Rendszerváltás és az MTI

	A többpártrendszer esélyei
(Fodor György) London, 19$9. február 12. (BBC, Panoráma) - A kommunista országokban propaganda megfontolásokból oly sok eseményt illettek már a történelmi jelzővel, hogy ez a minősítés alaposan devalválódott. A Központi Bizottság tegnapi ülésének kimenetelére azonban a szó valódi értelmében ráillik a történelmi jelző. A szocialista pluralizmus koncepciója, amely egyes országokban úgymond divattá vált, azt jelenti, hogy engedélyezik egyes társadalmi csoportok és törekvések politikai megnyilvánulásának bizonyos szintjét, de mindennek a párt ellenőrzése alatt álló intézmények keretein belül kell történnie. Egy ideig a magyar kommunista párt is eljátszadozott ezzel az eszmével, amelyben megfelelő utat látott az olyan független egyesületekkel való összhang megteremtésére, amelyek nem régi felállításuk után hivatalos elismerésüket követelték és időközben politikai tevékenységet fejtettek ki. Ezeknek a nyomására oszlott meg maga a párt is az ilyen egyesületek elfojtását követelő konzervatív, a szocialista pluralizmust szorgalmazó középutas és a reformista szárnyra, amely úgy véli, hogy a magyar társadalom elvesztett vitalitását csak valódi többpártrendszer adhatja vissza. A tavaly decemberben megtartott központi bizottsági plénum még a középút mellett döntött, csakhogy a kompromisszum rövid életű volt és hamarosan megnyilvánultak a vezetőség közötti harcok jelei. Tegnap este, a legutóbbi plénum után végül is Grósz Károly pártvezető a rádióban azt a végkövetkeztetést fejtette ki, hogy az egypártrendszer keretei között nem lehet szocialista pluralizmust gyakorolni. Több oka is van annak, hogy ez Magyarországon és nem másutt történt meg. Először is, ebben az országban a politikai erjedés olyan méreteket öltött, hogy most már csak erőszak bevetésével lehetett volna elfojtani. A pártvezetőség viszont minden áron el akarja kerülni 1956 megismétlődését. Másodszor: a válságban levő magyar gazdaság túlélése döntő módon a Nyugat jóakaratától függ, ez a jóakarat pedig egyenes függvénye annak, hogy a vezetőség kedvezően viszonyul-e a demokratikus változásokhoz. Harmadszor: Moszkva nyilvánvaló módon jelezte, hogy a magyarországi többpártrendszer kialakítását nem tekinti a biztonságot fenyegető veszélynek. S végül a negyedik ok: az, hogy a párt felépítményében elegendő számban akadnak olyanok, akiknek volt bátorságuk levonni a jelenlegi helyzetből és a múlt hibáiból adódó megfelelő következtetéseket, és kitörni a rendszer keretei közül, bármilyen kockázattal járjon is mindez. S ezen a ponton Magyarország egy olyan, mindeddig feltáratlan területre jut, amelynek a fejleményeit nagy figyelemmel követik majd mind a kommunista országokban, mind a világ más részein. A jövő évig a viszonylag kis ellenzéki sejteknek teljes értékű politikai szervezetekké kell kifejlődniük. Programokat és választási stratégiákat kell kidolgozniuk. A választó testület, amely nem rendelkezik a többpárt-rendszerű politikai élet tapasztalataival, eleinte apátiát, vagy esetleg konzervativizmust is tanúsíthat, amikor szembekerül a politikai választás lehetőségével. Az ellenzéki pártok ugyanakkor jó kapcsolatokkal és a közügyek irányításában szerzett több éves tapasztalattal rendelkező kommunista politikusokkal kerülnek szembe, akik közül sokan mélységesen ellenzik a pluralizmust. Eközben az új helyzet, amelynek fejleményeit nagyon nehéz lenne megjósolni, alapvetően befolyásolhatja magát a kommunista pártot is, s mindaz ami Magyarországon történik, egyfajta erjesztő kovászként hat majd a hasonló konfliktusokkal és ellentmondásokkal terhelt többi kommunista ország helyzetére. +++ 1989. február 12., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »