Rendszerváltás és az MTI

	Grósz Károly beszéde
(Kasza László) München, 1989. február 14. (SZER, Magyar híradó) - Grósz Károly nem tartozik a nagy szónokok közé. Korábbi beszédei bizonyítják, hogy nem szerencsés kezűek azok a munkatársai sem, akik ezek megfogalmazásában rendelkezésére állnak. Így olcsó csipkelődésnek tűnhetnék, ha azokról az ellentmondásokról szólnék, amelyek szép számmal tarkítják a KB előtt elmondott beszédét, vagy amikor a politikai filozófia - számára - ingoványos talajára lép. Maradjunk a fő mondanivaló elemzésénél, mert ez nem formai kérdés, hanem - gondoljunk a betöltött hivatalra - az egész társadalom ügye. A főtitkár nem első helyen elemzi 1956 - pártja részéről történő vagy nem történő - újraértékelését, amiért a KB-t - mint maga mondta - összehívták. Előzőleg a sajtó és a független szervezetek szerinte áldatlan szerepéről szól. Már ezzel is érzékelteti mi okozta - véleménye szerint - azt a légkört, amelyben Pozsgay Imre kimondta, amit a lakosság döntő többsége mindig is tudott: 1956-ban Magyarországon nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt. Szeretném előrebocsátani: nem gondolom, hogy ennek megítélése az MSZMP feladata, tehát egy olyan párté, amely egyedül annak köszönheti hatalmát, azzal magyarázhatja létjogosultságát, hogy ellenforradalomnak minősítette a nemzetakarat megnyilvánulását. Ennek ellenére örültem, amikor annak idején értesültem róla, hogy elszánta magát több mint három évtized után egy bizottság felállítására Pozsgay Imre védnöksége alatt. Grósz Károly beszédéből azonban az derül ki, hogy nem a valóság kiderítését várták ettől a bizottságtól hanem azt, hogy megerősítse a párt eddigi ellenforradalom tételét. De nem ez történt. A bizottság népfelkelésről beszélt. Pozsgay ezt bejelentette. Az apparátus hatalmát féltő, ellenvéleményhez nem szokott szárnya felhördült. Kérdések. - Közzétették volna, magyar nyilvánosság előtt megemlítették volna egyáltalán a tanulmányt, ha Pozsgay nem teszi közzé saját szakállára az ügy érdekében a vizsgálat eredményét? Nem úgy járt volna ez is, mint az Akadémia vízlépcső ügyben megfogalmazott szakvéleménye, hogy miután ellenkezett a párt álláspontjával, titokban papírkosárba dobták? Mit jelent a főtitkár kijelentése, hogy a pártnak szembe kell ugyan néznie a múltjával, de nem parttalanul? Mért gondolja, hogy éppen most nem volt szükség erre a vitára? Volt már olyan pillanata ennek a pártnak 33 év alatt, amikor szüksége lett volna rá? Ijesztő, amit Grósz Károly a politikai válság fő okairól mond. Szerinte mindenekelőtt bűnös a tájékoztatás és a független szervezetek. Ahogy ezt részletezi, bemutatja, hogyan értelmezi ő a demokráciát, amelynek szükségességéért szavakban síkraszáll. Szemére veti a sajtónak, rádiónak, tv-nek, hogy a kormány pénzén bírálja az ország vezetőit. Külön kiemeli fő bűnösként a Magyar Nemzetet, dicséri a Magyar Hírlapot. Megrója azokat, akik korábban a Kádár-rendszert dicsérték, most meg reformereknek tüntetik fel magukat. Kérdések. - Kinek a pénze a kormány pénze? Nem az adófizetőké? Kinek a döntése volt, hogy államosították és a párttól függővé tették anyagilag és erkölcsileg is az egész magyar tájékoztatást? Nem a párté? Valóban úgy gondolja, hogy a sajtó feladata a párt és a kormány dicsérete? Nem tart Grósz Károly attól, hogy bírálata nyomán még többen vásárolják majd az elmarasztalt Magyar Nemzetet és még kevesebben a megdicsért Magyar Hírlapot? Kinek a hibája, hogy valóban ott vannak még szép számmal a sajtóban a letűnt Kádár- rendszer népszerűsítői? Es nincsenek ott a pártvezetésben is? Nem tudna erről Grósz Károly személyesen is mondani valamit? Az Új Márciusi Front kivételével bírálja a független szervezeteket. Szélsőségeseknek nevezi őket, hatalomra törőnek. Az általuk serkentett vitát anarchiával fenyegetőnek nevezi. Megosztják a társadalmat, mondja. Többpártrendszer kell, de befolyásolni kell annak kialakulását. Megint kérdeznék. - Tényleg anarchia lenne Angliában, Franciaországban vagy az Egyesült Államokban, mert ott vitatkoznak a társadalmi szervezetek és kivétel nélkül minden párt a hatalomra tör? Hogyan kívánja befolyásolni a többpártrendszer kialakulását? Nem fél, hogy valakinek a kék cédulák jutnak eszébe? És mindezek után azt mondja a főtitkár, hogy országunk tekintélye emelkedett az utóbbi hónapokban. Igaza van, csak azt jelenti-e, hogy azok a jelenségek emelték, amelyek ellen ő most kardot rántott: a szabadabbá vált tájékoztatás, a többpártrendszer kilátásba helyezése, a független szervezetek működésének engedélyezése? És még egy szó: a KB határozata, amit a kétnapos vita után kiadtak, sokkal óvatosabb hangú, mint a főtitkár beszéde. Azt jelenti ez, hogy Grósz Károly ebben a testületben már nem a centrumot képviseli? +++ 1989. február 14., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »