden párt életében a szétválás bizonyos értelemben tragikus döntés, de úgy gondolom, hogy elkerülhetetlen. Elkerülhetetlen, és a mostani vita - ahol a konzervatív rendpárt volt az, amelyik támadást indított Pozsgay Imre ellen - elvezethetett volna megítélésem szerint egy jó értelemben vett pártszakadáshoz, ahol a szocialista reformpártiak, vagy mondjuk úgy, hogy reformkommunisták, és a konzervatívok - esetleg egy új rendpárti leninista, bolsevik típusú pártnak a hívei - szétváltak volna. Ez nem következett be. ' Azt mondhatnám, hogy jegelték ezt a problémát - meg nem oldották. A harmadik figyelemre méltó esemény a Központi Bizottság ülésén: az az Új Márciusi Front felhívására való reagálás. Sajnos meg kell mondani azt, hogy az összes politikai szervezet közül a legkésőbb reagált az MSZMP - hiszen a felhívás megjelenését követően viszonylag rövid idő alatt minden alternatív politikai szervezet így, vagy úgy reagált erre a felhívásra. Határozottan két szervezet, vagy politikai mozgalom utasította el: a Münnich Ferenc Társaság, és a Magyar Demokrata Fórum. Az összes többi pozitívan fogadta. Az MSZMP esetében pedig elég sokat kellett várni arra a válaszra, amit a Központi Bizottsági ülésről kiadott kommüniké tartalmaz: nevezetesen hogy üdvözli az MSZMP az Új Márciusi Front felhívását, és valamilyen módon a közeljövőben elkezdi a gyakorlati választ, illetve a gyakorlati válaszból fakadó szervezését a különböző alternatív fórumokkal folytatott tárgyalásoknak. A negyedik eleme és témaköre ennek a központi bizottsági ülésnek természetesen 1956 volt - az 1956-os októberi események minősítése. Ebben az ügyben szerintem rossz kompromisszum született. Az - ami egészen nyilvánvaló a közvélemény számára, és a tudomány, a társadalomtudomány művelőinek túlnyomó többsége számára - nevezetesen, hogy 1956 október 23-án egy népfelkelés, mondhatjuk úgy is, hogy politikai forradalom, nemzeti méretű politikai forradalom tört ki, amely kezdettől fogva nemzeti szabadságharc is volt - ez elég nyilvánvaló volt a közvélemény előtt, és a társadalomtudományban. Most az MSZMP vezetése közeledhetett volna jelentős mértékben ehhez a felismeréshez a népfelkelés elismerésével - azonban nem ez történt. Lényegileg visszatértek Kádár Jánosnak ahhoz az interpretációjához, amit 1956 november közepén és december elején mondott - vagyis, hogy az 1956. október 23-án kezdődő események kezdetben felkelés-jelleget öltöttek, de később ellenforradalmi jellegűvé váltak. Ezt a magyar közvélemény túlnyomó többsége természetesen nem fogadja el. Természetesen Magyarországon elég nyilvánvaló és köztudott ezeknek az eseményeknek a kettős jellege. Egyrészről egy elementáris erejű nemzeti összefogás keretében kibontakozott politikai forradalom, a totalitáriánus és nemzetgyalázó Rákosi-féle politikai terrorral szemben, másrészről pedig egy nemzeti szabadságharc. Hiszen Magyarországon október 23-át követően nem magyarok és magyarok között folyt a harc, hanem a magyar szabadságharcosok és a szovjet csapatok közt folyt a harc. Október 23-tól lényegileg addig, amíg Budapestet elhagyták a szovjet csapatok - és másodszor ez a szabadságharc november 4-ikén lángolt fel, amikor a szovjet csapatok betörtek Budapestre. Ebben a kérdésben tehát egy olyan felemás kompromisszum született, amely megítélésem szerint senkit nem fog kielégíteni. Szerintem mind a baloldal, az ortodox baloldaliak részéről, mind pedig társadalmi közvélemény részéről ezt a minősítést továbbra is vitatni fogják. Bizonyos értelemben én ezt természetesnek is tartom, hiszen egy ilyen politikai esemény interpretálását nem lehet egymondatos definícióval, vagy egy jelzős szerkezettel lezárni. Azonban az, hogy az MSZMP politikai vezetése politikailag hogy interpretálja ezt az eseményt, ez nem mindegy. Nem mindegy, mert nem annyira az eseménynek a minősítése a lényeges, hanem az, hogy vajon vállalja-e az MSZMP az elhatárolódást. Az elhatárolódást attól a politikai rezsimtől, amely a magyarság történetében szinte eddig még soha nem tapasztalt erejű - némileg a bosszú elemeit is tartalmazó - leszámolással kezdődött, november 4-vel, és folytatódott tulajdonképpen a Nagy Imre és társainak a kivégzéséig, és az akkor megindult utolsó perekig. Ebben az ügyben - mint mondottam - politikai elhatárolódásra nem került sor, és ez szinte szükségszerűvé teszi azt, hogy erről a kérdésről tovább follyék a vita a magyar közvéleményben. - Bihari Mihály politológus, az ELTE állam- és jogtudományi karának tanára, az Új Márciusi Front egyik alapító tagja nyilatkozott. +++
1989. február 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. június 4. Ekkor jelentkezett az EKA ülésén a Keresztény Demokrata Néppárt nevében (KDNP) Szakolczay György kérte az EKÁ-ba való felvételüket. Hosszas vita után döntés nem született.
MTV2 nézői telefon:
"Békés, Munkácsy M. u. 35. 1/51: Kedves TV2! Miért hasonlitják össze a zsidókat a cigányokkal?!A zsidóság müveit, intelligens és becsültesen dolgozik. Csak a vallásuk más. Nincs antiszemitizmus. Ezzel akarják most a figyelmünket a gazdasági helyzetről és egyéb másról a fugyelmünket elterelni. Cigánykérdés van, volt és lesz. Bizonyos uricigányokkal nincs baj. A többi rétegnek esetleg 2o h-a dolgozik. De a többi sefttel, és lop, 8o%-a a nyakunkon él. Akik kitalálták, hogy velünk lakjanak, azok valószinüleg nagyjövedelmű vezető emberek Kivánok nekik egy-két cigány családot.Mi a létminimum alatt élünk, ők szines tv-t néznek, videóznak, szórakoznak, a tanácsra mennek segélyért és kapnak is. A 3 szobás lakást elcseréli egy két szobásra, majd ha elfogyott a pénz, egy mégkisebbre költöznek. Ezekben a lakásokban a lakók félnek tőlük, a ház nyugalmát zavar¬ják, teljesen kihasználják a rendszertől kapott segitséget. Nem a cigányok ellen van kifogásom, hanem a viselkedésük ellen. Azt szeretném ha a vezető emberek is olyan házakban élnének, ahol lakik egy-két cigány család, akkor megismernék a magyarok istenét."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|