Rendszerváltás és az MTI

	Szakszervezeti tiltakozó demonstráció a Parlament előtt (1.rész)
1990. január 29., hétfő - ,,Ki lesz a vásárlóerő ebben az országban?,,, ,,Ne csak számokban gondolkozzon a kormány, hanem emberekben is ,, - ilyen és ehhez hasonló feliratu táblák alatt - becslések szerint - legalább 30 ezren gyűltek össze hétfőn a Kossuth Lajos téren, a szakszervezetek által meghirdetett tiltakozó demonstráción. A Parlament főbejárata előtti lépcsőn megjelenő szakszervezeti vezetőket szélsőséges indulatoktól sem mentes felkiáltásokkal fogadta a jelenlévők egy része, a hangadóknak azokban nem sikerült magukkal sodorniuk a többséget, így a gyűlést atrocitások nélkül tartották meg. Sándor László, a SZOT titkára arra szólította fel a megjelenteket, hogy méltóságteljes, fegyelmezett magatartásukkal adjanak nyomatékot követeléseiknek. Köszöntötte azoknak a pártoknak a képviselőit, amelyek szolidaritásukról biztosították a munkavállalók akcióját, de egyben kifejezte azt az óhaját is, hogy a megmozdulást ne használják fel pártharcokra. A tiltakozás kezdeményezőinek, a vasasoknak a nevében Paszternák László, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke szólt az egybegyűltekhez. Beszédét egyetértése jeléül a tömeg többször is tapssal szakította meg. Mondanivalóját azzal kezdte, hogy az ország lakossága hosszú ideje tartó, egyre mélyülő és elhúzódó gazdasági, politikai és társadalmi válságban él. Az elszegényedés rohamosan terjed, s a munkavállalók részéről hiába a görcsös akarás, életszínvonaluk romlását ma már túlmunkával sem tudják megállítani, viszont egyre többük egészségét rongálja a túlhajszoltság. Ugyanakkor a másik oldalon olyan kirívó gazdagodás, vagyonosodás tapasztalható, ami a társadalom igazságérzetét sérti. A szakszervezeteknek joguk van a tiltakozáshoz, mert a kormány sorozatosan figyelmen kívül hagyja javaslataikat, nem mutat készséget az érdemi tárgyalásokra - folytatta. A szakszervezetek követeléseit a kormány túlzónak, teljesíthetetlennek tartja. A dolgozók tízezrei most azért gyűltek össze, hogy újólag kinyilvánítsák: tisztességes megélhetést, a terhek megosztását, a szakszerveztek egyenrangú tárgyalófélként való elismerését akarják. Elutasítják az igazságtalan lakbéreket és az erkölcstelen kamatadót. Emlékeztetett arra, hogy a szakszervezeteket többfelől is támadják, mondván: bérköveteléseikkel az inflációt gerjesztik. (folyt.köv.) 1990. január 29., hétfő 18:49
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Szakszervezeti tiltakozó demonstráció a Parlament előtt (2.rész)
Hazánkban alapvetően nem a bérek emelése az oka az inflációnak - mondta -, hanem sokkal inkább a még mindig pazarló költségvetés és államigazgatás, a kapkodás. A reálbérek csökkennek. Az állam jóformán mindenhonnan kivonul, mindent a piac törvényei szerint kíván működtetni, csak éppen a béreket nem. Ugyanakkor az úgynevezett szerkezetváltás jegyében évek óta folytatott korlátozó, visszafejlesztő gazdaságpolitika nem hozta meg a kívánt eredményeket, de magával hozta a munkanélküliséget. Nem igaz, hogy csak leépíteni, felszámolni, megszüntetni lehet, és nem lehet hasznos, a nemzetgazdaság gondjait is segítő munkahelyteremtő megoldásokat is találni - hangsúlyozta a vasasok elnöke. A bérből és fizetésből élők széles tömegei számára az a lehetőség nem adott, hogy vállalkozásokba kezdjenek, társuljanak, mert nemhogy tőkéjük nincs, de mindennapos megélhetési gondokkal küzdenek. Mindeközben pedig a vállalatoknál zajlik a tulajdonváltás, a privatizáció, amelyből a dolgozók ugyancsak kirekesztődtek, s amelyek jobbára csak egy szűk menedzserréteg céljait szolgálják. Paszternák László szólt azokról a vasas szakszervezeti szövetségen belüli vitákról, amelyek megelőzték a hétfői tiltakozó megmozdulást. Mint mondta: a tagság többsége a demonstrációt választotta annak keretéül, hogy jogos elégedetlenségének, követeléseinek hangot adjon, ezzel is jelezve, nem akarják még a végső fegyverüket, a sztrájkot alkalmazni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt a lehetőséget a későbbiekre nézve is elvetnék. Végezetül a munkásszolidaritás jelentőségéről beszélt a jelenlegi helyzetben, arról az erőről, amely nem engedi, hogy szembeállítsák egymással a dolgozók különböző rétegeit. Ennek jegyében fejezte ki szolidaritását a közlekedési dolgozók közelmúltbeli sztrájkjával. Mondanivalóját azzal a gondolattal zárta: ,,aki harcol az veszíthet is, de aki nem harcol, az máris veszített,,. A fiatal szakszervezeti dolgozók nevében Moldván János kért szót, aki ,,az első szakszervezeti ifjusági kongresszus végsőkig elkeresedett kétszáz küldöttének,, támogatásáról biztosította a tiltakozó nagygyűlés résztvevőit. Mint mondta: a fiatalok nem elégedetlenkedni jöttek el a Parlamenthez, hanem most már követelnek. Követelik a munkához való jogot, az életkezdéshez elegendő bért. A szervezők a nagygyűlés résztvevőinek egyöntetű helyeslése közepette ismételten kinyilvánították a Szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsának követeléseit. (folyt.köv.) 1990. január 29., hétfő 19:34
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Szakszervezeti tiltakozó demonstráció a Parlament előtt (3. rész)
Így azt, hogy a bérek alsó határa legalább 5100 forint legyen; minden munkavállaló részesüljön legkevesebb 10 százalékos, de legalább 500 forintos béremelésben; január elsejével visszamenőleg emeljék további, legalább 200 forinttal a társadalombiztosítási, szociális ellátásokat; mérsékeljék és rögzítsék néhány alapvető élelmiszer árát. Ezt követően az előzetes programtól eltérően Nagy Sándor, a SZOT főtitkára szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban többször is tárgyalt a kormányzat képviselőivel a szakszervezetek követeléseiről, de azok nem találtak meghallgatásra. Nagy taps fogadta azt a kijelentését: a kormánynak, az ország más felelős szervezeteinek igenis szembe kell néznie a szakszervezetek törekvéseivel, s rövid időn belül megállapodásokhoz, egyezségekhez vezető tárgyalásokat kell kezdenie a munkavállalók képviselőivel. Ez elkerülhetetlen, ha nem kívánják az országot végeláthatatlan sztrájkokba sodorni, ami egyébként a munkavállalóknak sem érdeke. A demonstrációt rendező szakszervezetek ezután befejezettnek nyilvánították a megmozdulást, s a tömeg túlnyomó része eltávozott a térről. Néhány százan azonban ott maradtak a Parlament előtt, s azt kiáltozták: ,,Elegünk van ,,, ,,Gyertek ki ,,. Rövid idő múlva a mintegy 300-400 ember átvonult a televízió székházához, a Szabadság térre. Itt jobbára ugyanazokat a jelszavakat skandálták, mint korábban a Parlament előtt, s kifejezték azt az igényüket, hogy gazdasági és politikai követeléseik hangozzanak el a televízióban. A tévé székháza előtti demonstráció mintegy este 7 óráig tartott, s befejezése előtt olyan felhívás is elhangzott, hogy a közeli napokban szervezzenek újabb tiltakozó megmozdulást. (MTI) 1990. január 29., hétfő 20:02
Vissza »